A karácsonyi ünnepkör kezdetén nagyon szép írások jelentek meg a Karácsony - Kerecseny ünnepünkről, melyekben kitértek az évkör ünnepeinek megülésének fontosságára. Fontosnak gondolom, hogy a megkezdett sort ne szakítsuk meg és folytassuk a naptár mentén hagyományaink bemutatását. A soron következő ünnep vízkereszt ünnepe.
Január 6-án tartja a nyugati kereszténység – főleg a katolikus egyház – a vízkereszt, más néven a három királyok, vagy megint más néven a napkeleti bölcsek ünnepét, amely az egyik katolikus főünnep. Ez után kezdődik a farsangi időszak. A keleti kereszténység (a Julián-naptár szerint) 13 nappal később ünnepli a vízkeresztet, mivel január 6-a, illetve 7-e a keleti kereszténységben a karácsony.
A vízkereszt ünnepének hivatalos neve görög-latin szóval epifánia, pontosabban Epiphania Domini, azaz magyarul Urunk megjelenése. A magyarban használt vízkereszt elnevezés az ünnep szertartásából, a vízszentelésből származik. Ez az ünnep a karácsonynál régibb, és a karácsonynak a IV. század vége felé végbement általános elterjedése előtt azt is magában foglalta, jelenleg a karácsonyi ünnepkör zárónapja.
Az epifánia ünnep tárgya az őskeresztényi időkben Jézus Krisztus megjelenése volt általában: azaz születése, majd a napkeleti bölcsek eljövetele a kisded Jézushoz, Jézus megkereszteltetése, isteni küldetésének megnyilatkozása a Jordán folyónál, és csodatévő hatalmának első megnyilatkozása a kánai menyegzőn. A IV. századtól Jézus születésének ünnepe, a karácsony, különálló ünneppé vált, így a vízkereszt azóta a következő három jelentést tartalmazza: a napkeleti bölcsek eljövetele, Jézus megkereszteltetése és Jézus csodatétele a kánai menyegzőn.
Az epifánia első, egyben legjellegzetesebb, legszínesebb jelentése a három királyok, más néven a napkeleti bölcsek érkezésének ünneplése. A három királyok azok a férfiak, akik – Máté evangéliuma szerint – a betlehemi csillag által vezéreltetve keletről Judeába jöttek, hogy az újszülött Jézusnak hódolatukat kifejezzék. Először Jeruzsálemben keresték a kis Jézust, majd Heródes király Betlehembe utasította őket; itt meglelték a kisdedet, és aranyat, tömjént, mirhát ajándékoztak neki. Nevüket az evangélium nem jegyezte fel, sem azt, hogy hányan voltak, és honnan jöttek. Az evangélium mágusoknak nevezi őket, vagyis olyan tudósoknak, akik a természet titkainak kutatásával és csillagászattal foglalkoztak, innen a napkeleti bölcsek elnevezés. Régi hagyomány szerint hárman voltak, a VIII. századbeli Beda a nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar – azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A szír források az egyik mágust Gudophoremnek nevezik, őt sokan azonosítják Goudopharesszel, a pártusok hatalmas királyával, akit a legenda szerint Szent Tamás apostol keresztelt volna meg. Különböző vélekedések vannak arra nézve, honnan jöhettek, többnyire az Eufrátesz közelében fekvő tájakat, Arábiát, Perzsiát emlegetik. Ha megpróbálunk magyarul gondolkodni, akkor fel kell tennünk a kérdést: kik is a mágusok- M a g o s ok. Őshagyományunkban magosoknak nevezték a legnagyobb tudású táltosokat. Még a Kassai Kódex is a perbe fogott táltosokat mágusnak nevezi. A szír forrásnak is igazat kell adnunk, ha elfogadjuk Mária pártus származását. A legrégebbi ábrázolásokban még nyoma sincs a szerecsen bölcs ábrázolásnak, sőt jellegzetes szkíta csúcsos süvegben és szkíta viseletben ábrázolják őket, ami azért felettébb elgondolkodtató.
A három királyok ünnepe a kinyilatkoztatás örömünnepe, Jézus nyilvánosság elé lépésének a misztériuma. Egészen eddig az eseményig a Megváltót csak a választott nép kis csoportja ismerte: Mária, József, a pásztorok és Betlehem lakói, ekkor viszont megjelenik, megnyilvánul a pogány népek, a távoli világ számára is. A három királyok hálás témául kínálkozott főként a festőművészetnek, a keresztény ikonográfia ezáltal színpompás, egzotikus keleti ábrázolásokkal gazdagodott. Jellegzetes ilyen alkotás például Dürertől a Három királyok és Ferenczy Károly hasonló témájú műve.
A vízkereszt második evangéliumi története a következő: amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz, ott Keresztelő Szent János megkeresztelte őt, ettől kezdve tanítani kezdett. Jézus megkereszteltetésének emlékére keleten ezen a napon osztották a keresztség szentségét, és áldották meg a vizeket, főleg a Jordánt és a Nílust.
Az ünnep harmadik evangéliumi jelenete: Jézus a kánai menyegzőn, első csodatételeként, édesanyja kérésére, az elfogyott bor pótlása végett a vizet borrá változtatta. A házszentelés szertartása emlékeztető a kánai ház megszentelésére Jézus jelenléte által.
Az ünnepi népszokások, közé tartozik a háromkirályjárás hagyománya, amely a napkeleti bölcsek látogatását idézi fel. E három alakot csak gyermekek személyesíthetik meg, a betlehemezés mintájára. Legfőbb kelléke a csillag, mert a három királynak csillag mutatta az utat Betlehembe. A házszenteléshez kapcsolódó népszokások a leányok jövendőbelijére, férjhez menetelére vonatkoznak. Vízkereszt napján szokás volt a szentelmények hazavitele és a házszentelés, ennek során a pap a házszentelés évét és a Jézust meglátogató három napkeleti bölcs nevének kezdőbetűjét írta fel a bejárat fölé szentelt krétával. (20+G+M+B+10)
Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták, hogy áldás legyen a házon.
Manapság ezek a népszokások szinte teljesen kivesztek, a helyi papunk szerint a házszentelést is alig kéri valaki. Véleményem szerint a házszentelés által nagyon sok „asztrális szeméttől” megtisztíthatjuk hajlékunkat és ezáltal kicsit energetikailag is rendbe tehetjük.
A mai még pusztai nomád életformában élő népcsoportok, ha felállítják új helyen a jurtájukat, a közösség tudó embere által mindig „felszentelik”. Háromszor körbejárják, kumisszal meghintik, ezáltal áldást kérnek a házukra, és távol tartják tőle a rontó erőket.
Ahhoz, hogy egy szebb magyar jövendőt építsünk, vissza kell nyúlnunk az Ősök tudásához, ehhez hagyományaink minden kis szeletkéjét fel kell idéznünk és élővé kell tennünk!
Kérem az Öregistent, adjon hozzá kitartást, nékünk győzelmet, utódainkra pedig Áldást!
Lajdi Róbert - Aranykopjások
