Figyelembe véve azt, hogy mekkora közmunka-tevékenység folyik a német határokon belül, ez az összeg csaknem hihetetlenül kevés. Az új irány politikája azonban oly nagy mértékben emelte az adó és vámbevételeket, hogy ezáltal a hitelműveletek másodrendű fontosságúakká váltak. 1932—1933-ban a Birodalom bevételei, 6.65 milliárd márkára, a legutóbbi évben ellenben 11.49 milliárd márkára rúgtak. Így tehát kereken 5 milliárdos bevételi többlet állott elő, azaz a költségvetési bevételek majdnem megduplázódtak. Ez a többlet egy év alatt fedezi az egész eddigi adósságnövekedést. Ha a német Birodalomnak sikerül az eddigi arányban növelni belső bevételeit, úgy a hitel igénybevétel jelentőségében egészen el fog törpülni. A lakosság szempontjából végeredményben mindegy, hogy milyen formában áldoz a nemzeti célok érdekében.
Az állam pedig a belső biztonság és egyensúly érdekét biztosítja azzal, ha a gazdasági életét úgy rendezi be, hogy minden bizonytalan anyagi forrástól mentesíti magát, sőt még a kamatfizetési terhek is elesnek. A német pénzgazdálkodásnak fentiekből kidomborodó két alapelve tökéletes szakítást jelent a XIX. század államháztartási elveivel szemben. E rendszerben megvalósul: 1.) az államadóságok rendszerének tökéletes felszámolása, a nemzetközi kamatrabszolgaság lerázása, 2.) a közmunkák fedezése, az azok végrehajtásából jelentkező bevételi többletekből
A bajok forrása, és a az egyedüli réteg akinek előnytelen a nemzetiszocilista nemzetgazdálkodás beállítása: A finánctőke!
[...]Hogy a kereskedelmi szabadság korszakában kik voltak a gazdasági élet tulajdonképpeni urai, és kiknek javait növelte megszámlálhatatlan milliók munkája szüntelenül, megítélhetjük a kölcsöntőke nagyságára vonatkozó néhány számadatból és az egyes államok nemzetközi eladósodásából.
Alig volt tízmillió tallérnál nagyobb az az összeg, amelyet a Napóleon elől menekülő hesseni választó fejedelem Anselm Meyer Rotschild-ra megőrzés végett bízott. Ez volt az az összeg amely a Rotschild ház kezén az államoknak és közületeknek nyújtott úgyszólván rizikó mentes kikölcsönzései következetes taktikájával a háború kitörésekor már hatvan milliárd Pengőnyi vagyonná nőtt, tehát akkora összegre rúgott, amelynek harmadából a tizenhat milliárd értékre becsülhető Csonka-Magyarországot minden földjével, minden bányájával, minden ipartelepével, házával, erdejével és állatával meg lehetne venni.
A Rotschildok azonban nem állanak egyedül pénzükkel. Az amerikai pénzmilliomosok: A Cáhn-ok, a Loeb-ök, a Schif-ek, a Speyer-ek, a Morgán-ok és Wanderbild-ek, az Astor-ok vagyona ugyanezen időben, a háború kitörésekor száz milliárd Pengőre volt becsülhető. Ezek tagjaiból és közvetlen kapcsolataiból kerül ki az a 300 nemzetközi egyén, akik Rathenau egyik elszólása szerint, egymást személyesen ismerik és a világ sorsának tulajdonképpeni irányítói.
[...]E mérhetetlen vagyon felhalmozás tisztán kölcsönügyletek megkötésével járó, alapjában gazdaságilag improduktív tevékenység útján nem is különös alkotó kezdeményezés, hanem egy kitűnő szervezettség és bizonyos következetesen alkalmazott üzleti elvnek mondható nemzetközi taktika eredménye. Ezt egy kis mennyiségtani elmefuttatással érthetjük meg.[...]Ismeretes a kamatos kamatszámítás második példája, amely szerint a Krisztus urunk idején kölcsönadott egy fillér, amely tizenöt évenként kamatos kamataival megkétszereződik napjainkig oly összegre nő, amelyet nem lehet kifizetni annyi arannyal sem, mint amennyi az egész naprendszerünk tömege együttesen.
A matematika csalhatatlan törvényei szerint tehát, a világ urává lesz az, akinek sikerül pénzét állandóan kamatos kamatra kiadni olyképpen, hogy a kölcsön lényegbevágó feltétele: a kamatoskamat szolgáltatás az adóssal szemben minden körülmények között érvényesíthető legyen.
Ezt a feladatot oldotta meg a nemzetközi pénztőke a Fasizmus és a Harmadik Birodalom megjelenésének történelmi időpillanatáig, a világ minden kormányában érdekelt és önmagában feltétlenül szolidáris nemzetközi szervezet létesítésével, melynek sugalmazásával kötötték meg a nemzetközi kölcsöntőke államközi szerződéseit olyképp, hogy a hitelező jogai még a háborúvesztés tényével se csorbíttassanak. Lehetett a világháborúban virágzó országokat feldúlni, a háborút követő békékben országokat megcsonkítani, népeket ősi lakóhelyeikről elűzni, a hadikölcsönt jegyzők egész néposztályait kifosztani, csak egyet nem; a Nemzetközi tőke érdekeit megsérteni. A nemzetközileg fundált államadósságokat az utódállamok híven átvették és azok kamatjait pontosan fizetik, akkor is ha ezek elpusztított városok kölcsönei, kifizetik akkor is ha az újjáépítés kölcsöne.
Gondoskodik erről az a bizonyos 300 egymást ismerő úr, a nemzetközi politikai élet kulisszatologatói, hogy minden állam pénzügyi kormányzata felismerje azokat e nemzetgazdasági érdekeket, amelyek az ország hitelképességének biztosításából visszaháramlanak a nemzetre, a nemzetközi tőke érdekeinek (értsd a kamatsarc szolgálatainak)... feltétlen biztosítása által. A népek látható kormányai mögött álló ezen láthatatlan, valóságos hatalom bölcsen és előrelátóan gondoskodik arról is, hogy soha se szóban, se írásban „az ország hiteléletét veszélyeztető” oly nézetek el ne hangozzanak, melyek a nemzetközi kamatrabszolgaság szövevényén átvilágíthatnak. Az iparosodás története bizonyítja, hogy bizonyos termelési ágazatokban és ezek összegében a nemzetgazdaságában felhalmozható dolgozó tőkék nem növelhetők végtelenül.
Még rendes, békés rázkódásmentes viszonyok mellett is minden iparág eléri a telítettség állapotát, melynél már több tőke befektetése nem hozza meg az arányos haszontöbbletet. Nem csak a piac felvevőképességével, hanem azzal is, hogy a későbbi fejlődés szakában új találmányok jelennek meg, melyek az illető iparág terjeszkedését gátolják. [...]Ha tehát az ipari és kölcsöntőkék gyarapodását vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az ipari tőke kezdetben a találmányok megjelenését követő időkben rohamosabban gyarapszik, mint a beléje fektetett kölcsöntőke. A frissen induló erőteljes új iparágak könnyen fizetik vissza tartozásaikat és függetlenségüket megőrizve, úttörő iparalapítóik vezetése alatt, egészségesen gyarapodnak. Később ez a fejlődés ellanyhul, sőt visszahanyatló, leeső irányt is mutathat. Ezzel szemben a tiszta kölcsöntőke kamatos kamat összege kezdetben lassabban emelkedik ugyan, mint az ipari tőke, de emelkedése állandóan megmarad, sőt egyre gyorsuló, úgyhogy végül is az ipari tőkét utoléri. Ez az az időpont, amelynél a gyárak élén a Mechwardtokat a Kornfeldek váltják fel, amelyen túl az iparvállalatok hozama a felvett terhek leírására nem elég, és így azok bankárkezekre kerülése gazdasági epidémia szerűen lép fel. Ez a magyarázata annak az előző fejezetekben már ismertetett ténynek, hogy a nemzetközi kölcsöntőke azáltal, hogy a politikai hatalom és pénzügyi kormányzat befolyásával saját gyarapodásáról államközi szerződések védelmében folytonosan gondoskodni képes, döntő fölénybe kerül az iparvállatok tőkéjével szemben, miértis ezeket előbb-utóbb menthetetlenül kisajátítja. Az emberiség eladósodása tehát a nemzetközi kölcsöntőkével szemben két irányban is halad; a nemzetközi államadósságok növekedésében, és a belső nemzeti vagyon egyidejű elidegenítésében.
[..]Itt a legfőbb ideje, hogy gazdasági életünkbe belevigyük a gyakorlati nemzetvédelem szellemét, amely egy népet a gazdasági ellentéteket is áthidaló testvéri sorsközösségbe fűz a kölcsönös segélynyújtásban: ennek gyakorlati feltétele a hiteléletnek az a reformja, amely magyar célokra és magyar munkáskezeknek kamatmentes kölcsönt ad.
A zsidók törvénykönyvei ezt elő is írják:
„Ne testvéreidnek kölcsönözz pénzt, vagy gabonát, vagy bármi más jószágot kamatra, hanem idegennek; testvérednek kamat nélkül add kölcsön azt, amire szüksége vagyon, hogy megáldjon Téged az Úr a Te Istened minden munkádban azon a földön, amelyet elfoglalni mégy”. (Ószövetségi Szentírás a Vulgata szerint. Káldi György S. J. Mózes könyve.)
És a zsidók be is tartják — zsidókkal szemben!
És ilyen körülmények között feláll a magyar képviselőházban egy bizonyos nemes gróf, Magyarország volt miniszterelnöke és kijelenti, hogy a zsidóság gazdasági hatalma csakis a zsidóság nagyszerű erényeinek, nagyobb szorgalmának, nagyobb hozzáértésének tudható be, ami elvégre a zsidóság ötezer éves kultúrfölénye mellett nem is csodálható. Hallod-e te vakultig dolgozó kisiparos: ez az igazi szorgalom, nem a tied! Hallod-e te éjszakákon át virrasztó feltaláló, te csak kezdő vagy, ők már 5000 évvel ezelőtt, már a Jordán parti pásztortűznél specializálták magukat fémben, vasban, textilben és filmben, hogy 5000 év múlva, mint ezen iparágak vezérigazgatói jöjjenek a világra, amely iparágakat sem fel nem találták, sem meg nem alkották, s ma mégis nekik öntik az aranyat.
Ötezer éves tradíció, ötezer éves múlt, a Te dicséretedet zengi a grófi tradíció ahelyett, hogy lelkiismeretének súlya alatt meakulpát kiáltva rogyna térdre a Magyarság halálos ágyánál, az ő miniszterelnöksége alatt hozott azon intézkedések felelőssége alatt, melyek az idegen fajta uralmát e szerencsétlen országban teljessé tették."
Eddig a néhány kiragadott, érdekfeszítő idézet. Ha kísérteties hasonlóságot vélnél felfedezni kedves olvasó az akkori és a mai állapotok, az unalomig hangoztatott "varázsszavak": a "forint leértékelődése" az "ország hitelképessége", a "külföldi tőke bizalma", vagy éppen ennek "megingása", a "költségvetési hiány", és ami ezt előidézi, a titokzatos, soha nem részletezett, de annyiszor emlegetett "államháztartási kiadások", az "államadósság növekedése", az ebből uraink által egyedüli kivezető útnak kikiáltott: "Európai Uniós támogatások" csodavárása, és az adófizető, dolgozó magyarság további sanyargatása között; ez semmiképpen sem a véletlen műve...
Ezeket a szörnyű "titkokat"és igazságokat rajtunk nemzeti szocialistákon kívül kimondani nem meri, és soha nem is merte senki. Már pedig, ha valaki a tiszta igazságot bármilyen vonatkozásban -főleg ilyen, Nemzetünk szempontjából sorsdöntő és sorsfordító kérdésekben- elferdíti, vagy akár elhallgatja, annak hitelessége más vonatkozásokban is joggal megkérdőjelezhető. Persze előfordulhat, hogy politikus létére mégsincs tisztában a dolgok ilyetén -kulisszák mögötti- elrendezésével, de akkor az ilyen politikai tényező ügyefogyottságánál már csak azoké nagyobb, akik zászlaja mögé fölsorakoznak!
Testvér! Válaszd a hungarista kibontakozás egyetlen és igaz útját! Söpörjük ki együtt gyarmatosítóink vérszívó, parazita légióit! Rázzuk le együtt évszázados rabigájukat! Virágoztassuk fel együtt magyar Hazánkat és Nemzetünket!
Kitartás!
Végvári Levente Attila - Jövőnk.info
Kapcsolódó:
