Bimm-bamm búsan
szól a lélekharang
S a nemzet sírjánál állva
nem marad más mint a harag
Ha okozná veszted
kés vagy a kard
De jajj...te inkább
gyáván eladtad magad
Ha dühöngő sereg
rontana éltedre
Drága vérünket venné
s lenne vesztünkre
Törne inkább hazánkra
seregnyi idegen ellen
S csatában vitézül hősként
állhatnánk ellent
Kivont karddal védeni
mindazt mi számunkra szent
Éltünket adjuk mert
szeretjük, s nem féljük az Istent
De kevés a tiszta s a bátor
gyenge a haza
Ajtókat bezárva bent
reszket a gyáva
Nem is tudod már
népem mi az a hős
Rettegve belül, vársz,
s haragszik minden ős
Látják ők jól kevés
ki áll a vártán
S lobogónk csak csüng
magas szikla ormán
Mert eladtad a hazát
legyilkolod népét
önkézzel pusztítod
meg nem született nemzedékét
Önkézzel irtod fiad
és saját lányod
Így soha….soha nem lesz
feltámadásod
S mint férj mögött
vigyorgó sunyi szerető
Nevet rajtad
a gyilkos haszonleső
Önmagad engedted
jó szívvel házadba
Mérge lassan öl
kést döf a hátadba
De nincs ébredésed
a mérge elkábít
Adod mindened, s ő
lassan a kínpadra feszít
Mi kell hogy észhez térj?
Van – e ellenméreg?
Ébredj te is testvér,
tested rágja féreg!
Még nem vagy halott
Élve dobtak a sírba
Hősök lelkei ottan állnak
zokogva, sírva
Emeld fel kezed
mássz ki a gödörből!
Mert a csáklyás lapátol
ha így folytatja megöl!
Nézd az Őseid
kik sírodnál állnak
Ők voltak bátrak
ők ellenálltak
Nézd az országod
mi egykor volt tündöklő
Most csillogásba csavart
kivérzett szenvedő
Állj fel végre népem
Rázd le láncaid
Fogjanak végre fegyvert
elzsibbadt karjaid
Büntesd a gazt, ki
orvul elárult
Szabadságért kiálts
mond: hungarizmust!
Ahol újra él az Isten, a család
és a föld is újra magyar
Hol a nép minden fia
Igazságot, és rendet akar!
Hol újra lesz remény
és lesz újra szabadság
Harcra fel!
Győz az igazság!
Gyártó István
2003 február
