A népbiztosok tanácsa 133 tagból állt, ezek közül 115 zsidó volt. A Legfelsőbb Tanács elnökségének 1937-ben 27 tagja volt, ebből 17 zsidó.
Példaként a Külkereskedelmi Ügyek Népbiztosságát említem. A népbiztos a zsidó Arkagyij Rosengoltz volt. Helyettesei szintén zsidók voltak: Mojszej Frumkin és Izrael Veitzer. Ugyanezen népbiztosság vezető funkcionáriusai mind zsidók voltak: B. Belenszkij, S. Bron, S. Messing, B. Plavnyik, M. Bronszkij, S. Dvojlatszkij, L. Friedrichsohn, M. Gurevics, J. Janson, M. Kattel, F. Kilevec, A. Kisin, B. Krajevszkij, F. Rabinovics, N. Romm, J. Szokolin, M. Szorokin, A. Tamarin, S. Zsukovszkij, J. Flior, I. Katznelson. Csak a kifutófiúk nem voltak zsidók. A többi népbiztosság funkcionáriusai is majdnem mind zsidók voltak.
A Központi Bizottság vezető beosztásai is ugyanezt a képet mutatják. Még a főtitkári posztot is a grúz félzsidó töltötte be: Joszif Sztálin. Rajta kívül a legfontosabb funkcionáriusok a következők voltak: Lazar Kaganovics, Jan Gamarnyik (a Vörös Hadsereg Politikai Bizottságának Elnöke), I. Kabakov (valójában Rosenfeld), Mihail Kaganovics, Vilhelm Knorin, Josef Pjatnyitszkij (Aronsson), Mihail Rukimovics, M. Katajevics, Mojszej Kalmanovics, D. Bejka, Csifrinovics, F. Gradinszkij, Grigorij Kaminszkij, Grigorij Kanner, T. Deribasz, S. Schwartz, E. Veger, Leon Mehlis, A. Steingart, Genrics Jagoda, Jona Jakir, Mojszej Einstein, Jan Jakovlev (Epstein), Grigorij Szokolnyikov (Briliáns), Vjacseszlav Polonszkij (Guszin), G. Veinberg, Icik Feffer, Szamuil Agurzkij, Kaim Fomin és mások.
A következő zsidók fontos szerepet játszottak a pártapparátusban: Eismont, Tolmacsov, Martyemjan Rjutyin. Nincs elég helyünk arra, hogy itt mindenkit megnevezzünk, és ilyeténképpen az összes listán végigmenjünk. A kép tiszta. A néhol felbukkanó nem zsidók általában zsidó nőket vettek el, mint Vjacseszlav Molotov (Szkrjabin), aki Polina Zsemcsuzsinát (Peri Karpovszkaját) vette el. O Samuel Karpnak, a connecticuti Bridgeportban lévő Karp Export-Import Co. tulajdonosának húga volt.
Mindazonáltal megragadnám az alkalmat, hogy a Cseka (a politikai rendőrség) néhány legfontosabb személye közül néhányat megnevezzek. Azokat, akik Kaganovicsnak és Sztálinnak a piszkos munkát elvégezték. A politikai rendőrségnek 59 felsővezetője volt; csak kettő nem volt zsidó. Az 1930-as években a vezető csekisták a következő hírhedt zsidók voltak: Mejer Trilisser, Jakov Agranov (Szorenszon), Mark Gay, Sztanyiszlav Redens, Roman Piljar, Abram Szlutszkij (a kommunisták külföldön lévő ellenségeit tette el láb alól), Jakov Aleksznisz, Izrael Leplevszkij, Leonyid Zakovszkij, Zinovij Usakov-Usmirszkij, Iszak Saripo, Borisz Berman (az NKVD büntetőügyi részlegének feje), Lazar Kogan (különösen kegyetlen vallató volt), Jakov Rapoport, Josua Szorokin, David Schuster, Mihail Spiegelglass (az NKVD külügyi szekciójának alfőnöke), Mojszej Gorb (az NKVD speciális szekciójának vezetője), Jakov Broverman, Leonyid Reihman, Leon Elberg, Leon Scheinin, Borisz Stein, Jakov Szurics (korábban Szovjet-Oroszország norvégiai, németországi és franciaországi nagykövete), Vera Inber, Alekszander Langfang (tanulatlan kivégző, aki „fejsze" néven híresült el), Vilhelm Knorin, Joszif Pjatnyitszkij (Aronson), Mihail Frinovszkij, Jakov Smuskevics (aki 1940-ben a légierő főnöke lett), Mendel Berman, Borisz Rodosz (teljesen tanulatlan), Leon Schwartzman, Jevgenyij Hirschfeld, Szergej Efron, Zakhar Volovics (hírhedt kivégző), Izrael Pincur, Leon Vlodzsiminszkij, Naftalij Frenkel, L. Zalin, L. Mejer, Z. Katznelsohn, F. Kurmin, Leonyid Vul, A. Forkaister, L. Belszkij (Levan), S. Gindin, V. Zaidman, J. Volfszon, G. Abrampolszkij, I. Weizman, S. Rosenberg, A. Minkin, F. Katz, A. Sapiro, L. Spiegelman, M. Pater, A. Dorfman, B. Ginzburg, V. Baumgart, J. Vodarszkij, K. Goldstein, Lipszkij, Ritkovszkij, Berenson, Zelikman, Sofia Gertner, Jakov Mekler és még sokan mások.
A magasabb funkcionáriusok között is volt néhány csalódott disszidens. Például az NKVD fontos munkatársa Leiba Feldbin, aki 1938 júliusában disszidált az Egyesült Államokba.
1993. május 5-én a Pravda publikát néhány az NKVD 13. szekciójától, később pedig a KGB egy ennek megfelelő szekciójától származó különösen titkos dokumentumot, amelyek bizonyságul szolgálnak arra, hogy a Szovjetunióban nagyon sokan estek áldozatul zsidó rituális gyilkosságoknak. A Pravda állítása szerint „évente még mindig 40-50 ember hal meg rituális kínzás nyomait viselve." Mikor lesz már vége ezeknek a primitív bűntényeknek?
A zsidók a katonai Hírszerzésben (GRU) is vezető szerepet töltöttek be. E helyütt Leopold Trepper titkosügynököt említhetem, akinek apja Lengyelországban volt kereskedő. Trepper büszkén mondogatta: „Kommunista vagyok, mert zsidó vagyok!" (Harry Rositzke: KGB. Helsinki, 1984, 25. o.) Korábban cionista aktivista volt Palesztínában, de kiutasították; Franciaországba majd onnan Moszkvába ment. Ignac Reiss (Ignatyij Preckij) szintén sikeres ügynök volt, akit Sztálin 1937-ben Lausanne-ban meggyilkoltatott, mert Trockijt támogatta. Reiss meggyilkolásával Valter Krivickijt bízták meg, aki 1899-ben Schmelka Ginsburgként született Lengyelországban. 19 éves korában már tömeggyilkos volt. A parancsnoksága alatt álló kivégzőosztag 2341 embert gyilkolt meg. 1935-ben a szovjet katonai hírszerzés főnöke lett. 20 évig működött szovjet bérgyilkosként, de amikor zsidó barátjának és kommunista gyilkostársának, a Svájcban tartózkodó Ignac Reissnek megölésére kapott parancsot, már sok volt neki. Reiss tekintélyes összeggel nyugatra szökött. Krivickijnek nyoma veszett, ezért a parancsot egy másik zsidó bérgyilkosnak, Iszak Spiegelglasnak kellett végrehajtania. Reisst 1937. szeptember 4-én ölték meg. A francia miniszterelnök, a zsidó Léon Blum ígéretet tett Krivickijnek, hogy megvédi. Egy zsidó aktivista, Paul Wohl Krivickijt Franciaországból az USA-ba csempészte. Israel Don Levine 9 cikk megírására (cikkenként 5000 dollár díjazásért) a Saturday Evening Posthoz szerződtette. Krivickijt nem sokkal később halva találták lakásán.
Később a disszidensekkel szemben módszert változtattak. Viktor Suvorov, a disszidens GRU ügynök könyvében, Az akváriumban (Jekatyerinburg, 1993, 4-6. o.) leírja, hogy a második világháború után a GRU hogyan égette el elevenen a sikertelen és áruló ügynököket. Elkábították és követségi csomagként nyugatról Moszkvába vitték őket, hogy ott nagyolvasztókban elégettessenek. A kivégzésekről az újoncoknak filmeket vetítettek, hogy ne legyenek illúzióik afelől, mi vár a küldetésüket be nem végzettekkel, valamint a szervezet árulóival. Ilyen áruló volt Oleg Penkovszkij GRU ezredes. Az angolok engedélyezték letartóztatását a KGB-nek. Penkovszkij mindent bevallott, halálra is ítélték. 1963. május 16-án egy csapat magas rangú tiszt jelenlétében elégették.
Borisz Jelcin elnök titkársága 1992-ben elismerte, miszerint a Kommunista Párt különleges egységet hozott létre azért, hogy az nyugati politikai vetélytársai ellen terrorista támadásokat hajtson végre (Svenska Dagbladet, 1992. július 11.).
A Komintern legjobb ügynökei szintén zsidók voltak. Jakob Kirchsteint és Rudolf Katzot tartották a legjobbaknak.
A Szovjetunió kulturális életét a Kultprovszvet „szervezte" meg. A szervezetnek mind a 40 vezetője zsidó volt. A szovjet propagandát természetesen egy zsidó vezette: Borisz Feldman. A legjelentősebb propagandaújságírók is zsidók voltak. A csekista hajlamú Mihail Kolcov (Ginzburg) különösen hatékony volt. A spanyol polgárháború alatt ő irányította Madridból a kommunista agitációt. A szakszervezetek vezetője Solomon Dridzo (valójában Lozovszkij) volt, akit később Mihail Tomszkij (Honigberg) váltott fel.
Az Ifjú Kommunisták szervezetét, a Komszomolt szintén zsidók alapították és vezették. Az Ifjú Kommunisták Központi Bizottságát eleinte Oszkar Rjvkin, majd 1920 után Lazar Sackin, egy gazdag zsidó üzletember fia vezette (Noorte Haal, 1988. november 3.). Ez természetesen államtitok volt. Sackin később Kaganovics ellensége lett, és vesznie kellett. Az Ifjú Kommunisták Központi Bizottságának legfontosabb részlegeit is zsidók vezették. Például a sajtószekció vezetője a zsidó Munka Zorkij (valójában Emmanuil Lifschits) volt. Az 1930-as években az Államgazdálkodási Komité alelnöke Leon Kricsman volt. Az 1940-es évek egyik legfontosabb gazdasági vezetője pedig Jakov Kiszelman.
JÜRI LINA
Parragh Mónika fordítása
Forrás: Északi Korona VI.
Digitalizálta, kiemelések: V. Gy.
