Tavaly Hősök Napján az utazási nehézségek miatt csak egy rövid tiszteletadás erejéig tartózkodhattunk a legendás rongyos parancsnok sírjánál. Mégis fontosnak tartottuk ezt a negyedórát.
A Rongyos Gárda szellemisége legalább annyira közel áll hozzánk, mint a például a budavári kitörés hőseié. A rongyosok egy lerombolt, összeomlott világban, általános tehetetlenség és szégyenteljes tétlenség közepette, a megalkuvó, bűnös vezetés óvatoskodására – sőt, olykor üldözésére – fittyet hányva, önerővel álltak a haza védelmére. Mindig sokszoros túlerővel szemben – nemcsak harcoltak, hanem: győztek!
A hazaszeretet szent fanatizmusával szívükben olyan tetteket vittek véghez, melyek leírása szinte mesébe illő. Ám ezek a mesebeli történetek mind-mind megtörténtek. Ezért a rongyosok emlékezete nem csak példát ad nekünk, hanem erőt is. Felkészülten, lángoló hazaszeretettel, akár sokszoros túlerővel szemben, szégyenteljesen bénult nép között – ahol a piros-fehér-zöld lobogó alatt is csak petíciózik, tiltakozik és óbégat a nemzeti oldal – igenis lehet győzni!
Legyenek ellenségeink példaképei a Magyar Birodalom szétszabdalói: a szabadkőműves határrajzolók, a judeobolsevik tanácsköztársaság véreskezű gyilkos hóhérai. A tehetetlen óbégatók tartsák csak meg a Horthy-rendszert. A mi példánk a Rongyos Gárda! A rongyosok ma is közöttünk állnak. És büszkén néznek maroknyi seregünkre… Még él a Gárda!
Bástya 2006. áprilisi számából
