- 1945. FEBRUÁR 11 – 13. KITÖRÉS A BUDAPEST ERŐDBŐL -
Budapest ostroma a II. világháború leghosszabb és legvéresebb várostroma volt. Az első szovjet páncélostámadás és a kitörés között 102 nap telt el! Ezzel szemben két hét Berlin eleséséhez elég volt! Bécs hat napig
bírta a szovjet hordák ostromát! A legelszántabb német helyőrségek,
mint a Königsbergi /Kalinyingrád/ vagy a breslai /Wroclaw/ 77, illetve
82 napig bírták az ostromot! A magyar hősiesség és élniakarás, a haza és az európai civilizáció
védelmében való hit, és a civil lakosság elszánt támogatása tette ezt a
páratlan teljesítményt lehetővé!
A hősi helytállást a judeo – bolsevik propaganda 50 évig eltitkolta! A magyar hősiességet soha nem volt partizántörténetekkel helyettesítette! Hazudott és meggyalázta hőseink emlékét! Budapest védelmét az Attila, a Karolina és a Margit védvonalak gyűrűjében tervezték meg. Ide vonultak vissza a védelmi harcokban kivérzett de elszánt német és magyar alakulatok. A védvonalak építésében a lakosság tömegei önként vettek részt. Az Attila vonal tankcsapdáit családok, gyerekeik részvételével önkéntesként építették. Budapest a nyugati irányból volt a legvédtelenebb! A gyűrű karácsonykor lezárult.
Az élet és halál harc elkezdődött!
A hárshegy oldalában az előrenyomuló vörös túlerő 1945. december 25-én éjszaka körülözönli Prónay Pál az egykori Lajtai Bán hungarista önkénteseinek útbiztosító ékét! A Hidegkúti út és a Nagykovácsi út kereszteződésénél december 26-án estig folyik az öldöklő küzdelem. A spártai Leonidas Thermopyleaei szorosában történt védelmi harchoz hasonlóan a nyilaskeresztes önkéntesek nem adták fel állásaikat.
OSTROMLÓK ÉS OSTROMLOTTAK!
Budapest védőinek pontos létszáma nem ismert. A szervezett sorállományú és csendőri alakulatok magyar részről 35000 főre tehetők. Igen jelentős szerephez jutottak a nem sorállományú, hanem önkéntesekből álló különleges hungarista eszmeiségű alakulatok. Vannay László a Trianoni békediktátum végrehajtásának megakadályozására a húszas években önkéntes csapatokat szervezett. Részt vett a Rongyos Gárda megszervezésében, valamint 1938-ban a Felvidéki és a Kárpátaljai harcokban!
Nyisztor Zoltán utász alezredes Voronyes ostromtapasztalatai alapján rohamzászlóaljat szervezett. Alakulatának neve a Vannay légió volt.
Tagjai: - Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségének Veteránjai, a Posta, Vízművek, Csatornaművek hungarista érzelmű dolgozói.
Helyismeretük nélkülözhetetlennek bizonyult amikor a harc kiterjedt a város alatti alagút és csatornarendszerre is. Saját elhárító alakulata volt, amit a régi veterán rongyos bajtárs, Gyulai-Molnár Ferenc vezetett. Szekeres százados sikeres orosz nyelvű ellenpropagandát szervezett.
A Vannay különítmény által védett szakaszokon hangszórók harsogták: „Itt a Vannay különítmény harcol, foglyot nem ejtünk és nem hátrálunk!” Az alakulat fiatal, lánglelkű önkéntesei többnyire az utolsó szálig elestek! Bátran jelenthették a Magyarok Istenének odafent Csaba királyfi csillagseregében: BECSÜLETTEL KÜZDÖTTEM A HAZÁMÉRT AMÍG ÉLTEM!
Jellemző módon a fő vád ellene az volt a komcsi történészeknél, hogy a Szentkirály utcai zsidó zug élelmiszer raktárat lefoglalta és a kóser libamájat és pálinkát a csontrepesztő hidegben katonái között szétosztotta…. A vétség egyenesen szörnyű…
A 70 éves Prónay Pál a Trianoni gyalázatot elutasító Lajta Bánság létrehozója maga köré gyűjtötte sok vihart megélt ősz bajtársit. Az öldöklő harcokban parancsnokukkal együtt csaknem valamennyien elestek! Prónay egész életét a magyarság védelme töltötte ki! Nem tűrt megingást, a kishitű fellazítókkal még 70 évesen is párbajozott!
Az egyház tagjai sem a most boldoggá avatott Sára nénikből álltak, aki szökött munkaszolgálatosokat (azaz műszaki feladatra behívott katonákat), főleg zsidókat rejtegetett! Kun Péter csuháján pisztolytáskával, övében kézigránátokkal közelharcban védte híveit, templomát! A műszaki egyetemisták megszervezték roham zászlóaljaikat! Voltak elég sűrűn olyan helyzetek, hogy a légvédelmi ágyúk kezelőinek egy része nő volt és 14 – 16 év körüli gyerek önkéntesek! A védők összetétele igen vegyes volt. Voltak nagy harci tapasztalatokkal rendelkező magyar alakulatok és elszánt, viszonylag jól felszerelt SS hadosztály – töredékek.
Abban egyetértettek: nem adja meg magát a hős Budapest!
Várták a felmentésükre érkező csapatokat, kitartottak a végsőkig! A védelem parancsnokai Pfeffer – Wildenbruch és a magyar Hindy Iván tábornokok voltak!
Háromöves gyűrűt vontak Budapest köré a támadók. A 30 – 40 km vastag gyűrűt közel fél millió ember alkotta! A kép itt is igen vegyes volt. Ágyútölteléknek használt ázsiai hordáktól kezdve, román csatlóshadosztályokon át, tapasztalt páncélos és nagy tűzerejű lövész alakulatokig minden volt.
A támadó hadműveleteket Malinovszkíj és Tolbuhin marsallok irányították páratlan kegyetlenséggel és saját alakulataiknak sokszor értelmetlen feláldozásával!
AZ OSTROM
A harcok hevessége és kegyetlensége csak a sztálingrádi ostromhoz mérhető! Sztálingrádot evakuálták, Budapesten viszont a civil lakosság nagy része is részt vett a védelmi harcokban! Véget kell vetni annak a hazugságon nyugvó tévhitnek, hogy virággal várták a mindent kirabló, nőket megerőszakoló, a lakosságot szibériai táborokba hurcoló vörös hordákat! Házról – házra folytak a harcok!
Pest védelmében kiemelkedő elszántsággal küzdött a IX. SS – hegyihadtest, a 22. SS – lovashadosztály Schmidhuber tábornok és Helmut Dörner ezredes vezénylete alatt. Baka Barnabás őrnagy rohamtűzér osztálya, a Vannay különítmény és több önkéntes hungarista harccsoport, civil nő és gyermekkorú fiatal! A vérmezőn felállított ideiglenes reptéren a súlyos sebesülteket kiszállították és némi utánpótlás is érkezett. Ennek használhatatlansága után a helyzet súlyosbodott!
A készletek apadása, Sztálin őrjöngő kritikái és fenyegetései miatt, új és új alakulatok harcba küldése miatt a védők a várnegyedbe szorultak a kazamatákban több mint tízezer sebesülttel!
FELMENTÉSI KÍSÉRLETEK
Budapest hősi helytállása erőfeszítésének megsokszorozására késztette a magyar és német hadvezetést. Guderián is Tatára érkezett és Beregfy Károly vezérezredessel a Szálasi kormány hadügyminiszterrel egyeztetett. Black tábornok és a Cserkaszi katlancsaták hőse, Otto Gille SS tábornok irányította a felmentést. A 96. német gyaloghadosztály rohamcsónakokkal átkelt a Dunán. Az oroszok hátában létrehozott két hídfő kialakításában a magyar hungarista Pilisi Ney Károly harccsoportja, mely hungarista önkéntesekből állt, igen jelentős szerepet vállalt.
A „Regiment Ney” nevet viselő páncélgránátos dandár zászlóaljait a Wiking és a Totenkopf SS páncélos hadosztályokhoz osztották be. A támadó csapatok élén haladva kivívták a Gerecse, Bicske, Zsámbék körüli harcokban a norvég önkéntesekből álló Wiking hadosztály tiszteletét és a Harkovi harcokban kitüntetett Totenkopf páncélosok csodálatát!
A Ney Károly hungarista különítménye megtett mindent ami az embertől megtehető! Nem rajtuk múlott a felmentés kudarca. Az üzemanyag utánpótlás elakadt Komárom körül, amerikai bombatalálatok érték az üzemanyagot szállító uszályokat.
Az élen haladó SS páncélos század akkor még alig húsz éves parancsnokával személyesen találkoztam! Páncélosa nyitott kémlelőnyílásán keresztül hallotta Budavár védőinek ágyúit! Ekkor jött rádión a parancs: vissza kell vonulni, százada kapta feladatul, hogy fedezze a visszavonulást. Szörnyű érzés volt bajtársait veszni hagyni a vörös katlanban, állította a mostmár ősz hajú, de még mindig acélos tekintetű veterán.
A visszavonulási parancs oka az volt, hogy a Leibstandard, Wiking és a Totenkopf páncéloshadosztályok és a 2. magyar páncéloshadosztály, mely késként behatolt a szovjet bolsevik tengerbe, üzemanyag hiányában mozgásképtelen lett és bennrekedt a gyűrű vastag falában. A felmentési kísérlet miatt tovább erősítették a gyűrűt Gárda hadosztályokkal, hogy a fölényük 3 – 12 szeres volt mindenütt! Így a felmentés elakadt, a Budavár területére szorult védősereg tartalékai végképp elfogytak! A hős Budapest, hasonlóan Európa civilizált részéhez elesett! Győztek a gonoszság erői! Hitünk szerint átmenetileg!
KITÖRÉS
A helyzet reménytelen volt. Pfeffer – Wildenbruck 1945. február 11-én reggel haditanácsot tartott. Döntés született az aznap este 8 órakor kezdődő kitörésről. Szigetvár hőseihez hasonlóan, megadás helyett a hősi halált választották!
A nehézfegyverek hátrahagyásával szervezték meg a kitörést, hisz a várhoz vezető útvonalak védművekkel, hatalmas harckocsi árkokkal voltak lezárva. A tervezett útvonalak a Budai hegyekben csak gyalog voltak járhatók. A védelemben kitűnt bajtársakat kitüntetésben részesítették. A magyar érdemrend lovagkeresztjét, több vitézi érmet, Signum Laudist osztottak ki az arra érdemeseknek. Megkezdődött a kitörésre való felkészülés. Megsemmisítették a hátrahagyandó nehézfegyvereket. Legjobb egyenruháikat vették fel, kitüntetéseikkel együtt.
Imára gyülekeztek a csapatok, nem judeo-keresztény papok vezetésével, mert azok már régen patkányként elinaltak! Néhány Hazájához, Egyházhoz hű lelkész maradt, aki bajtársaival együtt vételezte fel a kézigránátokat, mert egyedül ebből a fegyverből volt elegendő. A kitörést a Szél Kálmán térnél és a Margit körút hosszában összevont csapatok kezdték.
Előzőleg a Vannay hungarista különítményének postás tagjai a kábelfolyosókon, alagutakon keresztül megközelítették a Posta palotát, mely a kitörés útvonalába esett és orosz erőddé alakították. Ennek elfoglalása a kitörés egyik lényeges lépése volt. A Széna tér, Margit körút volt az összevonási hely! A Vannay különítmény az Ostrom utcában gyülekezik. Legnagyobb veszteségeket elszenvedett alakulat, de a legrugalmasabb és a leghatékonyabb. Már régen áttértek az orosz felszerelésre, mert abból volt utánpótlás.
Létrákat hoznak magukkal a harckocsi árkok áthidalására. Alig 200-an vannak csupán. Az oroszok világító rakéták százait lövik az összevonási pontok fölé és gránátok ezreivel árasztják el a kitörési pontokat, útvonalakat. Ezrek esnek el az első órában! Első hullámban a Vannay különítmény hungaristái és a 8. Florián Geyer SS lovashadosztály halad. Iszonyatos áldozatok árán tért nyertek a Szilágyi fasorig, ahol ismét elakadnak a II. gyűrű orosz erődrendszerében.
Helmut Wolf a Feldherrhalle páncélosgránátos hadosztály alezredese parancsot ad, hogy a Vérmező – Kékgolyó utca felé kísérelje meg az áttörést. Itt váratlanul siker koronázza a kitörést. Hajnalra Budakeszi feletti magaslatokig jutnak, a Wolf csapat létszáma kb. 3500 fő. A kitörés lendülete, energiája sokkolta az orosz csapatokat is. Különösen hatott, hogy nem áll le a kitörés az első hullám teljes lemészárlása után sem.
A pánik helyenként elterjedt a gyűrű mélységében is. A kitörés útjába eső erődnek átalakított házak elfoglalásakor bajtársaik hullahegyein átjutó és kézigránátokkal utat nyitó behatolók elől gyakran a harmadik, negyedik emeletről az utcára vetették magukat az oroszok! Február 12-én reggel sűrű köd ereszkedett le a Budai hegyekre. Svábhegy, Remetehegy, Hármashatár - hegy körzetében 2 – 3 ezres csoportokban a kitörés eredményeként 15 – 20 ezer kitörésben résztvevő kijutott a Budapestet övező hegyekbe, erdőkbe.
A felszíni kitöréssel párhuzamosan az Ördög – árok csatornájában Helmut Dörner SS ezredes vezetésével egy 500 fős rohamosztag indult el, hogy az orosz gyűrűt hátba támadva segítse annak feltörését. Kicsit később elindultak az aknavetőket és lőszert cipelő rohamosztagosok második hulláma. Ezt követte a német és a magyar vezérkar. Hindyvel tartott felesége is. Az árok vize megduzzadt a sok bepréselődött embertől, egyre nehezebb lett az előrehaladás.
Ursdau Lindena alezredes IX. SS hegyihadtest vezérkari főnöke különítményeivel a mai Körszálló környékén bekapcsolódik a harcokba. Sérülten fogságba esik a harcok során. Az Ördög – árok kijáratát olyan mértékben tűz alatt tartották az oroszok, hogy képtelenség volt a felszínre jönni. A Hűvösvölgyi út alatti főcsatornából a Budakeszi útra, illetve az alatta lévő kisebb szelvényű csatornába kényszerültek és itt jöttek fel a Budakeszi úton.
A német parancsnoki törzset egy villában körbe kerítették lövegekkel és páncéltörőkkel felszerelt oroszok. Megadták magukat. A felszínen is egyre felülkerekedett az orosz túlerő. Kútvölgy közelében elesett Vannay és Prónay. Ezreket morzsolt fel az újabb és újabb orosz akadályokon való áthaladás.
1945. február 13-án is szórványos, de igen heves harcok folytak a Budai hegyekben.
A KITÖRÉS A HŐSIESSÉG NAGY PÉLDÁJA VOLT! A BAJTÁRSIASSÁG, A HELYTÁLLÁS ÖRÖK EMLÉKE MARAD! HŐSEIT NEM FELEDJÜK!
A kiürült várba óvatosan kezdtek beszivárogni az oroszok. Utána elkezdődött a féktelen szabadrablás.
A vár kazamatáiban maradt sok ezer sebesült ügyét úgy oldották meg, hogy néhány benzines hordót legurítottak és kézigránátot dobtak utána! Sokszor vasutasokat, villamoskalauzokat mészároltak le százával, mert egyenruhájukat pártszolgálatos uniformisnak nézték.
Az elhúzódó ostromot azzal magyarázták a felső vezetésnek, hogy nagy létszámú a védősereg. Ennek megfelelően sok hadifoglyot követeltek, így mindenkit összeszedtek, civil, öreg, nyomorék, csak a darabszámot nézték.
Erőss Zoltán
