FARKASFOG, ÉBERSÉG, LOPAKODÓK - II. rész
(Riportsorozat az Arcvonal életéről)
Terepharcászat! - Harcosok a sűrűben
A küzdelem helyszínét ritkán lehet megválasztani. Nagy tudás, és nem kevés szerencse is kell hozzá. Lehet a helyszín bárhol; városban, hegyekben, mezőn és erdőben. A nagy számok törvénye viszont azt mondja, hogy a frontok többnyire erdőn-mezőn húzódnak. Ezért fontos eleme a küzdelemről való oktatásnak; a Terepharcászat.
"Mi egyszerű, hétköznapi harcosok vagyunk." - (Shakespeare: V. HenriK)
Egyre melegebben tűz a nap. Az ember azt gondolná, felüdülés lesz bebújni a jótékony sűrűbe. Persze!
A nyugat-magyarországi erdők bujasága a dzsungeléval vetekszik, ilyenkor nyáridőben. És, ha valaki nem készül fel a sűrűben való menetre, a lopakodásra, csúszásra-mászásra, - bizony "megszívja" - ahogyan ősidők óta a katonanyelven mondják. A megfelelő ruházat, az optimális felszerelés szerves része, anélkül, ha nem is öngyilkosság, de mindenesetre botorság bemerészkedni a sűrűbe. Szúnyog hadak felhőkben támadnak, a csalán alattomosan dörgölődzik, hogy aztán napokig tartó viszketést, neadjisten gyulladást okozzon a bőrön. Tüskék, tövisek, lehullott ágak, - ijedt pókok, - mind-mind nyomot hagyhatnak az ember bőrén, de vigyázni kell, hogy komolyabb sérülés se essék, ha netán hirtelen gyors helyváltoztatásra van szükség.
A felszerelés tehát speciális. Ez nem iskolai kirándulás, vagy kocatúra, - hanem kemény küzdelem a sűrűséggel. És még az ellenséggel nem is találkoztunk.
Gyors, hangtalan mozgás, az ellenség számára észrevétlenül, - hajlított járásban való futás, - elvetődés, a tüzelőállás gyors felvétele, - kúszás-mászás, - miközben a hőség egyre súlyosabban terül rá az erdőre. És mivel a terep miatt a ruházat teljesen zárt, - a meleg belülről is kezdi elszívni az ember erejét. Lassan izzadságban fürdik mindenki, - a felszerelés, és a fegyver egyre nehezebbé válik.
Ám a parancsot teljesíteni kell, apelláta nincs. - A kiképzők, bár kemények, de emberségesek. Vigyáznak az egész csapatra, - csak azt követelik meg, amire az önkéntesek képesek, - de ezt feltétel nélkül meg kell csinálni!
A ligetes nyílt terepeken, az utakon való átkelést, már a táborban is gyakorolták az önkéntesek. Az erdő sűrűje, azonban keményebb dió. Ott előre haladni, és időre, és észrevétlenül, - na ez a harcost próbáló feladat!
A terepszínű egyenruhának köszönhetően eléggé el lehet ugyan tűnni, - az eddigre jól begyakorolt néma, kézjelekkel való kommunikáció a "hírlánc" segítségével viszonylag gyorsan lehet mozogni az erdőben, az ellenség által megszállt területen is, - de mire ez jól megy az egész rajnak, - addigra delelőre áll a nap.
Szinte gőzölög az erdő, akár csak a trópusokon.
A végén pedig a klasszikus "farkasfog alakzat" gyakorlása következik. Így kell közlekedni egy erdei úton, - és, ha így halad a raj, vagy szakasz, sokkal nehezebb rajta ütni a sűrűből éppen annak az egységnek, melynek szerepét, és szempontjait pontosan az előzőekben gyakorolták. Mindkét oldalon lévő pozíciót, helyzetet ismerni kell hát. A "farkasfog" lényege; az alakzatból, a minden irányban való kilövés lehetősége, egy esetleges támadás esetén. Biztosítás jobbra, balra, előre és hátra.
És lassanként más emberré válik az önkéntes, aki együtt izzad bajtársaival, s a kiképzőjével. Már nem az a szigorúan elkülönült individuum, ahogyan a liberális oktatás, és sajtó agymosásaként létezni kell a külvilágban, - hanem a közös egység része. Egy egyszerű, hétköznapi hacos, aki akár a következő percben képes a rajban az összehangolt cselekvésre, a küzdelemre, ha kell a támadásra, vagy a gyors taktikai helyváltoztatásra. - És akár az életét is adná a bajtársaiért, s az ügyért, melyét harcba szállt. A Haza szabadságáért...
Fort András - Szabad Riport Tudósító Iroda
