Karácsony táján, az ünnepre készülve fontos, hogy megnézzük, mit üzen a hagyományunk. Az évkörnek négy kitüntetett pontja van. I. téli napforduló, II. tavaszi napéjegyenlőség, III. nyári napforduló, IV. őszi napéjegyenlőség. Karácsonyt a téli napfordulókor ünnepeljük. Ekkor a legrövidebbek a nappalok, és a leghosszabbak az éjszakák.
Őseink hitét az az alapszabály határozta meg, hogy „mint fent, úgy lent”. Vagyis az ember akkor van összhangban a környezetével, a teremtett világgal, ha a szellemvilág, és a teremtő Isten törvényeihez igazítja a saját törvényeit. A törvény nem csupán a btk. és a ptk., hanem az élet minden körülményét meghatározó szabályrendszer.
Ez a rendszer egy egészséges életritmust biztosít az egyén, és a közösség számára is. Aki nem követi ezt a rendszert, az előbb-utóbb lehangolttá válik, mert lehangolódik a világegyetem harmóniájáról. A lehangoltság boldogtalansághoz, betegséghez vezet mind az egyén, mind a közösség szintjén. Nemzetünk fennmaradásához alapvetően szükséges, hogy életünket ismét az őseink által vallott, és gyakorolt szakrális törvényekhez igazítsuk.
Ezek a törvények szabályozzák többek között a napi, heti, havi és éves életritmust. Most az éves ritmust vesszük alapul, amikor karácsonyt ünnepelünk. A téli napforduló jelképes értelmezése az „úgy fent, mint lent” alapvetés alapján a következő:
Éjszaka, sötétség = gonoszság, hazugság, halál
Nappal, világosság = szeretet, igazság, élet
Tehát, mivel ilyenkor a legtöbb a sötétség az egész évben, ezért ilyenkor a legerősebb a gonosz. Ereje teljében van, tombol, pusztít, gyilkol. A fény, a szeretet, az igazság és maga az élet alárendelt helyzetben van. Elnyomásban. Ilyenkor megnövekszik a kétségbe esettek, az öngyilkosok száma, több a veszekedés, sértődés, sőt a nemi erőszak is. Ezt a szociológusok azzal magyarázzák, hogy karácsonykor döbbennek rá az emberek, hogy magányosak, és az ünneppel szembeni túlzott elvárások miatt csalódottak, kiábrándultak. Ezek a körülmények azonban nem igazolják azt a sok lelketlenséget, ami ebben az időszakban tapasztalható. Részben ez az oka az őrületig fokozott vásárlási láznak is. Az ereje teljében lévő sátán hajszolja bele az embereket az esztelen költekezésbe, melynek gyakran eladósodás, anyagi gond, veszekedés, elhidegülés a vége.
Akkor, ha ez így van, márpedig így van, hogy lehet az, hogy ezt az időszakot mi megünnepeljük, sőt a szeretet ünnepének nevezzük. Úgy, hogy a szeretetre a legnagyobb bajban van szükségünk, ilyenkor várjuk, ilyenkor értékeljük nagyon. És ilyenkor mutatkozik is igazán. A legsötétebb időkben meríthetünk belőle erőt, ilyenkor magasztaljuk a Mindenhatót, hogy nem hagy magunkra, és ilyenkor fejezzük ki hálánkat. Ezen természetes érzéseknek, gondolatoknak kifejezésére, megélésére ez az időszak a legalkalmasabb. Mindemellett az a tény, hogy a gonosz ereje csúcsán van, nem csak azt jelenti, hogy rendkívül erős, hanem azt is, hogy hatalma ettől kezdve már hanyatlik. Egyre rövidebbek az éjszakák, és bár még hosszabbak, mint a nappalok, de már elindult a megállíthatatlan folyamat, a világosság térnyerése. Ez a Karácsony.
És miért nevezzük Karácsonynak? Mert ezt a gondolatot a kerecsen, a sólyom jeleníti meg számunkra. A kerecsen az, amely a legmagasabbra feljutva, a legközelebb érve a naphoz, közvetíti a szellemvilág felé az ember vágyait. A teremtett világban a kerecsen, őseink, és a mi turul madarunk képviseli legjobban azt a minőséget, amelyet karácsonykor ünnepelünk.
Persze tisztában vagyunk vele, hogy a nappalok akkor is elkezdenek hosszabbodni, ha mi nem gyújtunk szer tüzeket ezen az estén, és a sötétség akkor is veszít hosszából, ha mi nem röptetünk sólymot a nap felé. Nem is a napnak van erre szüksége, a kozmosz akkor is a maga rendje szerint működik, ha mi erről nem veszünk tudomást. Nekünk van szükségünk arra, hogy ráhangolódjunk a teremtett világra, hogy összhangban legyünk vele, és a saját földi lehetőségeinkkel megéljük a világ nagy eseményeit. Úgy, ahogyan mi képesek vagyunk rá. Mint fent, úgy lent.
Habara László – Jövőnk.info
