A természetnek rendje és törvényei vannak. A fizikai létezés törvényei mérhetőek, kilóban, súlyban, távolságban. A rendje nem mérhető, de megfigyelhető. Ezek is törvényeken alapulnak, a létezés természetes törvényei a növények és az állatvilág jellemzőiből tevődik össze. Például az, hogy a húsevő állat alapvetően húst fogyaszt, ez törvényszerű. Ha a farkasok közé birkát dobnak, törvényszerű, hogy hamar elfogyasztják. Ha viszont a farkasok mindent felemésztenek maguk körül, akkor éhen halnak. Ezért állt be a természet egyensúlya, hogy ilyen ne következhessen be. Mert minden élőlénynek megvan az élettere, és ebben mindenkinek joga van az élethez. Ez nem amolyan emberi gondolat, hanem Isteni törvény. Ez a természetjog egyik alapja.
De ki az, akinek joga van az élethez? Annak, aki a természeti rendnek tagja. Mindenki, aki a természet rendje ellen cselekszik, kivonja magát a jogok alól. Mert a jogokkal kötelességek is járnak. Itt most sem az emberi kötelességekről beszélünk (például adó), hanem a természet kötelességeiről. Ennek az alapja, hogy az egyén a közösség együttműködő tagja annak normái és szokásai szerint (szokásjog). Minimális eltérések lehetnek (főleg az emberi világban, ahol egyének, személyiségek vannak), de súlyos kilengések nem megengedhetőek, mert az a közösség kárára van. Ez olyan egyenesen következik a természetjog egyértelmű törvényeiből, hogy aki nem látja, azt nyugodtan debillé lehet minősíteni.
Kérdés az, hogy a fajtalankodó természetéből adódó viselkedése mennyire fér bele a közösségünk szokásaiba. Mivel közösségünk jogainak (természetjog, szokásjog) alapja nem az emberi, hanem az Isteni törvények, ezért annak a természetességet, a természet alaptörvényeit kell tükröznie. Természetes-e a fajtalankodó fajtalankodása? Nem az, tehát semmiképpen sem fér bele a közösségünk normáiba, vagyis szakszóval élve deviáns. Ráadásul a természetellenes fajtaklankodó gondolkodásmódja is ugyan ilyen deviáns. Környezetét folyamatosan próbára teszi kihívó beteges viselkedésével, magatartásával.
Hogy lehet mégis az, hogy ennyire erőltetik a népre, szinte sulykolják, hogy a szokásjogba beleférjen ez a fajta deviancia. Egyszerű, a bűnös legszívesebben mindenkiből bűnöst csinálna, így az ő bűne megszűnik. Tehát azok a személyek akik ezt teszik ezzel le is leplezik magukat. Minél deviánsabb az erőltetett deviancia, annál erősebben deviáns maga a társadalom is, aki ezt befogadja, minden társadalmi velejárójával együtt, mint az erkölcs, a gazdasági erkölcs, kultúra, vagy a politika.
Vagyis láthatjuk, hogy ezzel a féle magatartásával a jelenlegi beteg, ferdehajlamú liberális demokrácia, és annak MINDEN KÉPVISELŐJE magáról rántja le a leplet a buzitörvényeivel, felvonulásaival, erőltetésével.
Ezekkel a természetellenes fajtalankodásokkal kapcsolatban felejtsük el a félrevezető idegen, vagy álságos elnevezéseket, meghatározásokat. Ezeket a lényeg eltakarására találták ki. Példaként említhető az abortusz szó, mely a magzatgyilkosság helyettesítője és a förtelmes bűn eltakarója. De a buzi, homoszexuális, meleg és a homokos szavak is a természetellenes fajtalankodás meghatározás elfedésére szolgálnak. Az ilyen behelyettesítő szavak szinte kivétel nélkül a bűn és a degeneráltság meghatározásait akarják a közbeszédben elfogadhatóvá, "szalonképessé" formálni.
Az emberiség fennmaradásának segítője a természetes ösztön, mely a nevéből adódóan is, harmonizál a természettel. Példa erre a hullaszag ősi utálata. Ez egy rendkívül veszélyes, fertőző góc elkerülésének a programja, mely mind a mai napig működik. Ugyan ez a helyzet a degeneráltakkal is. Ősi utálat, undor fogja el az egészséges embert, ha ilyenekkel találkozik. Működik a génprogram, melynek a célja az egészséges utódok világrahozatalának a biztosítása, mely a degeneráltak esetében kizárt. Nyilvánvaló, hogy a természetellenes fajtalankodás egy kiemelkedően veszélyes degeneráltság. Az is nyilvánvaló, hogy a degeneráltak is védekeznek, és ha az egészségesek gyengék, sikeres a védekezés. Melyek a védekezésük elemei? Félrevezetés, összefogás, áltudományos propaganda, erőszak. De nincs esélyük hosszútávon, mert a türelem is a természetes ember egyik jellemzője, mely ha elfogy, rendkívül kemény eszközökkel keresi a megoldást. Ugyanis van egy olyan fontos velejárója ennek a fajta viselkedésnek mellyel a liberális hatalom nem számol, ez a népi ellenállás.
Fontos tudatosítani magunkban azt, hogy a természetjog alapján nem csak lehet, hanem kötelességünk is küzdeni a deviancia ellen. Mindenkinek a maga módján, a saját lehetőségei szerint. Sem szó nélkül hagyni, sem elmenni mellette nem lehet. Mert aki tud a bűnről, de nem tesz ellene semmit, éppoly bűnös, mint az aki a bűnt elköveti.
Gyártó István - Jövőnk.info
