Cikkeink, írásaink nyomán megindult pozitív változásoknak kimondottan örülni tudunk. A magyarság hitéletét tekintve is sikerült komoly változásokat előidézni: úgy tűnik, hogy végre sikerült előidézni azt a pozitív irányú változást, amelyet olyan régóta vár a keresztény ember, nem csak ebben az országban, de másutt is.
Azt láthatjuk, hogy előtérbe kerültek olyan kényes kérdések, amelyekről eddig nem illett beszélni. Nem volt senki, aki felvesse őket. Ez nem más, mint az egyházakat átszövő szabadkőműves, zsidó, gazdasági befolyás, amely ellen joggal kell felemelnünk szavunkat, és kimondani: ez nem maradhat így tovább. A szabadkőművességről írt, több helyen megjelent leleplező írások, az egyház és a szabadkőművesség kapcsolatát ma leleplező, liberális és baloldali sajtóban is megjelenő írások megkönnyítik a dolgunkat. Tudnunk kell, hogy ami az elmúlt pár hónapban napvilágra került, az a jéghegy csúcsa.
Az egyszerű keresztény embernek ma az a legfőbb feladata, hogy az ország megtéréséért, Istentől küldött, új és hitében elkötelezett, keresztény vezetőkért imádkozzon, hogy kiutat találjunk a jelenlegi rendszerből. Az egyház ellenségei azt gondolták, hogy az egyház vezető pozícióinak megkaparintásával és ellenőrzésével majd irányításuk alá vonhatják a kereszténységet – azonban látható, hogy nincs olyan emberi és ördögi mesterkedés, amely Krisztus kegyelmét feltartóztathatná.
Le kell szögeznünk: nem nekünk kell mentegetőznünk és magyarázkodnunk, amiért nem követjük őket a sötétségbe és a halálba. Nem nekünk kell mentséget találni, hogy miért merünk megszólalni püspökök vagy érsekek, vagy bárki más ellen. Nem nekünk kell megfelelnünk nekik, még akkor sem, ha azt gondolják hogy joguk van megmondani, ki a jó keresztény, és ki nem az. Vádoljanak bár minket pogánysággal és eretnekséggel, mi tudni fogjuk, és odafent Isten is tudni fogja, hogy kik azok, akik eltorzították a hitet, elferdítették a tanítást, akik visszaéltek a rájuk bízott anyagi javakkal, hűtlenekké váltak, behízelegték magukat a közösségekbe és kirabolták azokat. Minden csapás az országra a hűtlenség miatt jött, és csak kitartó hittel lehet kiutat találni belőle. Ez a keresztény hithez, az újszövetséghez való ragaszkodást jelenti.
Észre kell vennünk, hogy nem a krisnásokkal, sem nem a buddhistákkal, sem nem a tolvajokkal és a hazugság fiaival van bajuk, hanem a magyarsággal. A zsidókat és a cigányokat védik, a magyarokat támadják. Azért, mert nem magyarok. A hitünket támadják, éspedig azért, mert mi vagyunk a keresztények, és nem ők. A keresztet támadják, mert gyűlölik a keresztet.
Tudnunk kell, hogy amikor a bécsi érsek egy zarándokhelyre megy misézni, nem tesz mást, mint a mi bíborosunk. Európa minden érseke és bíborosa a holokauszt-vallás mellett és az adott ország nemzete ellen beszél. A volt keleti blokkban minden püspök ügynök volt vagy ügynökök tanítványa, a nyugati államokban pedig szabadkőműves és azok tanítványa. Az ébredési mozgalmak, a protestáns egyházak bibliaszövetségei, a karizmatikus egyházak pedig mind ugyanazt tették: vagy egy neoliberális teológiát, vagy egy fantáziavilágot építettek ki, vagy a filoszemita érzésekre és az alaposan félresikerült új dogmáikra építettek, mindig hangoztatva a rasszizmus-ellenességüket és a bűntudatukat a holokauszt miatt. Mindezt el lehet felejteni, mert ez vezetett oda, ahol most tartunk.
A kommunizmus és az azt megelőző, majd a 90-es évektől folytatódó liberális gondolkodás beszennyezte az egyházat: eljön hamarosan az ideje, amikor meg is kell tisztítanunk.
A hitélet rovatunkban már körvonalaztuk a lehetőségeket. Ami egyes egyházak tanításában menthető, alapját fogja képezni a helyreállított és egységes egyháznak. A spiclik, ügynökök, szabadkőművesek, és minden tanítványuk pedig könyveikkel együtt menni fognak, megkapva méltó jutalmukat
Tamási Attila - Jövőnk.info
