A birodalmi kormány hivatalos nyilatkozata:
(Berlin, 1944. október 16. Német Távirati Iroda)
Horthy kormányzó, a magyar rádión keresztül, nyilatkozatot bocsátott ki, amely szerint a magyar parlament kikapcsolásával, a magyar nép megkérdezése nélkül fegyverszünetet kért Moszkvában a bolsevistáktól. A kormányzó nyilatkozatában azt állítja, hogy Magyarországot a szövetségesek elleni háborúba német nyomás taszította bele. Hangoztatja továbbá, hogy Magyarországot akarata ellenére, német csapatok szállták meg, és hogy őt magát ennek idején Németországban fogva tartották. Azután rombolásokkal, és fosztogatásokkal vádolja a német csapatokat és olyan szándékokat tulajdonít a német hadvezetőségnek, mintha az Magyarországgal, mint saját hadműveleti területével vissza akarna élni. Végezetül Horthy úr arra az állításra vetemedik, hogy a Német Birodalom Magyarországgal szemben megszegte a szövetségi hűséget. Horthy úr eme példátlan hazug állításaival szemben, amelyek minden tisztességes magyarnak arcába kell kergessék a vért, a birodalmi kormány a következőket állapítja meg:
1. Magyarország teljesen szabad akaratából Horthy kormányzó személyes kezdeményezésére lépett be a háborúba. Horthy úr kifejezett megbízásából, az akkori berlini magyar követ kérte a birodalmi kormányt, hogy Magyarország elsőnek csatlakozhassék a háromhatalmi egyezményhez, és így életre halálra szóló sorsközösségre léphessen Németországgal. Magyarországnak, a Szovjet-oroszország elleni háborúba való belépéséről a birodalmi kormány csak a két állam közti hadiállapot beállta után szerzett tudomást.
2. Horthy úr ezt a Németországgal való szövetségi politikát annak idején, abban a biztos feltevésben kezdte el, hogy ezzel Magyarország területi igényeit, amelyeket a trianoni szerződés után hiába akartak érvényre juttatni, végre megvalósíthassa. Kizárólag a német katonák vérével, és a Führer nagylelkűsége és szövetségi hűsége által tudta azután Magyarország három év alatt csaknem maradéktalanul kielégíteni nemzeti és területi igényeit. Ennek ellenére Horthy úr, a német segítséggel elért eredménnyel sohasem volt megelégedve, hanem mindig újabb követeléseket állított fel. Már a bécsi döntések alkalmával is megmutatkozott ez, amennyiben Magyarország területi gyarapodását teljesen ki nem elégítőnek jellemezték. Később a háború folyamán Horthy úr minden eszközzel ismételten megkísérelte, hogy megszerezze a birodalmi kormány beleegyezését a Romániának való hadüzenethez.
3. 1942 tavaszán, Horthy úr, Kállay úrnak adta át a kormányt, és azóta Magyarország politikája teljesen megváltozott. Míg Kállay úr, állandóan biztosította Németországot szövetségi hűségéről, a valóságban ez a kormány titokban összeköttetésbe lépett Németország, és Magyarország ellenségeivel. A Kállay kormány azután mindent meg is tett, hogy szabotálja Magyarország háborús erőfeszítéseit, noha a honvédség becsületes tisztjei és katonái, őszintén el voltak szánva hogy Németországgal való hű fegyverbajtársiasságban, és vitéz múltjukhoz híven mindent harcba vetnek, ez a politika mégis nagy kárt okozott a közös hadvezetésnek.
4. Miután a birodalmi kormány valamennyi figyelmeztetése hasztalan maradt Budapesten, és miután mindig halmozódtak az okmányszerű bizonyítékok a Kállay kormány teljesen megbízhatatlan magatartásáról, a Führer 1944. márciusában meghívta Horthy urat Klessheimbe. Ez a meghívás olyan időpontban történt, amikor a bolsevisták Magyarországot már kelet felől fenyegették. Tekintettel a végzetes bizonyítékanyagra, amellyel a birodalmi kormány Horthy úr előtt, Horthy úrnak ellenállhatatlanul bebizonyította, hogy kormánya már közvetlen tárgyalásokban állt Magyarország és Németország ellenségeivel, és tekintettel Magyarországnak a bolsevisták által történt fenyegetésére, a Führer és a kormányzó között világos megegyezés jött létre. Eszerint egy Németországgal szemben lojális kormány kinevezését, valamint a német csapatoknak Magyarországba történő bevetését határozták el a bolsevisták elleni közös harcra. Horthy úrnak azt a megállapítását, hogy Németországban akarata ellenére visszatartóztatták, a birodalmi kormány ezennel, hazugságként megbélyegzi a világ előtt.
5. Sztójaynak, az új miniszterelnöknek és kormányának becsületes akarata ellenére azonban röviddel ezután Horthy úr, és az őt körülvevő cselszövőkből, nyúlszívűekből, árulókból, és zsidó üzletemberekből álló klikk, ennek az új kormánynak minden cselekedetét szabotálta, és ettől kezdve mind nyíltabb formában összeesküdött a német és magyar nép ellenségeivel. Ez a klikk egyenesen szemérmetlen, és a becsületes magyar nép hagyományaihoz méltatlan módon megkísérelte, hogy a közös ellenségek nyakába boruljon. Horthy úr figyelmét ezekre a mesterkedésekre ismételten felhívtuk, kétségtelenül kiderült azonban, hogy az ellenséggel való cimborálás összes szálai az ő kezében futnak össze.
6. Horthy úrnak az az állítása, hogy Németország nem tartotta meg Magyarország iránti szövetségi hűségét, történelmileg a leghazugabb, de egyúttal legostobább állítás amelyet valaha tettek, mert mióta Magyarország önként sorsközösségre lépett Németországgal, a Német Birodalom a magyar érdekeket is sajátjaként kezelte. Magyarország ennek a sorsközösségnek jegyében nemcsak hogy területi igényeit tudta több mint kielégítő módon rendezni és Nagy-magyarországot visszaállítani, hanem Németország abban a pillanatban, amikor veszély fenyegette Magyarország területét, azonnal harcba vetette véderejét, és azóta katonái vérével úgy védi a magyar földet, mintha saját hazáját védené. Az azonban, hogy Horthy úr nem áltatja a német katonát, aki vérét áldozza Magyarországért, mintha a saját hazájáért tenné, fosztogatással és rablással vádolni, közönséges érzületről tesz tanúbizonyságot, amely önmaga fölött ítélkezik.
7. Horthy úr azzal, hogy fegyverszüneti kérelemmel fordult a bolsevistákhoz, végre levetette az álarcot, és nyíltan beismerte a Németország elleni árulást. Ez az árulás azonban azt is jelenti, hogy Horthy úr hajlandó kapitulálni, és hajlandó - amit egyetlen államférfi sem követett el - legszörnyűbb bűntettet elkövetni saját népével szemben, hajlandó a magyar földet és magyar népet végérvényesen kiszolgáltatni a bolsevizmusnak. Ellenére annak a szörnyű sorsnak, amely a szomszédos Romániát, és Bulgáriát sújtotta, Horthy úr hajlandó megtenni ezt a lépést. Mindenesetre - mint ez a birodalmi kormány előtt ismeretessé vált - arra nem hajlandó, hogy népe sorsában osztozzék, hanem azt reméli hogy árulásával biztosíthatja - az angolok és amerikaiak garanciájával - kormányzói tisztjét és unokája utódlási jogát, és ennél a kérdésnél olyan gátlásmentesen cselekszik, hogy teljesen mindegy neki milyen áldozatot kellene hoznia népének javakban és vérben egyaránt a saját családja biztosításáért. Horthy úr azonban már hosszú idővel ezelőtt gondolt arra is, hogy arra az esetre, ha ez a népével szemben megkísérelt elvetemedett és áruló játék nem sikerülne, családját és barátait a megfelelő vagyontárgyakkal együtt a semleges külföldön biztonságba helyezhesse.
8. Ezzel a gyáva árulással lezárul a magyar-német barátság egy fejezete. A birodalmi kormány tudja hogy az igazi nemzeti Magyarország ebben az órában megvetéssel lerázza magáról az árulókat, és hogy a magyar nép és honvédsége hajlandó Németország oldalán a betolakodott ellenség ellen harcolni, mindaddig míg a magyar föld végleg fel nem szabadult, és a magyar nép jövője biztosítva nincs.
MTI archívum, 1944. október 16.
Megjegyzés: Nincs mit hozzáfűzni, a nyilatkozat magáért beszél. Számunkra - hungaristák számára - teljesen érthetetlen miért dicsőítik Horthyt nemzeti radikális körökben...
Nyitrai Frigyes - Jövőnk.info
