A "sötét" középkorban történt a következő eset. A város főterén a poroszlók elfogtak egy vargát, aki az alkotmányos királyság megdöntésére uszító jelszavakat kiabált. A feldúlt vargát vitték egyenesen a király elé. Kérdezi tőle a király: "Mit kiabálsz te varga!? Mit akarsz te csinálni!?" Én meg akarom dönteni a királyságot." -felelte az kissé megszeppenve, de azért dacosan. "Hát akkor menj aztán döntsd meg!"-legyintett a király, aztán intett a poroszlóknak, hogy engedjék el a szerencsétlen félhülyét.
A példabeszéd jelentése egyértelmű. Az a rend, amely a természet törvényeire épít, közmegegyezésen alapul és igazságosan működik, rendelkezik olyan hatalommal, amelynek nem kell zavargásoktól, lázadásoktól, népharagtól tartania. Sőt ellenkezőleg, éppen a nép ereje az, amely védelmezi. A vargának nagy szerencséje volt. No nem azért, mert a királyt éppen jókedvében találta, hanem azért, mert a poroszlók gyorsan előállították. Ugyanis, ha kicsit késlekednek, valószínűleg a város lakói csendesítették volna el a megtévedt iparost, de azt nem úszta volna meg ilyen olcsón.
Nézzük meg, hogy ezt a példázatot használhatjuk-e a mai magyarországi hatalomra!
Szent István ünnepe van. Állami ünnep, munkaszüneti nap. Ideális esetben az állam és a nép együtt ünnepel. Azonban a mai magyar valóság korántsem ideális. Olyannyira, hogy az ünneplő "állam" (értsd: köztörvényes bűnözőkből álló, idegenek utasításait végrehajtó maffia) többszörös kordonok mögött ünnepel, nemcsak a Kossuth-teret, de még a környező utcákat is teljesen lezáratja. Ellenőrzés nélkül még egy légy sem juthat át. (Hátha terrorcselekményt akar végrehajtani, mondjuk odapiszkítani valamelyik elitpolitikus fejére.) A látszat kedvéért azért beengedtek a tér legtávolabbi sarkába néhány ünneplőt, persze teljes motozás után detektoros kapun, és nem is csak olyan távolságra, hogy ne tudjanak a dísztribünig elköpni, hanem "dobótávolságon kívül". Ide is csak száz embert, akinek a fele külföldi turista, mert azokban még mindig jobban bízhatnak, mint a népben. Ez a mai magyar valóság. A hatalom nem erős. A hatalom bitorlói rettegnek a néptől. Még a látványától is. De főleg attól, hogy a nép soraiban ott van az igazi erő, a romlatlan tisztaság, amely nem ismeri a félelmet, nem ismeri a megalkuvást, de szereti az igazságot, és bátran kiáltaná a hatalom képébe, hogy "Meztelen a király!"
Habara László – Jövőnk.info
