Mosonmagyaróvárott munkások, diákok, nők, gyermekek gyűltek össze és
végigjárták a középületeket. Énekeltek, szavaltak, majd követelték a
vörös csillagok eltávolítását a középületekről. Ezt még a
pártbizottságon és a honvédségi laktanyánál is elérték. A tömeg ezt
követően a határőr laktanyához vonult. Az itt szolgáló határőröket
korábban Budapestre vezényelték, csupán a kiszolgáló személyzet maradt
helyben. Kiegészítésükre Nagyatádról irányítottak át határőröket. Az
egymást alig ismerő katonák parancsnoka Dudás István határőr százados
lett. Ő parancsot kapott arra, hogy a laktanyát minden körülmények
között védje meg, mert ott a nyugati határ biztosításához szükséges
fegyvereket, lőszereket, sőt operatív iratokat tároltak. A laktanya
felé vonuló fegyvertelen tüntetők közeledtére Dudás százados elébük
ment, beszélt néhány tüntetővel, feltehetően eredménytelenül. Ezt
követően az egyik tiszt pisztolyával a levegőbe lőtt, rögtön utána a
határőrök tüzet nyitottak mind kézifegyvereikből, mind sorozatlövő
fegyverekből. A tömeg pánikba esett és menekült. Ekkor egy második,
semmivel sem indokolható sortűz is eldördült, sokan hátulról kapták a
golyót. A sortűz áldozatainak emléktábláján 56 név szerepel: ipari
tanulók, középiskolások, főiskolai hallgatók, munkásasszonyok,
kubikusok nevei szerepelnek rajta.
Az esztergomi Sötétkapu
Tragikus sortűz dördült el ezen a napon Esztergomban is. Az előző
napi tüntetéstől felbolydult a város, kora hajnalban pedig a
tüntetőkhöz csatlakoztak munkaszolgálatos katonák is, akik előtte még
leverték laktanyájuk faláról a vörös csillagot. Reggel nyolckor a város
tanárai és diákjai elindultak a Széchenyi térre, majd a városháza előtt
tüntetést tartottak. Az erkélyről közben leengedték Rákosi gipszből
készült szobrát, amit aztán összetörtek. Az esztergomi gépesített
hadosztály egy harckocsiját a városházakörül összegyűlt tömeg
feltartóztatta, a benne szolgálatot teljesítő katonák pedig átadták
fegyvereiket. Ezt követően a körülbelül 5-600 fős fegyvertelenül
tüntető tömeg a Sötétkapun át a hadosztály-parancsnokság elé akart
vonulni, ahol fel akarták olvasni a pesti diákság 16 pontját. Amikor
azonban a buszokon és gyalogosan tüntető tömegbe a
hadosztály-parancsnokság ablakaiból kézifegyverekkel tüzet nyitottak
rájuk. Elsőként a lyukas magyar zászlót lengető férfit lőtték le. A
tömeg ekkor pánikba esett és menekült a helyszínről, az ÁVH-s katonák
azonban utánuk lőttek. Az esztergomi ártatlan áldozatok számát 14 és 22
közé teszik, voltak akiket menekülés közben, hátulról öltek meg.
A mosonmagyaróvári sortűz áldozatai
Október 26-án tragikus események színhelye volt Miskolc is. Itt is a
reggeli órákban kezdődtek a tüntetések, sok száz ember jelent meg a
rendőr-főkapitányság épülete előtt a letartóztatott egyetemisták
szabadon bocsátását követelve. A békés tüntetés hangulatának ellenére
mégis tragikus fordulatot vettek az események. Előbb egy rendőr a
mennyezetbe lőtt, majd az épületet védő karhatalmisták az emeletről
tüzet nyitottak a fegyvertelen tömegre és egy köteg kézigránátot dobtak
közéjük. A tüntetők elmenekültek, kilenc halott és 58 sebesült maradt a
helyszínen. A felbőszült tömeg még ugyanezen a napon betört a
kapitányság épületébe, hét ÁVH-s tisztet meglincselt, holttestüket
pedig felakasztották a szovjet hősi emlékműre.
Ugyanezen a napon Magyarország több más városában is – többek között
Sátoraljaújhelyen, Nyíregyházán, Kecskeméten – belelőttek az ÁVH-sok a
tüntető tömegekbe. A brutális megtorlások azonban nem vezettek
eredményre, elkezdődött a menekülés a süllyedő hajóról. Október 26-a a
forradalom történetének első döntő jelentőségű fordulata. A hatalom
ekkor látta be első alkalommal, hogy puszta brutalitással nem lehet
megtörni a fellázadt magyar nép ellenállását. Piros László
belügyminiszter és Szerov altábornagy délutáni megbeszélése után
megkezdték a rendszer ÁVH-s pribékjeinek rendőr-egyenruhába való
átöltöztetését, hátha ezzel meg tudják előzni a további lincseléseket.
(tortenelemportal.hu)
