Hungarista Panteon 2010-ben? Ezzel a címmel jelentetett meg egy írást ma Kalmár Szilárd a Népszabadság blogjában. A cikk tele van rágalmakkal és hazugságokkal. A fő gondolatmenete az, (a 298-as parcella történetén kívül) hogy hungarista "gyilkosok" vannak eltemetve, '56-os hősök mellett, s nincs megkülönböztetés közöttük. Jegyezzük meg, igazán érdekes, hogy pont a Népszabadság (vagy ahhoz közeli személy) aggódik az '56-ban kivégzettek nyugalmáért. Mintha a bolsevizmus ideje alatt nem foglalkoztak volna annyira velük, és akkor még finoman fogalmaztam.
De megnyugtathatom Önöket, ha az '56-os hősök feltámadnának sírjukból, biztos vagyok benne, hogy nem adnának igazat azoknak a hisztériakeltőknek, akik a legócskább vádakkal illetik azokat, akik már azt sem akarták, hogy a bolsevizmus egyáltalán betörjön hazánkba. Mert miről is van szó? Arról, hogy 1944/45 heroikus küzdelmei - történelmi távlatból szemlélve - teljesen kiegészítik az '56-os eseményeket. Pontosabban fogalmazva, '56 egészíti ki - hiszen folytatásának tekinthető - azt a szabadságharcot, melyet Szálasi Ferenc, Magyarország utolsó legitim államfője vezetett a bolsevik horda ellen. Az ellenség ugyanaz volt. A különböző emocionális célzattal puffogtatott szófordulatokra pedig már úgy gondolom, nem túl sokan vevőek. Gondolok itt arra, miszerint:
"Például az a Klébert Ferenc, aki a kommunistákat ugyan nem szidta, de a Dunához elkísért 70 embert, köztük gyerekeket és sorba állítva őket egyesével lőtt és lövéseit így kommentálta: „Egy zsidóval kevesebb”."
Vagy:
"Pár tucat hungarista csak kopjafát kapott, mivel azért azt senki sem merte bevállalni, hogy például a két fővárosi kórház több száz betegét, nővérét, orvosát egyszerűen lemészárló Kun Páternek márványkőbe véssék a nevét."
Az efféle rémmeséknek gondolkodó ember már nem igen hisz. Nem hiába tartotta az a mondás magát '45 után nép körében, hogy "többen jöttetek vissza, mint amennyit elvittek".
Véleményünk szerint pedig kijárna Szálasi Ferencnek egy új kegyhely, de akár egy valódi panteon is, hiszen mérhetetlenül sokat áldozott halálosan szeretett magyar nemzetéért. Addig pedig reméljük, hogy a 298-as parcella méginkább hungarista zarándokhellyé válik.
Lantos János - Jövőnk.info
