Kaptunk néhány levelet, melyekben a Jobbik szimpatizánsai fejezik ki értetlenségüket a szavazásoktól való távolmaradásra vonatkozó felhívásaink, és a Jobbikról alkotott véleményünk kapcsán. A kérdések megválaszolása közérdeklődésre tarthat számot, ezért itt válaszolunk.
Először is, nem hiszem, hogy bárhol lezsidóztuk volna a Jobbik tagjait, vagy választóit. Ha a céltudatosságot és meg nem alkuvást szemellenzőnek nevezik, hát legyen! Volt pár ilyen szemellenzőse nemzetünknek Szent Istvántól, Szent Lászlótól Héjjas Ivánig, Szálasiig. A Jobbik választási eredménye kétségkívül jó, még ha ez a társadalom radikalizálódásából adódik is. Ezt pozitívumként is értékeltük, mint jelzést.
De szintén érdekes jelzés Vona Gábor nyilatkozata a választások után. Már most megszegik az ígéreteiket! Milyen megalkuvás és érdekpolitizálás lesz ebből, miután parlamentbe kerülnek?! Ezen nem ártana elgondolkodni a Jobbik tagjainak, szavazóinak.
De már előre halljuk: „óh, hát azt csak úgy mondta…” Amikor egyértelművé válik a Fideszhez dörgölőzés: „de csak a kormány ellen…” Majd ha konkrét együttműködésre kerül sor: „de hát a Fidesz nem is olyan rossz…” Jobbra vágyó honfitársaink annyira hinni akarnak a könnyű megoldásban, hogy végig kellene játszódnia ugyanannak a folyamatnak, mint pár éve a MIÉP esetében – ha nem mást tartogatna a történelem.
A jobbikosoknak, szavazóiknak most kellene kérdőre vonni Vonát: Te miről beszélsz? Nem ezt ígértétek, nem erre szavaztunk!
A választásokat illetőleg a legjobb, amit az ember tehetett, a távolmaradás! Zsidó EU-ba, zsidó képviselőket válogatni?! És sajnos ez áll a Jobbikra is, Balóné Morvai Krisztinával – aki anyai ágon szintén az ő ivadékuk. De az a védekezés is elfogadhatatlan, hogy ő nem zsidó, csak a férje... Meg a három gyereke! Ez a rendszer bukásra van ítélve. Parlamentestől Unióstól, mindenestül. Nem az MSZP, nem kommunisták, nem a liberálisok. Az egész rendszer, a demokráciával, választásokkal, köztársasággal együtt. A polgári társadalmi rend halott! Azzal, hogy részt veszünk a demokrácia intézményrendszerében, pártoskodunk, szavazunk, ennek a rendnek a túlélését segítjük, pontosabban a végjátékot nyújtjuk, a rendszer hulláját ölelgetjük. Ezt a rendszert belülről megváltoztatni – a parlamenti játszmákba való beszállással, belülről – már nem lehet. De nem is kell. Köszönjük, elég volt a parlamentáris demokráciából!
Az összeomlás elkerülhetetlen. Az hogy mi jön utána, attól függ, mennyire leszünk rá felkészülve, ki lesz az erősebb. A rendpárti hungarista nemzet vagy az anarcho-bolsevizmus (mely megjelenhet vörös zászlóval, de nemzeti színben is). Ezért nem mindegy, hogy a felkészülésre fordítódnak az energiák, vagy az eleve bukott rendszerhez való ragaszkodás köti le az ébredőket, a magyarság jobb részét. Mert pl. a Jobbik tagjai, szimpatizánsai is kétségtelenül ide tartoznak!
Még egyszer felhívnánk a figyelmet: a Jobbik vagy bármely más szervezet tagságát, bázisát soha nem támadtuk. (Bár megjegyzem, magunk részéről ez is érthető lenne, hisz mindenki önként állt egy olyan párt mellé, melynek a listavezetője egy zsidó nő – aki korábban többek között a homoszexuálisok jogaiért kardoskodott.) Tisztában vagyunk vele, hogy akik a Jobbik mellé állnak, vagy soraiba lépnek, azért teszik, mert most épp ez a párt az, ami a demokratikus játszmában a nemzeti gondolatot tűzte zászlajára. Ahogy annak idején ugyanezt a szerepet a MIÉP töltötte be. (Érdekes, hogy itt állt Csurka mögött egy zsidó nő.) Sokan vannak akik, ugyanúgy ott voltak a MIÉP soraiban, mint most a Jobbikban. Azért, mert magyarok, mert jót akarnak. Ezek kétségtelen tények, ezekkel tisztában vagyunk. Ezért is nem támadjuk a szervezetek tagságát.
De ha már itt tartunk, jegyezzük meg azt is, hogy a MIÉP és minden ’épp aktuális’ nemzeti párt eltűnt a süllyesztőben, mikor az ideje lejárt. A hungaristák pedig még mindig azok, akik voltak húsz éve. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy ha a történelem úgy hozza, hogy egyszer majd mi állunk a nemzet élére, azok a lelkes magyarok, akik mindig oda álltak az épp aktuális nemzeti tömörülés mellé, ott fognak állni mögöttünk is. Ha eljön az ideje. Előbb viszont mi nem akarunk ’épp aktuális’ nemzeti erő lenni. Tudjuk, mit akarunk, és történelmi vetületben gondolkodunk, küldetésünk van. Sajnálatos, hogy a jelenleg meddő harcokban őrlődő jó magyarok ezt legfeljebb a végórán fogják felismerni. De nem is várhatjuk el, hogy a demokratikus látszat-lehetőségek helyett nagy tömegek higgyenek abban az álomban, amiben mi. Sajnálatos az is, hogy most látszólag szemben állunk, de ez a történelmi pillanatban nyom nélkül el fog tűnni, és vállt vállnak vetve fog harcolni a nemzet. Ha fel tudunk készülni, és le tudjuk küzdeni a hatalmi intrikákat és félrevezetéseket. Ehhez pedig hozzá tartozik, hogy nem utasítjuk el, és nem támadjuk azokat a jó magyar embereket, akik az ’épp aktuális’ nemzeti erő – vagy bármely más nemzeti szervezet – mögé állnak.
Viszont ami az igazsághoz tartozik, azt ki kell mondani! És az igazság az, hogy egy Balónénak semmi keresnivalója nem lenne egy nemzeti pártban. Az igazság az, hogy a Jobbik vezetése, miközben a kampányértékkel is bíró cigánykérdést emlegeti, szót sem szól az igazi veszélyt jelentő zsidókérdésről, sőt gesztusokat tesz a zsidók felé, hogy szalonképes maradjon. Az igazsághoz tartozik az is, hogy mikor nyilvánosságra hoztuk, hogy izraeli katonákat telepítenek hazánkba, izraeli kommandósok épülnek be a magyar rendőrségbe, akkor egy Magyar Gárdás zsidó fenyegetett minket feljelentéssel. (Mellesleg a cikket a Gárda tagjainak kérésére vettük le. Tehát nem mondható, hogy ne lennénk toleránsak a szervezetek tagságával. Annak ellenére, hogy kiszivárgott információk szerint a Gárda létrehozása összefüggésben áll az Arcvonal munkájával.)
Másként ítéljük meg a rendszert, a jövőt, és a szükséges tennivalókat, mint azok, akik az épp aktuális nemzeti párt mellé állnak – a legnagyobb jóakarattal. Ez még nem kellene, hogy feltétlenül ellenséges viszonyt jelentsen. Lehetne azt mondani, hogy egyet akarunk (ez sem teljesen igaz), csinálja mindenki a maga módján. Ezzel persze vele jár, hogy elmondjuk, nem értünk egyet a szavazással, és a távolmaradásra buzdítunk. A viszonyt tovább bonyolítják viszont az olyan kilógó lólábak, mint Morvai, a fenyegetőző gárdás zsidó, a szalonképes zsidóbarát megnyilvánulások, és nem utolsósorban a Fidesz-szel való paktálási hajlandóság.
Azt ma már senki nem gondolja komolyan, hogy a Fidesz bármilyen mértékben is nemzeti párt lenne. A magyarság rossz helyzetfelismerését példázza, hogy ezt a Soross-pénzen nevelkedett, a trianoni-megemlékezésről kivonuló, zsidógyerekek alkotta liberális pártot egy ideig bárki is nemzetinek tekintette. Magunk részéről a Fideszt az MSZP-nél is rosszabbnak tartjuk. Inkább egy őszinte ellenség, mint egy hamis barát. Tudni kell még, hogy a hungaristák (MNA) ellen a legdurvább hatalmi fellépések pont az MDF illetve a Fidesz kormányzása idején történtek. Hungarista perek, a ’99-es Becsület Napja utáni rendőrtámadás, az ünnepet életre hívó Magyar Nemzeti Arcvonal kitiltása a Budai Várból, illetve a fővárosból. Az is elkönyvelhető, hogy a Fidesz hatalomra kerülése esetén újabb, és minden eddiginél agresszívebb fellépések várhatóak ellenünk. Tudják nagyon jól, hogy minket demokratikus úton nem lehet leküzdeni – mert be sem szállunk a demokrácia játékaiba. Azt is tudják, hogy ismerjük őket, tudjuk, mi van az összenarancsozott trikolór mögött. És tudják, hogy mi nem fogunk megalkudni, nem leszünk elnézőek, és nem akarunk szalonképesek sem lenni.
A választáson – gondolom senkinek nincs kétsége, Fidesz győzelem lesz. A Jobbik befut. De a hatalom a Fideszé. (A Jobbik legfeljebb koalícióra léphet a Fidesszel, ami ugye nem egy pozitív dolog.) Tehát bárkire szavazunk, a Fidesz hatalmát legitimáljuk. Reméljük, hogy a Jobbik azon híveinek, akik most értetlenül fogadják hozzáállásunkat, eszükbe fog ez jutni akkor is, mikor egy-két év múlva koncepciós hungarista perekről, letartóztatásokról hallanak, miközben pártjuk a Fidesz-szel maszatol koalícióban vagy azon kívül.
Nem várható el a tömegektől, hogy az ész uralkodjon a szív fölött, és ne az épp aktuális nemzeti pártot támogassák. Nem várható el, hogy ne az utcán lobogó zászlókat kövesse, a megszokott demokratikus rendben. Nem várható el, hogy csendben készüljenek olyan történésekre, melyek a megszokottaktól radikálisan mások lesznek. Az sem várható el senkitől, hogy úgy gondolkodjon, úgy lásson, mint mi 20 év tapasztalatával. Azoktól várjuk csak, akik felénk fordultak, ha értetlenkedve, megbotránkozva is: gondolkodjatok! Idézet egy levélből: „Ne az ellenséget lássák bennünk, hanem MAGYAROKAT, NEMZETI érzésű MAGYAROKAT!” Azt látjuk. Pont ezért figyelmeztetünk Titeket! Tisztában vagyunk vele, hogy lelkesítő azt követni, aki épp az utcán vonul a zászlóval. És hajlamos a lelkes ember nem észrevenni, hogy zsidó áll mellette. Épp ezért mi sem várunk csodát a jó magyarok tömegeitől. Egyelőre elég, ha elgondolkodnak. Talán lesz esély, hogy a sorsfordító pillanatban ott legyenek, ahol kell. Mert a szebb jövő még egyáltalán nem kezdődött el. Ami most jön, az a kegyetlen harc. A szebb jövő majd utána. Ha túléli a nemzet.
Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info
