A világ, benne hazánk is korszakfordító változások felé halad. A regnáló hatalom mindent megtesz, hogy elkerülje a végzetét, átmentse magát. Célja, hogy késleltesse a valódi változást, akadályozza a népi-nemzeti arcvonal felsorakozását. Előre hoz történéseket, melyeket saját irányítása alatt tartva megakadályozza azok későbbi bekövetkeztének végzetes hatásait. (Lásd pl.: tv-ostrom.)
A hatalom legfőbb eszközei az általa irányított vagy befolyásolt szerveződések, irányzatok, az általuk szervezett érzelmi-indulati alapokra helyezett – tehát könnyen befolyásolható – tömegmegmozdulások, melyeket a szervezést is befolyásoló ügynökei mellett az ott bevetett provokátorokkal irányít a neki megfelelő irányba.
Az ügynökmunka, provokáció kezdetektől jelen volt a nemzeti oldalon. Egerben, Miskolcon, Budapesten, a nagyobb városokban az akkori szkinhed fiatalok név szerint meg tudják nevezni a besúgóikat. Ma sokan szeretik elbagatellizálni a kérdést. „Ugyan, nincsenek mindenhol ügynökök, üldözési mániátok van, minden spontánul történik, stb…” Persze, a hatalom meg teljesen hülye! Miért is alkalmazna ügynököket? Tessék a hatalom fejével gondolkodni! Vajon alkalmaz-e a hatalom ügynököket? Vannak-e beépülések? Vajon megpróbálja-e a hatalom befolyásolni a nemzeti pártokat, szervezeteket? A hatalom megtartásáért a zsidóhatalom magára húzná-e a nemzeti jelleget? Ezeken tessék elgondolkodni!
Magunk is ismerjük a hatalom módszereit, mind a hungarizmus történelméből, mind a saját tapasztalataink alapján. Mérgezés, feleség, aki a halálos ágyán vallotta be, hogy a titkosszolgálatnak dolgozott, bomlasztók uszítása, célzások ’munkalehetőségre’ olyan emberektől akikről álmunkban sem gondoltuk volna, több százezres ajánlatok, stb. Bukott már meg nálunk NBH-tiszt, de szabadkőműves ügynök is.
Míg egy katonai szervezettségre épülő, tekintélyuralommal irányított, rend alapú szerveződés jó esélyekkel lép fel a beépüléssel és provokációkkal szemben, egy lazább rendszerű, demokratikusabb, esetleg pártszerű alakulatnak erre gyakorlatilag semmi esélye. Aki ezt a veszélyt lekicsinyli, magára vessen!
A hatalomnak azzal kell szembesülnie, hogy a nemzeti ébredés megkezdődött, és a dolgok kezdenek kicsúszni a kezükből. Az általános nemzeti eszméletre téréstől nagyon messze vagyunk, a radikálisok által vártak szerint nem is fog bekövetkezni. Bizonyos folyamatok viszont elindultak, és olyan közegek térnek eszméletre, ami a hatalom számára kifejezetten veszélyes. (’Polgárháború küszöbén’ című írásunkban előre jeleztük, hogy lesz még itt meglepetés!)
Továbbá jelentkezett egy olyan tünet, hogy az ébredő nemzeti erők legtisztábban látó részének figyelme mindinkább egy központ felé összpontosul. A demokratikus erőelnyelés és az elterelő szándékú zavargások ellenére ez a folyamat erősödik. Függetlenül attól, ki milyen útban hisz, hol foglal helyet, egyre inkább számolnak egy későbbi eshetőséggel, és a hatalom befolyáskörén kívül eső erőnek egyre nagyobb a nyomatéka. Ez a központosító erő ráadásul, nemcsak hogy pártoktól függetlenül vonzza a figyelmet, de meg tud szólítani olyanokat is, akiket a többiek nem vagy meglehetősen felemásan. Ily módon adott helyzetben fennáll a veszélye egy népi-nemzeti arcvonal felsorakozásának.
A hatalom dolgozik. Múlt szombaton egy kettős provokáció zajlott le. A cél egyrészt a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete volt, másrészt a Magyar Gárda. Szima Judit ellen eljárás folyik, ám nincs elegendő bizonyíték ellene. A TMRSZ pedig szálka a hatalom szemében. Jól jött volna, ha a szakszervezethez tartozó rendőrök megtagadják a fellépést, vagy a TMRSZ olyan elítélő nyilatkozatot ad ki, amibe bele lehet kötni. Ez nem jött be, a rendőrök – a tüntetőkkel ellentétben – felkészültebbek ennél. A rendőrszakszervezetet illetőleg a további rendőr kontra tüntető szembeállítás sem valósult meg. A szakszervezet higgadt és józan maradt. (Annak ellenére is, hogy a Jobbik a választások kapcsán őket is átvágta. Ugyanis az esetleges harmadik mandátumot visszaléptetéssel Szimának ígérték, ami elmaradt…)
Más kérdés, hogy a nemzeti radikális oldal szószólói megint felültek ennek is, és beszámolóikban, értékeléseikben megy a rendőrkutyázás, ávózás, anyázás. Jó lenne már végre gondolkodni! Főleg annak, aki változást akar, és felelősséget vállal magára. Úgy látszik, ez nemhogy előzetesen, de utólag sem sikerül! Eltorzult arcot vigyorként mutogatni, szolgálatot ellátó rendőr adatainak közzétételével bohóckodni meglehetősen primitív és értelmetlen ’harcmodor’. Tessék azt kinyomozni, kik adták ki fent a parancsot, vagy mondjuk azt, kik voltak azok a leginkább ordító, dobáló tüntetők, akiket valamiért nem vittek be!
A Gárda esetében bejött a provokáció. Az elvileg HVIM-es rendezvény másról sem szólt, csak hogy a gárdistákat hurcolják el. A gárdisták megalázó helyzetben, a gyepen ülve tűrték a könnygázt. Tudni kell, hogy bárhogy tiltakozol, a hatalom ugyanúgy fellép ellened. A védtelen emberek elleni fellépés demonstrálta a hatalom aljasságát, de nem biztos, hogy jót tett egy egyenruhás szervezetnek, akik három hónappal korábban még a tömeg élén törték át a rendőrsorfalat. (Ironikus, hogy akkor pont Budaházy nevezte gyávának a gárdistákat…) A gárdisták most is helytálltak, a kapott parancsot derekasan teljesítették.
A most szombati tüntetéssel valamelyest helyre lehet hozni a dolgot. Számolni kell azonban arra, hogy a Gárda átlag szimpatizánsainak kedvét a történtekkel elvették a részvételtől. A Jobbik jó eséllyel megszervezhetett volna egy komoly demonstrációt a Magyar Gárda mellett, ha nem ugrik bele ebbe a provokációba. A felemás mártírszerep – Vona részben jól taktikázott, mikor a gárdisták közé ülve elvitette magát – nem fogja kellőképpen megmozgatni az érdektelen társadalmat. A választási eufória lecsengett, a Jobbik pedig elkövetett közben néhány baklövést.
Nem számíthatnak a különböző, magukat hazafiasnak nevező szervezet szolidaritására sem. Nem azért mert olyan következetesek. Egyszerűen beszariak. És ugye, a közös megmozdulást, mindenki úgy szereti, ha ő szervezi, és a többi áll mögé. Ezek a társaságok sem taglétszámot, sem semmiféle erőt nem tudnak felmutatni.
A Magyar Gárda megjelenésekor a társadalom általános elismerését váltotta ki. Százezreknek kellene kiállni mellette! Azonban a szervezet idő közben veszített a presztízséből. A Jobbik politikai taktikázása megint csak nem tett jót. De ha minden a legjobban alakult volna, akkor is tudomásul kell venni: a társadalom érdektelen. Az emberek lusták, tehetetlenek. A nemzeti ellenállásnak ezzel kell számolni. Rá kellene ébredni végre, hogy a tiltakozgatás, vonulászás nem működik. A demokrácia halott!
Megjegyzés: A dolog érdekessége, hogy a fenti cikk még az ORFK közleménye előtt íródott. A közlemény teljes mértékben igazolja logikánkat. Sőt, olyannyira erőltetik a dolgot, hogy a TMRSZ meggondolt hozzáállása ellenére is eljárást kezdeményeznek. (Mellesleg téves elképzelés, hogy a tettre kész rendőrök mind az egy szakszervezetben lennének.) A rendőröket támadni, bujtogatni - most még - hibás hozzáállás. A hatalom célja, hogy a rendőrök legjobbjait kitakarítsa az állományból - aztán be lehet majd sorolni a helyükre a frissen felvett cigány fegyveres őröket! -, megakadályozza egységes fellépésüket. Jó lenne, ha az ellenállás az indulati nekufutás helyett gondolkozna végre!
Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info
