A Magyar Nemzeti Arcvonal csoportvezetői március 23-án értekezletet tartottak Jászberényben. Az értekezletre egy hét csúszással került sor, a hosszú hétvége utazást ellehetetlenítő időjárási viszontagságai miatt. 

A megbeszélés témái között szerepelt többek között a vezető kérdés, a vezérkar bővítése, munkacsoportok kialakítása, ideológiai kérdések, új hozzájárulási rendszer bevezetése. Ismertetésre került a középtávú stratégiai tervezet, idevágó javaslatok megtárgyalása, valamint konkrét akciók tervei. 

A megbeszélés eredményei nem nyilvánosak.

Az önellátásról nekem, és szerintem másoknak is elsősorban az egyénenként független élelmiszer alapanyag termelés jut eszébe. Természetesen, főleg egy városban (társasházi környéken, termőföld hiánya, nagy népsűrűség) ez nem megoldható akkora méretekben, hogy ne csak hobbi szinten tudjon hasznosulni.

Megoldás lehet az erkélyen, vagy közös kertben való termesztés, - de az igazán működő verzió erre városon kívül adódik: telken, rokonnál, vagy a MRK egyik aktivistájával együttműködve.

Kertesház esetén már jobbak a lehetőségek: esetleg háztáji tartása, és sokféle zöldség, fűszer, gyümölcs megteremhet. De ennél jobb adottságok esetén is érdemes, és kell másokkal együttműködni. Így egyrészt árúcserével, másrészt vásárlással segíthetjük egymást - nyugodt időkben is.

Számunkra, elkötelezett nemzetiszocialisták és hungaristák számára a hétköznapi élet nem más, mint egy kietlen sivatag, melyben életünket és szerény javainkat banditák támadásaitól is óvnunk kell. Manapság a törekvő, nemes életű emberre százezernyi baj leselkedik, és résen kell lennünk szüntelen, mert minden pillanatban támadás érhet minket. Minden készen áll, hogy rabokká tegyenek minket őseink földjén. Jelen írásommal szeretném tisztázni, hogy az erős tettekre kész —ugyanakkor a kereszténységet nem csupán kulturális, de lelki értéknek is tartó— embernek milyen lehetőségei vannak. 

Bár sokan nem így tartják, de a kereszténységtől sem idegen a harc szelleme. Nem felejthetjük el, hogy nemzetünk nagy csatáit a kereszténység zászlaja alatt vívtuk.

Csak a bevezetőjét közöljük a Magyar Nemzeti Arcvonal stratégiai tervének, mely a soron következő vezetőségi értekezleten kerül bemutatásra. 

BEVEZETÉS 

A vízválasztó 2012-es év után a Magyar Nemzeti Arcvonal sorsforduló előtt áll. 2012 – bár nem a vártak szerint – korszakfordulót hozott a mozgalom életében. Tudatosságból és az igazsághoz való ragaszkodásból jól vizsgázott, gyakorlatilag páratlan példát mutatva. Egy katonai szemléletű, tekintélyalapú és vezér-elvű szervezet egységesen utasította el az igazságtól és igazságosságtól elfordult vezetőjét. Az állásfoglalás, a mozgalom felsorakozása és a súlyos döntések egyhangú meghozatala alig több mint egy hónap alatt lezajlott. 

Elkezdődött az MRK közösségek szervezése 

A helyi erők felállításával a magyarság tettre kész erői, egy új önvédelmi mechanizmust is elkezdtek kiépíteni. A fő cél, hogy a politika szemfényvesztő és aljas erőinek kizárásával, egy sokkal biztosabb és szélesebb alapokon álló erős, és nemzeti érzelmű erőt hozzunk létre, amely magát is képes megvédeni a körülötte, a jelenben és jövőben lezajló negatív folyamatok közepette.

Mozgalmunk háza táján elmúlt évben lezajlott változások viharában, valós érvek híján gyakran merült fel velünk szemben „vádként”, hogy pártot akarunk alapítani. (Nonszensz módon pont azok részéről, akik pártalapítást kezdeményeztek.) Most, hogy a Jobbik hitelét vesztette, és tagadhatatlanul csúszik lefelé a lejtőn, szintén többekben megfogalmazódik a pártalapítás kérdése. Alábbiakban ezt a kérdést vizsgáljuk meg, pro és kontra, álláspontunk kifejezésével. 

A pártalapítás mellett érvelők szerint ez az egyetlen esély, hogy beleszólhassunk a nagypolitikába, és nemzetérdekű változásokat lehessen elérni. Ezeknek az embereknek, jó szándékuk teljes elismerése mellett is azt kell, hogy mondjuk: nem ebben a világban élnek! Nemcsak hogy naivnak, de egyenesen vaknak kell lenni, hogy valaki azt gondolja, hogy ebben a rendszerben bármiféle beleszólást lehet szerezni, pláne gyökeres változásokat elérni, parlamentáris úton. 

Múlt év szeptember 22-én alakult meg a Magyar Remény Közösség Szilvásváradon. Az új társadalmi szerveződés azóta, egy-két kisebb, jelképes akción túl, nem nagyon hallatott magáról. Ennek miértjéről adunk most tájékoztatást, valamint arról, miért fog élni mégis a Magyar Remény?

Nagyjából egy évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Arcvonal, és az általa életre hívott Egységes Magyarország Mozgalom köreiben felvetődött, hogy társadalmi elfogadottság és a politikai érdekérvényesítés érdekében létre kell hozni egy új társadalmi-politikai képletet. A vezetés kezdeményezése szerint egy új pártot, ami a szervezők előzetes tapogatózásai és előkészítő munkája folyamán finomodott, módosult, pártalapítás helyett társadalmi szerveződést célozva.

A mozgalom nézeteinek érvényesítése mellett szerepet játszott az a meglátás is, hogy a nemzeti érdekek eddigi érvényesítésének jobb-rosszabb formái kifulladóban vannak, és egy politikai vákuum van kialakulóban. Ebben az időben már a Jobbikban is forrtak azok a folyamatok, melyek hamarosan meg is indultak, bár ekkor még kevesen sejtették, hogy valami történni fog.

Némi rálátásunk ezekre a folyamatokra is volt, és ez szintén szerepet játszott a munka elkezdésében. Számoltunk arra, hogy ha a elkezdődik a Jobbik szétpergése (nem azért, mert mi vagy a titkosszolgálat erre játszott volna, hanem azok miatt az alapvető hibák és gyanús ellentmondások miatt, amire jó ideje igyekeztünk felhívni a figyelmet), akkor szükség lesz egy új alternatívára, mert ha ezt nem teremtjük meg, akkor megteszi a hatalom, újfent félrevezetve a tenni akarókat.

Jobbikos kapcsolataink felé jeleztük is az elképzeléseinket, azzal, hogy bár azt sem értjük mit várnak még a párttól (akkor már mind tisztában voltunk a szegedis, filoszemita valósággal), de ha végül lépésre szánják magukat, addigra mi kidolgozzuk a továbblépés módját. Barátaink jelezték, hogy bár elkeserítőnek találják a párt állapotát, de megpróbálkoznak egy utolsó reformkísérlettel. Annak ellenére, hogy mi ennek nem sok esélyét láttuk, támogatásunkról biztosítottuk őket. Ha menthető a párt, ha sikerül megtisztítaniuk a zsidókkal korrumpálódott felső vezetést, ahhoz minden támogatást megadunk, és az eredmények függvényében átértékeljük a viszonyunkat.

Mielőtt az okokat kezdjük feltárni, érdemes megvizsgálni azt, hogy milyen változások mennek végbe Európában és közvetlenül Magyarország szomszédságában. Miért? Egyszerűen azért, mert azokkal a gondokkal, amivel mi is találkozni fogunk, azok a másoknál, főleg szomszédainknál is jelentkezni fognak. Ki kell emelni, hogy Magyarország problémái, amelyek polgárháborús helyzetet idéznek elő, azok nemcsak hazánk problémái. Ez egy ok-okozati összefüggés gyümölcse lesz.

Alábbiakban ismertetjük a Magyar Nemzeti Arcvonal vezetőinek október 7-i és november 17-i megbeszélésein hozott döntések közönségre tartozó részeit. A határozatok a korábbi vezető, és vezetői ambíciókat tápláló fiának felmentése nyomán kialakult új helyzet nyomán születtek. A kérdésekben a vezetők teljes összhangú döntéseket hoztak.

1. A mozgalom egységét megőrizzük, a nevet tovább visszük.