Tanulságos történet azoknak, kik mások hibájából szeretnek tanulni.
/Nem vázolom itt fel életem útját, csak egy kis darabot engedek láttatni a nagyérdeműnek./
Miként szakközépiskolámat végeztem, osztálytársam lett egy nevén nem nevezett cigány nemzetiségű fiatalember. Ez most is, de akkoriban még jobban ritkaságszámba ment, mert mint tudjuk fajtájukból adódóan sem tanulni, sem dolgozni, de még a kötöttségeket sem szeretik. Illetve katonai szakközépiskoláról van szó, hát elmondhatjuk, hogy katonáskodni sem szeretnek ez is tény! Egyenes Magyar parasztgyerek lévén megkérdeztem azoktól, akik ismerték, hogy valójában hogyan is került közénk?! Elmondásuk alapján viszonylag rendezett családi körülmények, sok testvér, ilyesmi!
Kiderült hogy az általános iskolában ő legalább bejárogatott órákra, így mint fajtájának csúcsát átrugdosták mindenből szépen. Azt azért tudnunk kell, hogy már akkoriban külön pénzeket fizetett a kormány az iskoláknak a cigányok felzárkóztatása miatt. Tehát a százalékos arány javítása, ezáltal a kormánypénzek bezsebelése érdekében mindent. Jól jött az iskolának egy kis plusz zseton. Na már most az érettségivel sem volt túl sok dolga, bár azt sem tudta mi az aranybulla nemhogy mikor is volt az említett esemény, pedig hát ennél könnyebbet nem igazán tudtunk kérdezni. Hát ennyit róla!
Mivel parancsnoka lettem majdhogynem az első találkozásunk egyikén felvilágosítottam a szabályokról, ami kimerült a köszönés, viselkedés, tisztálkodás, dolgokhoz való hozzáállás témakörében, ezek után nagyon nem is foglalkoztam vele. Természetesen sok kritikát is kaptam egyes elliberalizálódott társamtól / főleg a körlettársaitól /, hogyan tudom elvárni tőle ugyanazt, mint mindenki mástól?! Így én lettem az iskolában a fő gonosz, és ő a szerencsétlen áldozat, a hófehér bárányka. Bár egy ujjal nem nyúltam hozzá, és próbáltam felvilágosítani őket, hogy jobb lesz, ha ők is vigyáznak vele, nem igazán változott a megítélésük sem rólam, sem róla! Most már leszögezhetjük, nagyot hibáztak!
Két év szépen eltelt így viszonylag problémamentesen, köszönt visszaköszöntem, megmondtam, mit tegyen, megtette, stb. Sajnálatos módon a vizsgák után azt gondolhatta, hogy érinthetetlen lett, vagy superman, mert nem fért a bőrébe és eddigi nyugodt, tisztelettudó / mármint irányomban / viselkedése megváltozott, és a dolgok rendezése érdekében fizikai rábeszélő képességemet kellett latba vetnem ez egyszer. Természetesen a liberális baráti körének még jobban nem tetszett a dolgok állása, és ezt ki is nyilvánították, de csak szóban. Hiába voltak heten én meg egyedül nem történt semmi! Gondoltam is magamban, szépen vagyunk, ha ezek akarják az országot megvédeni?! Gondolom mindenki, ismeri a buzi olimpiás viccet? Nesze- nesze! Na valahogy így!
Katonai iskoláról lévén szó, végzettségedtől függően kapsz beosztást, mindenki máshol.
Úgy esett, hogy delikvensünk harmadmagával / a liberális testvéri közösségből /, egy helyen kaptak beosztást. Hű de nagy volt az öröm! A nőtlentiszti szálláson együtt laknak majd, nem fog megszakadni ez testvéri társaság!
Megint ugrunk az időben egy kicsit, úgy röpke három évet. A munkából hazafelé a vasútállomáson szólt utánam valaki, és az ismerős hang nem kis meglepetésemre a liberális testvéri kör egyike volt a három közül. El is kezdtünk beszélgetni, hogy kit merre sodort az élet, még meg is lepődtem, mert az iskolából kifejezetten nem ilyen nagy barátságban váltunk el. Mesélt ő is, eddig milyen jól megvoltak ők együtt négyen egy szobában. De találkozásunk előtt nem sokkal a delikvensünk leszerelt, és el is érkeztem történetünkben ahhoz a részhez, ahol liberális barátaink gondolkozása egy kicsit megváltozott. Mivel delikvensünk kiköltözött a szobából, és ezt akkor tette mikor a „magyar testvérei” épp dolgoztak a laktanyában, úgy gondolta, hogy ajándékot is visz magával. Konkrétan mindenüket elvitte, nem csak a műszaki cikkeket / tv, videó, dvd lejátszó, házimozi rendszer, stb. /, ruházati cikkeket,/ farmer, pulóver, stb. /, még a fehérneműs zacskót is. Szó szerint mindenükből kiforgatta barátait, akik eddig sok éven keresztül védték, óvták, segítették őt! A jóhiszemű, tudatlan bagázs azt hitte, meg tudják változtatni, vagy elhitték neki, hogy ő változott meg! De mindenkinek meg kell érteni. A vér, nem válik vízzé!
Egy olvasótok
