SORAKOZÓ
Harcba hív a kürtszó, újra harcba,
Csendben, még csak
Szívünkben szól a hangja.
Testvér, figyelj! Te is hallhatod
Sorakozóra rongyos magyarok!
Gyorsröptű sólymunk szárnyát kicsavarták,
a földre szegezték,
a sárba taposták,
Szemében a fény már nem lobog
Sorakozóra rongyos magyarok!
Tűzhelyünkben a tűz rég nem ég,
Sötétszürkék a húsvét hajnalok,
Legendákat már senki sem mesél,
Májusfákon napfény nem ragyog,
Legények, lányok tánca véget ért,
S a halál ringatja itt a magzatot.
Bénán csüng a vad magyar ököl,
Földjeinken gyom és dudva nől,
Sok vérrel védett ősi címerünk
Ördögi lények gyűrűjébe fonva...
Senki nem megy be a templomokba.
Ezért szól a kürtszó, mindezért,
A kárhozatra adott lelkekért,
Hazáért, népért, fénylő hajnalért,
A papagájjá festett sólyomért.
Ezét hív a kürtszó újra harcba,
Erősödik, felrikolt a hangja.
Testvér, figyelj!
Meg kell hallanod
Sorakozóra rongyos magyarok!
Írta: Gy. István - Győr, 1995
