Kinizsi Pál (? – Szent–kelemen, 1494. nov. 24.): hadvezér. 1484-től 1494-ig temesi ispán. A hagyomány szerint Bihar vm.-i molnár fia. Magyar Balázs egyik alvezéreként tűnt fel 1468-ban a morva hadjáratban, 1477-ben Ausztriában harcolt. Első nagy győzelmét Báthori Istvánnal együtt Kenyérmezőnél aratta a török felett (1479. okt. 13.). Ezután még egy ideig Magyar vezetése alatt működött (1479: Veglia megszállása, 1480: Otranto visszaszerzése a törököktől), majd 1481-től kezdve Mátyás a D-i végek védelmével bízta meg. Betöréseivel nyugtalanította a törököt (1481: Krusevacig nyomult előre, 1482: Szendrőnél győzött). Mátyás halálakor Corvin János ellen fordult, s Ulászló pártjának lett a vezére. Csonthegynél megverte Corvin seregét (1490. júl. 4.), visszafoglalta Miksától Fehérvárt (1491), majd megsemmisítette a „fekete sereget” (1492). Élete végén ismét a török ellen harcolt, 1494-ben megmentette Nándorfehérvárt az árulástól, betört Szerbiába és Bulgáriába. Szendrő ostrománál halt meg, miután már előzőleg szélütés érte. Az általa alapított pálos zárdában temették el Nagyvázsonyban (Veszprém m.). Kiváló hadvezéri képessége mellett embertelen kegyetlensége is ismertté tette nevét. Az elfogott törököket válogatott kínzásokkal végeztette ki 1492-ben, a később Dózsa Györggyel szemben alkalmazott kínzásokat is ő alkalmazta a nándorfehérvári helyőrségben szolgáló, a fekete seregből beosztott zsoldosokon.
Irodalom:
- Puky Andor: A Kinizsi-család Abaúj- és Bihar-megyében (Turul, 1891).
– Szi. Tatay Sándor: K. P. (Életrajzi r., Bp., 1955.)
Magyar Életrajzi Lexikon
Jövőnk.info kommentár: Már itt is megfigyelhetjük a történelmi hőseink szándékos életrajzi elferdítését. Kegyetlen kínzások, bosszúálló, vérszomjas vadállatok voltak, meg minden, amit el lehet mondani a nagy történelemhamisítók népéről, tulajdonképpen saját vágyaikat csempészik bele egy-egy példaértékű hősünk személyiségébe. Aláírom, hogy voltak kínzások, de a mai demokratikus háborúkban nincsenek olyan táborok, ahol az állítólagos terroristákat kínozzák? Meg elnézést, a megvetők, kritizálók voltak már háborúban a XV.-században? Honnan tudják, abban a helyzetben mi volt az a célra vezető tett, amivel saját nemzetét, fajtáját védhette a hadvezér? Ezek nem háborús bűntettek, hanem a háború íratlan szabályai, amit majdnem mindenki megtesz a siker érdekében, ezzel nem lehet egy bátor hadvezér sikeres munkásságát csúfítani, mert ez zsigerből jön a gyűlölködőknek, ehhez értenek, ennyit tudnak. De nehogy azt higgyék, hogy ezeket mi elfeledjük. Mi nem felejtünk, és egyre erősebbek vagyunk!
Hidvégi Szabolcs – Jövőnk.info
