A hatodik nagyhatalom, a sajtónak a megkaparintását a
szabadkőművesség mindenkor elsődleges feladatának tekintette. Az iskola
és a tanítók megszerzésével egyenrangú, sőt még fontosabb segítőtársnak
tudta és látta, hiszen a sajtó a modern világnak az a tankja, amely
előtt nincs akadály, amely behatol mindenhová s a fekete betűk szagát
és szellemét bepréseli minden ember lakásába és lelkébe. Akié a sajtó,
azé a közvélemény! Nem versenyezhet vele hatás tekintetében semmiféle
szervezet, nem a katedrák, nem a szószékek, nem közelítik meg
eredményeit a gyűlések, a szónoklatok ezrei sem. A betű a legfertőzőbb
bacilus, mely észrevétlenül fúrja be magát az olvasó agyába és lelkébe
s nincs hatalom, nincs orvosság, mely azt maradék nélkül kiölhesse
onnan. Lehet, hogy intenzitása csökken, virulenciája hanyatlik,
el-tokosodik valahol a tudat alatt, de sokszor vissza-vissza jár egy
pillanatra, hogy figyelmeztesse az embert, hogy él, hogy ott van fészke
a lélek legmélyén.
A sajtónak ezt a hihetetlen hatalmát a szabadkőművesség ez első perctől kezdve felismerte és a maga céljaira, a maga terjeszkedésére, hatalmának megerősödésére használta fel.
Könyvünk eddigi fejezeteiben számos esetben bemutattuk már, hogy a páholymunkák mily sokat vártak a betűtől, a sajtótól, s mily áldozatkészséggel igyekeztek azt megteremteni, annak közönséget szerezni s azt erősíteni. Az előadások ezrei, a határozatok végeláthatatlan sorai, mind oda tendálnak, hogy ezt a sajtót kell elsősorban a tűzbe küldeni, ezzel a talajt megpuhítani, az emberi lelkeket a szabadkőmíves célok megértésére és befogadására alkalmassá tenni, s végül ennek kell soha nem lankadva, egy pillanatra nem szünetelve dolgozni a végcél érdekében s kiaknázni az utolsó unciáig azt a befolyást és azt a hatást, melyet a betű erejével a közönségre gyakorolni tud.
S itt is leszögezhetjük, hogy a szabadkőművességnek e téren is számottevő pozícióelőnye van a nemzeti és valláserkölcsi világszemlélettel szemben. Száz és száz orgánum csepegteti be a páholyok mérgét a gyanútlan olvasóba, könyvek, folyóiratok ezrei harsogják egyetlen és egyedül boldogító célnak a világszabadkőművesség célját. Féltő gonddal kenik el hibáit, takarják el hiányait, csűrik, csavarják elveit s szolgálják fel tetszetős alakban a megszédített és elbolondított publikumnak halált és borzalmakat jelentő törekvéseit.
Tessék bárkinek is ezen betűrengetegen áttörni, ezt a félelmetes és soha nem hátráló hadsereget csak egyszer is visszavonulásra bírni vagy megsemmisíteni! Ez a szabadkőmíves vagy szabadkőmíves által szerkesztett sajtó nemcsak a pionír szerepét tölti be a szabadkőművességnél, nemcsak a közvélemény kolosszális méretű destruálásának fáradhatatlan munkása s szerepe nemcsak az, hogy az emberiség lelkét és agyát a szabadkőmíves eszmék befogadására hajlamossá tegye, hanem az is kötelessége és tiszte, hogy támadásba menjen azon egyénekkel, intézményekkel szemben, akik vagy, amelyek a szabadkőművesség antipódeseiként tekinthetők s a páholyok hatalmának megtörésére igyekszenek. Ezeket lehetetlenné kell a szabadkőmíves sajtónak tenni, le kell szerelni, fegyverzetüktől megfosztani, nimbuszuktól megrabolni, presztízsüket tönkre kell tenni, seregeiket szét kell zülleszteni. Legtöbbször ezek ellen a szabadkőmíves sajtónak nincs érve, a szabadkőművességgel szemben álló félnek abszolút igaza annyira ragyogó és kihívó, hogy ezzel kikezdeni a biztos bukás kilátása nélkül nem lenne tanácsos. Mit tesz ilyenkor a szabadkőmívesek sajtója? Rágalmaz, vádol, undok, csúnya történeteket kohol és tálal fel a közönségnek, megdobálja az utca sarával, leköpi egy-egy hitvány lelkületű redakció nyálával a vakmerőt, aki szembe mer szállani a páholyok gyanús munkájával s fel próbálja kelteni a közönséget abból a mákonyos állapotból, amelybe a szabadkőmíves sajtó szisztematikusan szédítette. Mikor aztán látja, hogy a rágalom, a hazugságom, az egyén vagy intézmény arculatán szeplőket hagytak, ha látja, hogy annak tapadási felülete csökken, akkor jön a gúny, a kíméletlen és ostoba élcek egész légiója, a nevetségessé tétel, komolynak látszó cikkben és tréfás krokikban, versben, hírben és tárcákban, regényekben és szerkesztői üzenetekben egyaránt.
Ó, ennek a sajtónak az arzenálja kimeríthetetlen. Nem is takargatja ezt, hanem még maga dicsekszik el hatalmas fegyvertársával, hogy így félelmet keltsen azokban, akik szembeszállani akarnak vele.
Ezt az arzenált kapja a szabadkőművesség a sajtótól és annak szabadkőmíves munkásaitól, anélkül, hogy neki magának a porondra kellene lépni. Ebből az arzenálból kerülnek ki a vallások gyalázása, kipellengérezése, kicsúfolása, ízléstelen és komisz kifigurázása, mesék és mocskos történetek és szállóigék, melyeket folyton hangoztatnak mindenki ellen, aki a szabadkőmíves veszedelemre a figyelmet felhívni elszánja magát.
Magyarországon is hű és odaadó katonának mutatkozott a sajtó a szabadkőművesség számára. Az egész ú. n. liberális front egységesen állott mögötte, s hihetetlen kitartással és kíméletlenséggel hadakozott érdekében - az eszközöket persze sohasem válogatva, sőt különösen az erkölcstelen és hazug fegyvereket kultiválva, - ha a páholyokat megtámadva látta.
Még a feloszlatás után is ez a szabadkőmíves sajtó a berkeiben megbújt ci devant testvérek útján a legnagyobb vakmerőséggel védelmezte a páholyok országpusztító munkáját s a régi recept szerint a ferdítések és hazugságok folytonos feltálalásával próbálkozott meg azzal, hogy a közvéleménybe a forradalmak után meggyökeresedett és hatalmas anyag és bizonyíték megismerése után kialakult lesújtó véleményt enyhítse és megváltoztassa.
Ezt a munkát 310 szabadkőmíves újságíró végezte és végzi ma is, mert ezeknek a szabadkőmíves újságíróknak csak jelentéktelen töredéke esett a megszállott területre, s általában a vidékre, miután nálunk Nagymagyarországon sem volt a vidéki sajtó olyan fejlett, hogy a redakció nagyobb számú újságírót foglalkoztatni tudott volna.
Ez a 310 szabadkőmíves újságíró tehát csaknem teljesen a fővárosban garázdálkodott, s a páholyok munkája mellett, egyik legfőbb okozója volt annak, hogy a "bűnös Budapest" megszülethetett.
(Dr. Somogyi István: A SZABADKŐMŰVESSÉG IGAZI ARCA - részlet)
