Valahol ebben a nagy világrengetegben élt egy nép, aki a természettel szellemi és földi összhangban élt, a legnagyobb tapasztalattal bírt, és előre látott a jövőbe ezer évekkel. Meghaladta a többi nép fejlődését, vagy el sem kezdte, mert tudta, hogy utána visszakanyarodik az út, vissza kell nyúlni az ősi tisztasághoz, ha az emberi faj fent akar maradni. Nem nehéz kitalálni, melyik az a népcsoport, aki megkapta ezt a feladatot a Teremtőtől, hogy utat és példát mutasson az eltévedt népeknek és téveszméknek. A példamutatásnak nagyon sok fajtája létezik, ebből is a legnehezebb jutott nekünk, mert kinek jusson, ha nem a legősibb génekkel rendelkező, tehát a legtöbb eséllyel induló népnek? Még akkor is, ha a mai, mérgezett világunk ezt eddig sikeresen elnyomta bennünk a sejtjeink legmélyebb bugyrába. De hiába a méreg, mert a szellem és az anyag összedolgozik. Tehát amint megszólít bennünket az igaz szellem útja, az beindítja a sejtjeink legmélyebb részében elkábított géneket, ami átformál minket minden értelemben. Külső-belső megtisztuláson megyünk keresztül, és visszatérünk a helyes útra, amin az embernek járnia kell. A mi áldozatvállalásunk azért a legnehezebb, mert nem csupán tárgyakról és testi szabadságunkról kell lemondani, hanem a szellemi szabadságunkról, ősi múltunkról, mivoltunkról, gyökereink megtagadását kényszerítik ránk, és persze az emberi áldozat, amit őseink hoztak értünk - ennek a szellemi gyűjtőközpontját akarják megsemmisíteni. Persze ezt nem lehet, az anyag nem tud a szellem felé kerekedni. Csak egy igazabb szellemi erővel lehetne. Ami még nem létezik és nem is fog, mert ez ezer éveken át vizsgázott, megfelelt. Rajtunk a sor, hogy mikor vezetjük be a világ egyetlenegy életképes szellemiségét. Az áldozatvállalás nagyon fontos részünkről, mert a szellemi gyűjtőerők csak így tudnak bővülni, teret nyerni a sötétség erői felett. Minden áldozatvállalás nagyon fontos. Őseink ennek tudatában élték életüket. Nagyon sokszor nem sajnálva áldozták fel azt hőstettekért, mert tudták, hogy ezzel nincs vége életüknek, csak az anyag (test) átalakul szellemmé, és ezzel csak erősebb lesz az égi sereg. Ez az amit megmérgeztek bennünk, ezeket a géneket kábították el, az áldozatvállalásért felelős géneket, ez mindennek az alapja, mert hiába az igaz eszme és út, ha senki nem képes érte áldozatot hozni. Nem más okból, mint önzőségből. Az önzőség legkisebb formáját is ki kell gondolatunkból zárni. Főleg ezekben a nehéz időkben, mikor a szellemi erő gyarapítása a célunk, hogy az emberiség visszatérjen a helyes útra. Nem egyszerű nekem ezt szavakba formálni, mert ezek nekem érzések. Valami, ott mélyen, a testemben, lelkemben megszólalt. Ha akarnám, sem tudnék tenni ellene, és ami ezt megszólította, az nem más, mint a hungarizmus alapelvei, jövőképe. Úgy érzem, visszatértem a helyes útra, és hogy ne tévedjek el újra, azért képes vagyok a legnagyobb áldozatok meghozására is. Tudom, hogy mi a bajtársainkkal bővíteni tudjuk a szellemi erők központját, tehát a sötétség megint elvesztett egy kis csatát. De el fogja veszíteni a háborút is!
Hidvégi Szabolcs – Jövőnk.info
