„Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Úristen Nevében Amen!
Alulírott Szálasi Ferenc, Magyarország Nemzetvezetője, m. kir. miniszterelnök, rendfokozat nélküli gyalogos honvéd, Magyar Nemzetem és Hazám hungarista jövendőjébe és hivatásába vetett tántoríthatatlan hitem tudatában, töretlen lélekkel szellemi képességeim teljes birtokában, halálom esetére a következő végakarati intézkedést teszem:
Harminc esztendőn át tartó közéleti pályám alatt nem törődtem az
anyagi javakkal, ezért semmi néven nevezendő anyagi vagyont nem
szereztem. Egész vagyonomat írásaim, tanulmányaim, cikkeim,
emlékirataim, könyveim képezik. Közzétételük, kiadásuk, sokszorosításuk
vagy bármilyen módon történő értékesítésük jogát imádott
Édesasszonyomra, hűséges feleségemre, született Lutz Gizellára hagyom,
akit ezennel általános örökösömmé nevezek meg és akit egyéb
ingóságaimra nézve is örökösömül rendelek.
Édesasszonyom! Imádott Feleségem!
Köszönöm a hitedet. Köszönöm a serkentésedet. Köszönöm a hűségedet. Köszönöm minden szívdobbanásodat. Imádottam! Te tudod mindenkinél jobban, mi voltam. Te tudod a legjobban, hogy lépéseimet sohase vezették becsvágy, hatalomvágy, aljas szándék, hanem mindenkor és minden körülmények között halálosan szeretett Nemzetem önzetlen szolgálata.
Harcban és küzdelemben becsületesen megállottam helyemet, nevemre folt nem esett, nevemet nem tudhatta bemocskolni még a fékétvesztett vak és süket győlölet sem, amely hónapokon át mocskolt, szidalmazott. És hogy mindezt az emberfeletti megpróbáltatást töretlen lélekkel elbírtam, az emberek között elsősorban és egyedül Neked köszönhetem imádott, együtt meghurcolt Édesasszonyom, a Te serkentésednek, annak, hogy velem együtt jártad a Kálváriát.
Az Úristen nagy és súlyos keresztet rakott a vállaimra. Büszkén és abban a tudatban viseltem, hogy az Úristen igen erősnek ítélt, midőn ilyen súlyos kereszt viselésére kiválasztott. Megalkuvás nélkül hordtam. Ő előtte nyugodt lelkiismerettel fogok beszámolni kereszthordozásomról. Tudom és hiszem, hogy keresztutam végén, céljában, Magyarország és Nemzetem dicsősége, nagysága és boldogsága áll és hogy az új életét a Hungarizmussal és nevemmel fogják megszentelni.
Édesasszonyom! A fiú az Anyától nem tud elbúcsúzni. Téged kérlek, hogy add át utolsó ölelésemet és csókomat Neki, Édesanyámnak. Mondd meg neki, hogy családunk neve makulátlanul maradt, tiszta. És add át utolsó ölelésemet és csókomat Katalin anyámnak, a Te édesanyádnak, és újra köszönöm neki, hogy az enyém lehettél. És add át utolsó ölelésemet és csókomat Vilmusnak, Rudinak, Karcsinak. Támogassák Édesanyámat. És add át utolsó ölelésemet és csókomat Kacinak, Gyulusnak és Bellusnak, Lacikának és Egonkának.
Édesasszonyom! Lelkem mindig Veled marad! Szeretlek, imádott Kislánykám és Édesasszonyom és csak Téged szerettelek egyedül és hűségesen.
Édesasszonyom! A viszontlátásra Isten előtt Jézus Krisztusban!
Budapest, Markó, II. 14., 1946. március 1. Szálasi Ferenc s. k.
Mi alulírott felkért végrendeleti tanúk bizonyítjuk, hogy az általunk személyesen ismert Szálasi Ferenc végrendelkező budapesti lakos együttes jelenlétünkben kijelentette, hogy ez az okirat az Ő végrendeletét tartalmazza és azt előttünk sajátkezűen aláírta.
Kelt Budapesten, 1946. évi március hó 1. napján”
