Nem vitatkozik senki azzal, ha valaki azt állítja rólunk, magyarokról, hogy a legősibb lovas nemzet a miénk. A lószerszámoktól a lótenyésztésig mindenben élen jártunk, hisz' mikor a rómaiakkal találkoztunk, akkor ők fénykorukat élték hadászatilag, de a lovukon még nyeregnek nem nevezhető sabrakféleség volt. Nem ismerték a kengyelt, a hevedert, kezdetleges kötözött patkókat használtak, nem ismerték a harci feszítőzablákat stb., tehát akkora előnyben voltunk a lovas harcmodor viszonylatában, mint most egy lövész a gépesített lövész ellen, arról nem is beszélve, hogy mi a lovainkkal egybeforrva léteztünk már ősidők óta, mi voltunk a "kentaurok". Sokan, látván a lóval való szoros bajtársi kapcsolatunkat és lovas bravúrjainkat, ezt a jelzőt aggatták ránk. Ez a tény, hogy mi képviseljük a csúcsot lovas harcmodorban, a végletekig fennállt, addig amíg a lovak nélkülözhetőek lettek a csatatéren a gépesítés korában.
Azért, mert az országunk és nemzetünk védelmében már nem játszanak szerepet a lovak, attól még nem szabad őket kiselejtezni, hisz' a XX-ik századig döntő szerepük volt a legmagasabb erkölcsű harcokban még akkor is, ha eszközként használtuk ki képességeiket. Tehát semmiképp sem szabad ezt elfelejteni és figyelmen kívül hagyni a mai modern, kényelmes világunkban, ahol mindent csak azért tesz az ember, hogy kényelmi állapotát fokozza, sokszor túlzásokba esve. Én arra tudok mindenkit biztatni, aki csak teheti, költözzön olyan helyre, ahol a lótartás lehetőségei adottak, kezdjen hozzá, gyorsan bele lehet jönni. Az igaz, hogy a tanulópénzt sokszor meg kell fizetni addig, míg a cigányok és a lókupecek ebből élnek, mert ők könnyen becsapják a jóhiszemű, kezdő lovasokat. Mi meg valahol megérdemeljük, ha hagytuk elveszni több ezer éves tapasztalatainkat, és nálunk ezerszer butább népek is be tudnak csapni ló terén.
Érdemes keresni reprint kiadásokat a huszárság végkorából, ezeket hála istennek újra kiadták és elérhetők. Ahol huszártisztek írják le a lótartást, tenyésztést, kiképzését, gyógyítást, lovak hibáit, szerszámai helyes használatát stb., de ne vegyünk semmiképp angol, német, amerikai szakirodalmat, mert nagyon kevés szakértelem szorul az írások közé. Nem beszélve arról, hogy megpróbálják ránk erőltetni saját, pár évtizedes stílusukat, ami tőlünk teljesen idegen és hibás. Itt érdemes megemlíteni Pettkó-Szandtner Tibort, aki nyugalmazott magyar királyi méneskari őrnagy és lótenyésztési felügyelő. A magyar kocsizás könyvét, amelyben rávilágít a helyes magyar stílusokra, szerszámokra, lókiképzésre stb. A lótartás sem nagy összeg, tehát nem lehet azt mondani, hogy a gazdagok hobbija, hisz csak akkor kerül csillagászati összegekbe, ha netán más idegen stílust akarunk a magunkénak tudni, mint pl. a westernt, angolt, barokkot stb. Ha nekünk megfelel a saját magunké, ami egyébként is a legmegfelelőbb, nem kerül többe, mint napi szinten elszívni egy doboz cigarettát.
Nézzük, mi kell a lótartáshoz, és mennyibe kerül nagyjából. A tartás legjobb és elég egyszerű fajtája a fél-rideg tartás, mikor nincs istállózva lovunk. Legelőn, karámban van és fedett az északi széltől - védett, szabad bejárású helye van. Ez a lónak teljesen elég, mert az időjárási viszonyokhoz 15 nap alatt alkalmazkodik és a betegségek is elkerülik, ha lovaglás után helyesen leápoljuk lovunkat. A takarmány legyen jó minőségű tavalyi széna, ha lehet réti, vagy ártéri. Az ártérinél arra kell vigyázni, ha kiöntött rá a víz, akkor savanyúbb lesz a szénánk. Bár lovunk megeszi, de turkálja. Havi szinten egy 4-5 mázsás ló másfél körbála szénát eszik, ami 5-7 ezer Ft körül van. Ez sok mindentől függ. A zab, árpa etetése az nem létszükséglet, de ha lovunk dolgozik eleget, és látjuk, hogy szervezete igényli, akkor napi 1-1 fángli abrak - ami havonta kb. ötven kiló -, 1-2 ezer Ft körül van. Ezt befolyásolja a napi ára a terménynek. A körmölés, vagy patkolás 6 hetente történik, ha kováccsal csináltatjuk, akkor a körmölés 2 ezer, a vasalás 2, vagy 4 lábra 6-8 ezer Forint körülire tehető. A féreghajtó évente 2-3-szor kell, aminek az ára már drágább, 5 ezer Ft, de ezt évente 2-szer kiválthatjuk pirított rozsbúzával, ebből egy adag 1 fángli, amit saját magunk megcsináluk és így sokat spórolhatunk. Még ide tartozik az évenkénti oltás, ami 4 ezer Ft körül van. Ezek a szükséges kiadások, ami havi szinten igényeinknek megfelelően már 12 ezer Ft. Sokan sokkal több mindenre kiadják ezeket a pénzeket, mint ital, cigi, autó, játékgép stb.
Persze, azért nem ennyire egyszerű a lótartás, de nem akarok senkit elriasztani, mert amint elkezdte, utána szerves részévé válik életének és egy életen át nem tud ettől szabadulni. Ezt a cikket csak azért írtam, hogy tudatában legyünk annak, hogy mennyiért hagyjuk elveszni magyarságunk szerves részét, csupán önzőségből és lustaságból, emberi gyengeségünkből, pedig amit visszakaphatunk a lovaktól és a lótartástól az nem kevesebb, mint a magyar önérzet. Az ősiség szólít minket vissza a természetközeliséghez, és ne feledjük, mit köszönhetünk a lovaknak, ezért az a minimum, hogy nem felejtjük el négylábú bajtársainkat, hisz volt idő, mikor mi voltunk a kentaurok.
Hidvégi Szabolcs – Jövőnk.info
