A holokausztot a zsidók nagy része tényként kezeli, no meg sok megtévesztett nemzsidó is. Az a mende - monda, amit a zsidók soah-nak, a zsidómédia és a cion-politika holokausztnak nevez, egy a számtalan olyan történet közül, mely a zsidóságon, mint érdekelteken kívül nem foglalkoztat senkit. Mint ahogy a chilei sertéspestis sem, kivéve azt a gazdát - és környezetét - akinek megdöglöttek a disznói. Viszont ha valakiknek haszna származik az ilyen közérdeklődésre méltatlan dolgokból, megtesz mindent annak érdekében, hogy a közérdeklődés tárgyává tegye. Ha rendelkezésére állnak ennek az eszközei, nyilvánvaló hogy azokat használni fogja. Mindig találhat olyan eseményt, ami összefüggésbe hozható a hamis mítosszá fabrikált holokauszttal, így érve el azt a célt, hogy a köztudatba beépülhessen. Valóságos létezését homály takarja, bizonyítékai sorban megkérdőjeleződnek, tanúvallomásai ellentmondásosak, túlzóak, tehát NEM BIZONYÍTÉKOK.
Ezért a kitalált emléknapok, emlékmenetek, filmek, könyvek százai mind ennek a köztudatba viteli műveletnek az eszközei. Ha úgy tapasztalják, hogy mindez kevés, létrehozzák a holokauszt tagadókat és a holokauszt tagadását tiltó törvényeket. Így biztosan történik megfelelő időközökben olyasmi, amit reklámként ki lehet használni (tiltakozások, bírósági tárgyalások, elhatárolódások, stb.). Nem állítható, hogy minden holokauszt-tagadó az ügynökük lenne, de ennek ellenére tevékenységük hasznát a cionisták zsebelik be. Mert hozzájárulnak ahhoz, hogy ne a chilei disznópestis szintjén működjön a dolog. Sok tisztességes és tevékeny ember képtelen elviselni az állandó hazudozást, különösen akkor, ha az népe, nemzete, világnézete, hite ellen irányul. Ők is a cionisták által létrehozott holokauszt-tagadók táborát növelik. Vita tárgyát képezheti, hogy az általuk elgondolkoztatott emberek tudatváltozása értékesebb-e a cionisták hasznánál. Az igazság vezérelte emberek között még nem dőlt el az a kérdés, hogy a holokauszt fogalom jelentkezése esetén élénk tiltakozással, vagy "kit érdekel ez a hülyeség" válasszal feleljen a provokációra.
A második nagy probléma maga a „holokauszt tagadó” kifejezés. Nem vagyunk rákényszerítve, hogy tagadjunk, sem arra, hogy eleve vesztes állásból, mint tagadóknak, bizonygatnunk kellene bár mit is. ( maga a "tagadó" kifejezés olyan, mintha mentegetőzni, védekezni kellene) Bizonygassák ők a hazugságaikat, mi meg oda sem figyelünk rájuk.
Tehát mi nem tagadunk semmit, mert ami nem volt, azt nem lehet tagadni sem. Mi vagyunk az igazmondók, ők meg a holokauszthazudók!
A leghalálosabb fegyver a holokauszttal szemben, a tudatosan vállalt közöny!
Gyártó István – Jövőnk.info
