(A Magyar Mártírok emlékére)
„Las-san Bo-gár!“
sziszegte a tömeg,
az arcokon
furcsa mámor ült,
s míg a nap
fáradt szemén
vádlón megpihent,
a kötél
halkan megfeszült.
Aztán zengett
az udvar,
rikoltott a síp,
gyôztesen
dörögtek a dobok -
elnyomva
végsô sóhaját:
„Harmadnapra feltámadok!“
Dobszay Károly


