Gerda Bormann (1909-1946), született Gerda Buch, szakképzett óvónő, Martin Bormann (1900-1945 Hitler helyettese, Rudolf Hess után az NSDAP-ban) felesége, kilenc gyermek édesanyja, a Német Anyák Becsületrendjének tulajdonosa, a világ nemzetiszocialista asszonyainak példaképe – 100 éve – Konstanz (Német Császárság) a Boden-tó déli partján fekvő kisvárosban, evangélikus vallású családból, született 1909. október 23-án.
Édesapja Walter Buch,régi konstanzi gyógyszerészdinasztia sarja, aki a császári hadsereg 114-es gyalogezredénél szolgált és az első világháborúban zászlóaljparancsnok, 1927-től pedig az USCHLA, az NSDAP vezetőségének vizsgálóbizottsága elnöke volt. (Mai fogalmaink szerint személyzeti vezető B.F. ) Édesanyja Else, katonatiszti családban nőtt fel. Gerda leánytestvére: Lore, szakképzett ápoló volt. Testvérbátyja: Walter és testvéröccse: Hermann. Gerda, szikár termetű és mindig kifogástalan megjelenésű édesapja nem tűrte házában a rossz magaviseletet és négy gyermeke előtt mindig a következőket hangoztatta:
„A zsidó nem ember csak hitvány féreg. Ahogy a farontó gomba befészkeli magát a korhadó fába és szétroncsolja annak szöveteit, a zsidó ügy lopózott be a német nép közé, hogy bajt hozzon rá, midőn a harmincéves háborúban elszenvedett vérveszteség után meggyengülve belülről romlásnak indult."
Gerda mindig örömmel emlékezett vissza, Hitler látogatásaira és beszédeire, amelyeket akkoriban gyerek – majd kamaszfejjel olyan szívesen hallgatott, pl. ezt: „Ha borúval tekintenék a jövőbe, nem harcolnék tovább!”
A Buch család, a 19 éves Gerdával együtt 1928. esztendő utolsó napján, a Krone Cirkuszban, résztvettek az NSDAP összejövetelén illetve az óévbúcsúztatóján, ahol az SA-tisztviselők (SA = Sturmabteilung = rohamosztag) között felfedezett egy szimpatikus, 28 éves fiatalembert, aki azonnal megtetszett neki. Ez volt Martin Bormann, a barnaingesek segélypénztárának vezetője. Martin négy hónap múlva – 1929 áprilisában – hivatalosan is megkérte a sudár termetű és vonzó Gerda kezét, aki mindenben megfelelt a német nőideálnak, hiszen szabályos arcvonású, apró, enyhe ívű orral és gyönyörű hajkoronával rendelkező klasszikus szépség volt!!! Az eljegyzés arra is kiváló alkalom volt, hogy Gerdát fölvegyék a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba (NSDAP). Tagsági száma: 120.112. volt.
Gerda és Martin esküvőjére 1929. szeptemberében Solln-ban került sor, az evangélikus egyház szertartása szerint. A két esküvői tanú: Adolf Hitler (1889-1945) és Rudolf Hess (1894-1987) volt. A megjelent férfiak valamennyien barna ingben, bricsesznadrágban, térdig érő csizmában és horogkeresztes karszalagban jelentek meg. A Bormann família München városától délre fekvő, Grünwald-ba költözött, ahol 1930. április 14-én megszületett az első gyermekük (Krönzi), akit még további kilenc követett a sorban. (Közülük az egyik meghalt!) Az elsőszülött fiút Bormannék, a keresztapa, Hitler, iránti tiszteletük jeléül Adolf Martinnak nevezték el. Az újszülöttet Ilse Hess (1900-1995) tartotta a keresztvíz alá.
1931. július 9-én megszülettek ikerleányaik, nevezetesen Ehrengard és Ilse. Bormannék 1940-ben a Berchtesgaden melletti Obersalzbergre költöztek, ahol addig csak a nyarakat töltötték.
Gerda Bormannt sohasem lehetett másban látni, mint bajor népviseletben! Rendszeres időközönként – Hitler születésnapján és újévkor – a Berghofra vitte népes családját, ahol a fegyelmezett, bájos gyerekeket, kakaóval és süteménnyel látta vendégül a Führer. Ottlétükkor többnyire fényképezésre is sor került és így készült el „A Führer a német ifjúság barátja” című világhírű fotósorozat!!!
1943. szeptember 18-án Volker is, tizedik gyermekként, megszületett. Példás anyaként tulajdonosa lett a Német Anyák Becsületrendje-nek és ennek okán Gerda bekerült az NSDAP központi kiadója által megjelentetett, 1944. évi kalendáriumba is. (Külön megjegyzendő, hogy az említett évkönyv, a mai Németországban igen keresett kiadványnak számít, hasonlóan a mi Nyilas Kalendáriumunkhoz és Nyilas Könyvünkhöz, csillagászati összegekért cserélnek gazdát nagy ritkán!!!)
Martin Bormann 1945. március 18-án, utoljára látogatott haza családjához Bajorországba, ahol Gerdával, az erős nemzetiszocialista asszonnyal, a következőket közölte:
„A végsőkig megtesszük kötelességünket, és ha egyszer meg kell halnunk, akkor büszkén, emelt fővel halunk meg, ahogy tették egykor a régi nibelungok Attila udvarában!”
1945. április 25-én történt az első nagyszabású légitámadás Obersalzberg ellen, melyet Gerda Bormann és gyermekei sértetlenül átvészeltek, azonban a bombázás után, rögtön útnak indultak Dél-Tirol felé. Gerda négy napon át úton volt, mire megérkeztek a grödnertali St. Christinába, ahol egy takaros házban, meghúzhatták magukat. A kimerítő utazás és a bizonytalan jövő miatti idegfáradalmak következtében, Gerdánál erős vérzéssel járó nőgyógyászati panaszok léptek föl, ezért több hétre a Bozen (Dél-Tirol) városa (ma Bolzano, Olaszország) kórházában kellett maradnia. Elbocsátása után Gerda fölfedte valódi kilétét a Bozenben állomásozó amerikaiak parancsnoka előtt, mire az USA titkosszolgálatának emberei, rövid kihallgatásnak vetették alá. 1945. október 10-én – miután Dél-Tirolban az amerikai csapatokat, angolok váltották föl – szigorú titoktartás közepette a Merano (Dél-Tirol) kisváros katonai kórházába szállították a súlyos beteg asszonyt, ahol Gerdánál rosszindulatú nőgyógyászati daganatot állapítottak meg az orvosok. Gyermekeit Paula Pallhuber, dél-tiroli szolgálólány, gondjaira bízta.
Az 1.400 ágyas kórházban kilétét olyannyira titokban tartották, hogy szobája ajtajára kifüggesztették a „Belépni tilos!” táblát. 1945 szentestéjén, azonban kivételt tettek és a 29 éves Theodor Schmitz nevű római katolikus pap meglátogatta, egy evangélikus lelkész kollégájával. Apró ajándékot adtak Gerdának.
Theodor Schmitz atya később, így emlékezett vissza a nagybeteg asszonyra:
„Nagyon kellemes jelenség volt. Sokat mesélt magáról és a családjáról. A férjéről (Martin Bormann) egy rossz szót sem mondott"
Theodor Schmitz 1946. január 5-én elindult fölkutatni a Bormann gyerekeket és nem sokkal később Eikét és Gerhardot az autójába rejtve – kijátszva a kórház portáján szolgálatot teljesítő, angol katonai őrséget – becsempészte őket az egészségügyi intézménybe. A két gyermekének látogatása után Gerda Bormann állapota, hirtelen romlásnak indult. Már föl sem tudott kelni és fájdalmai csillapítására pedig morfiumot kapott. Kezelőorvosa végül közölte Theodor Schmitz atyával, hogy a betegnek már igen kevés ideje van hátra. Mindketten egyetértettek abban, hogy a Bormann gyerekek kilátástalan sorsára való tekintettel, lépéseket kell tenni, a mielőbbi gyámságba adásukra!!!
Gerda Bormann 1946. február 5-én testvérét, Hans Walter Buch-ot nevezte ki gyermekei gyámjául, azonban utolsó napjaiban szóban megváltoztatta korábbi döntését és Theodor Schmitz római katolikus atyát kérte föl illetve bízta meg a gyámsággal.
Gerda Bormann, született Gerda Buch, szakképzett óvónő, Martin Bormann felesége, kilenc gyermek édesanyja, a Német Anyák Becsületrendjének tulajdonosa, a világ nemzetiszocialista asszonyainak példaképe, életének 37. évében, Merano (Dél-Tirol) kisváros kórházában hunyt el 1946. március 23-án, az esti órákban. Gerdát a meranoi katonai temető, 610-es számú különsírjában helyezték örök nyugalomba.
Halála után folytatott esküdtszéki eljárás során, ugyan megállapították, hogy az asszony tagja volt az NSDAP-nak és kitüntették a párt aranyjelvényével is, de mégsem tudták háborús bűnössé nyilvánítani, ugyanis az összes tanú – a „bírák” legnagyobb megrökönyödésére – „Az OBERSALZBERG ANGYALA”-ként emlegette!!!
Bellák Frigyes - Jövőnk.info
