Napjainkban az orosz fegyvergyártás csillaga ismét felragyogni látszik. Hatalmas összegek állnak rendelkezésére a fejlesztőirodáknak, akik szakadatlanul ontják a gépkarabélytól a tengeralattjárókig minden kategóriában a legújabb technikákat. A kilencvenes évek elején már rengeteg új rendszer állt rendelkezésre a harckocsi ágazatban, ám az akkori pénzügyi gondok nem tették lehetővé a különböző újítások megvalósítását.
A T-90-es harckocsi alapjaiban megegyezik a T-72-vel, igazából csak átmeneti megoldásnak szánták az orosz hadsereg számára, míg az új nehézharckocsijuk (a Fekete Sas) el nem éri a sorozatgyártásra érett állapotot. A típus jelenleg a távol-keleti gépesített alakulatoknál áll rendszerben.
Személyzete három főből áll: parancsnok, irányzó valamint a harcjármű vezető.
Fegyverzete a 2A46 125 mm-es simacsövű lövegből, egy, a löveggel párhuzamosított 7,62 mm-es géppuskából, valamint egy 12,7 mm-es légvédelmi géppuskából áll, ám ennek hatásfoka igen alacsony így inkább földi célok ellen alkalmazzák. A küzdőtérben elhelyeztek még egy AK-74 típusú gépkarabélyt, amivel a személyzet megvédheti magát, ha a harcjármű elhagyására kényszerül. A löveg töltő rendszere teljesen automatizált, a cső automata füstelszívóval szerelt. A fő fegyver tűzgyorsasága 6-8 lövés/perc. Lőszerjavadalmazása 43 darab lövedékből áll. A 7,62-es géppuskához 2000 darab, a 12,7 mm-eshez 300 darab, az AK-74-hez 300 darab áll rendelkezésre.
A löveg alkalmas a 9M119 Svir, valamint a 9M119M Refleks típusú tandem robbanófejes rakéták indítására. Ezen rakéták célravezetéséhez a személyzet addig világítja lézerrel a célt, amíg a rakéta be nem csapódik. Maximális páncélátütő képessége 950 milliméter (!). A rakétákkal támadható helikopter is, 4-6000 méteren belül, ami a maximális lőtávolsága a fegyvernek.
A felderítést és célravezetést segítő optikai rendszerek szintén magas színvonalat képviselnek, az éjjellátó és termovíziós eszközök, valamint a célbefogó-tűzvezető rendszer igen jó hatásfokúak, bár nyugati társaikhoz képest van még hova fejlődniük.
Az alappáncél rétegelt kivitelű, ami acél, kerámia, üveg, vagy kompozit műanyag egymásra építéséből hoznak létre, esetleg a rétegek között légréseket hagynak. Erre szerelik fel aztán a Kontakt-5 típusú reaktív páncélt, ami jelentősen növeli a harckocsi sérülésállóságát.
Felszerelték továbbá a Shtora-1 optoelektronikus aktív tankvédelmi rendszerrel, ami a NATO-ban leginkább elterjedt TOW, HOT, és Hellfire páncéltörő rakéták ellen hatásos. Működési metódusa nagyjából annyi, hogy ezek a rakéták vagy lézer-vezetősugarat, vagy infravörös-vezető pontot használnak a cél betájolására, célravezetésre. Az infravörös irányító rendszert egy olyan erős hőkép kibocsátásával zavarja meg, ami elvakítja a felé közeledő rakéta vezető-rendszerét, így a rakéta irányíthatatlanul, vagy hamis kormányparancsok alapján robog a cél felé. Persze van rá esély, hogy véletlenül még így is eltalálja. A lézer-vezérlésű rakéták célpontjait lézernyalábbal világítják meg, a lézernyaláb megtörése jelenti a célt a rakéta számára. Ilyenkor automatikusan indítja a ködgránátokat, ezek ködfüggönyt hoznak létre a harcjármű körül, ami áthatolhatatlan a lézerfény számára, tehát a rakéta elveszti a célt.
Nukleáris-, vegyi-, és biológiai fegyverek elleni védelemmel is ellátták.
Az orosz Rosoboronexport fegyverexportőr cég jóvoltából eddig Ciprus, India, Venezuela rendszeresítette a típust.
Technikai adatok:
Gyártó ország: Oroszország (Uralvagonzavod)
Személyzet: 3 fő
Hatótávolság: 500-650 km (terepfüggő)
Teljesítmény: 1000 lóerő
Tömeg: 46.5 tonna
Max. sebesség: 65 km/h
Fegyverzet: 1 db 2A46 125 mm-es simacsövű löveg
1 db PKT 7,62 mm-es löveggel párhuzamosított géppuska
1 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska
Jász Gábor - Jövőnk.info
