A Budaházy ügyében kialakuló vita egy mélyebb konfliktusra világít rá: arra nevezetesen, hogy egyre mélyül a szakadék a nemzeti ellenállás és a Jobbik között.
Mert sajnos igaz, amit a "liberális" "véleményformálók" annyiszor elmondanak: a radikális pártok, amennyiben részt vesznek a választásokon és beleilleszkednek az úgynevezett demokrácia kereteibe, akkor maguk is mérsékeltté válnak.
A parlamenti politizálás pedig további kompromisszumokra kényszeríti a "szélsőségeseket", amelyek így egy idő után nem lesznek "szélsőségesek" - hangoztatják a cionista "nagy pártok" holdudvarában sertepertélő újságírók és politológusok. Én ugyanezt úgy mondanám, hogy ezek a demokráciának nevezett rendszerek működésük logikájából fakadóan szükségképpen korrumpálják és elveik fokozatos feladására kényszerítik a hazájuk sorsának jobbra fordításán fáradozó nemzeti erőket.
Ez az oka annak, hogy például az IRA vagy a baszk függetlenségi mozgalom, az ETA, sohasem akart "beilleszkedni a fennálló demokratikus rendszer kereteibe". Ez a "demokratikus rendszer"ugyanis alapjaiban rossz, hazugságra, csalásra, a pénz mindenhatóságára épül, és a bátorságot, elvhűséget, önfeláldozást bünteti, a talpnyalást, a gyávaságot, az árulást pedig jutalmazza. A demokráciának nevezett rendszerek mai formájukban mindenfelé elősegítik a korrupció mértéktelen burjánzását. Egyszóval: a "liberális demokráciák" a teljes erkölcsi szétbomlás állapotába jutnak. Egyébként hangsúlyozom, csalás és szemfényvesztés az egész: nem a népakarat érvényesült a "nyugati demokráciákban", hanem a pénzoligarchia érdekeinek megfelelően történik minden, és az egyre inkább lezüllesztett, agymosott tömegekkel azt a politikai erőt juttatják hatalomba, amely a leginkább kiszolgálja a jórészt zsidó pénzarisztokrácia érdekeit. Akinek pénze van, uralja a médiát, a média megteremti a közvéleményt, a közvélemény pedig úgy szavaz, ahogy az uralkodó rétegek akarják. Valójában ez az egész távol áll a démosz uralmától, de ezt a fajta rendszert nevezik "demokráciának". Nevezzék, de nekem ez a rendszer nem kell.
Azonban ha egy politikai párt indul ezeken a teljesen értelmetlen és fölösleges, sőt, nevetségbe és közröhejbe fulladó választásokon, akkor, ha sikert akar elérni, előbb-utóbb idomulnia kel a pénzoligarchia járszalagjára fűzött média teremtette közvéleményhez. És akkor bekövetkezik az, ami már a Jobbik esetében is jól látható: a párt képviselői, főleg, ha megjelennek a médiában, elkezdenek az úgynevezett "közvélemény" elvárásainak megfelelően beszélni, vagyis elhallgatnak tényeket, visszafogják radikalizmusukat, a "mérsékeltség" pózában tetszelegnek, poltkorrektkednek, bizonygatják, hogy ők "nem rasszisták és nem antiszemiták", elkezdik mondogatni, hogy "nekik semmi bajuk a zsidókkal és a cigányokkal", "alkalmazkodnak a realitásokhoz", és a végén eljutunk oda, hogy nem mernek kiállni a börtönbe vetett hazafiak, így Budaházy György mellett sem. És egyáltalán semmi mellett sem állnak ki többé. Mert a fő elvárás az, hogy legyünk "mérsékeltek", vagyis illeszkedjünk be a rendszerbe, azaz ne veszélyeztessük a zsidó bankároligarchia diktatúráját.
Ennek az egésznek semmi értelme sincs. Két nagyszerű, karizmatikus politikai személyiség volt csupán képes átverekedni magát az elhülyítő és korrumpáló úgynevezett demokrácia ezernyi akadályán: Benito Mussolini, illetve Adolf Hitler. Főleg az utóbbi teljesítménye érdemel figyelmet, akinek sikerült választást nyerni, és sem ő, sem pártja nem züllött le, nem alkalmazkodott a fennálló hazug "demokráciához". Mi több, ígéreteit is betartotta. Jó lenne, ha a Jobbik nem lépne a "beilleszkedés", az "alkalmazkodás" vagyis az elvfeladás útjára, mert ha így cselekszik, a magyar nemzet pusztulása már csak idő kérdése lesz.
Perge Ottó
Jövőnk.info kommentár: Igazából nincs mit hozzáfűzni a cikkhez, hiszen tökéletesen vázolja fel, hogy miről is szól a liberális demokrácia. A hungaristák már évek óta ezt hangoztatják, amiért kapnak is nem kevés kritikát, magukat nemzetinek valló személyektől, szervezetektől. Csak annyi kiegészítenivalónk lenne, hogy nehogy azt a következtetést vonja le bárki is, hogyha lenne egy igazán karizmatikus személy, az meg tudná változtatni a rendszert, pusztán demokratikus úton, szavazgatással. Ugyanis úgy nem tudná.
Tehát: Adolf Hitler és az NSDAP esete azért más, mert akkor még sokkal képlékenyebb volt a helyzet, tehát nem úgy épült fel eleve a rendszer, ahogy most. 1945 után ellenségeink tanultak a hibájukból, és úgy lettek felépítve a liberális demokráciák, hogy a németországi példa (az ő szempontjukból tehát a hiba) ne ismétlődhessen meg újra.
Lantos János - Jövőnk.info
