Bús, büszke lázadót nevelt belőlem;
Az idegen, gyilkos hatalom!
Lázas forradalmak égnek lelkemben,
Melyek ki fognak törni egy napon.
Sorvasztó kínját érzem rabszolgáknak,
Sebes ajkuknak jaja lángragyújt!
Jajuk fojtott káromlás Isten ellen,
Ki mindig kegyelmes s le sosem sújt!
Magyar földön, most néma millióknak
Lelke szörnyű szenvedéstől remeg. . . .
És szívük várja; Jön-e a virradat?
Hogy megcsókoljon sok-sok bús sebet!
Ha látom őket, kíntól elgyötörten,
Lelkemből lázadó ének szakad,
Amely süvöltve üzen forradalmat
Minden rabnak , a magyar ég alatt!
B. Z.
(Ismeretlen hungarista verse az 1930-as 1940-es évekből)
