Húsz éve zajlott a romániai forradalom - Tanulságok a jelenre, de főképp a jövőre vonatkozóan
Karácsony előtt a Kossuth rádió (néha érdemes hallgatni!) foglalkozott a romániai (ellopott) forradalommal. Méghozzá meglehetősen korrekt módon. Ez már szokatlan számunkra. (Elszoktunk tőle.) Sok mellébeszélés, belemagyarázás és álvitatkozás helyett leadták a húsz évvel ezelőtti rádióadást, ami elsősorban erdélyi tudósítók egyenes helyszíni közvetítése volt. És itt a lényeg! Hallgatva a történéseket, megdöbbentő megállapításokra jutunk.
Először is: Azokban a napokban (1989 december 21-27-ig) senki sem tudta, hogy valójában mi történik Romániában. A tudósítók csak kapkodták a fejüket, és futottak az események után. Ez még nem meglepő, a tudósítók csak tudósítanak. A nép szintén nem tudta, mi történik (pedig ők robbantották ki a forradalmat), csak sodródott az eseményekkel. A román néphadsereg (aminek a nép mellé állása eldöntötte a forradalom kimenetelét) szintén nem tudta, mi történik, azaz ki lő? Kire? Mikor? Hol? És főleg miért? Olyannyira nem volt képben a néphadsereg, hogy nem csak azt nem tudta megakadályozni, hogy a népet, a forradalmárokat halomra lőjék, hanem még saját létesítményei, laktanyák, raktárak, hadi támaszpontok elleni támadásokat sem tudta kivédeni, folyamatosan védekezésre kényszerült.
Ki tudta akkor, hogy mi történik? Hát azok, és csak azok, akik az eseményeket irányították. De kik ők? A rádió (korabeli egyenes adásban) beszámol róla, hogy a hírhedt szekuritáté fegyverrel támad a fegyvertelen forradalmárokra, a katonákra és mindenkire, aki nem velük van.
Másodszor: A szekuritáté mindezt meglepő tervszerűséggel, és (szó szerint) halálos pontossággal teszi. Korabeli híradás szerint az egyes nagyvárosokba, mint például Arad, írd és mondd hatszáz szekus érkezik, és kezd bele programjába: mészárlás, rombolás, terror. Mindezt úgy, hogy mind a hadsereg, mind a rendőrség a nép mellé állt! És ez még nem minden…
Harmadszor: Az infrastruktúra néhány óra alatt teljesen összeomlik. A kórházak katasztrofális helyzetbe kerülnek, a mentőket taxik és magánautók, teherautók igyekeznek pótolni. Gyógyszerhiány, kötszerhiány, élelmiszerhiány. A helyzetet némileg enyhíti, hogy Magyarországról szinte azonnal (az első lövéseket követően néhány órán belül) megindul a segélyáradat.
Negyedszer: Ma már szinte természetes számunkra, hogy a leghatékonyabb hadviselés a gerilla harcmodor. Bizonyítják ezt az afganisztáni és iraki események. De az, hogy ez a módszer húsz évvel ezelőtt megjelenik, mégpedig nem a felkelők, hanem a (háttér)hatalom részéről, az döbbenetes. Márpedig korabeli beszámolók szerint az elkövetkező napokban a szekusok 3-4 fős csapatokra oszlanak, és úgy folytatják programjukat: mészárlás, rombolás, terror.
Ötödször: Nem csak a szekusok vesznek részt ezekben a cselekményekben, hanem (egykori és helyi beszámolók szerint) külföldi zsoldos csapatok is. Mégpedig a szekusokat messze felülmúló brutalitással és kegyetlenséggel. Kis csapatokban járják a nagyvárosokat, és válogatás nélkül lőnek mindenkire, sőt lakások ajtóit rúgják be, és mészárolják le az otthoniakat.
Hatodszor: Ceausescut, a legfőbb koronatanút, aki a legtöbb terhelő adattal tudna szolgálni minisztereiről, tábornokairól, és minden vezető beosztású elvtársáról, elfogása után 24 órán belül halálra ítélik, és kivégzik. Szabad az út a paktumhoz!
Hetedszer: Romániában sem történt elszámoltatás (csakúgy, mint egyetlenegy rendszerváltoztató országban sem), pedig ott nem vértelen az átmenet. Tehát a paktum ott is megköttetett a régi rendszer fenntartóival.
Párhuzamok: És most akkor nézzük, hogy milyen párhuzamokat találhatunk a romániai események, és a mi helyzetünkben. Mert vannak. Aki azt mondaná, hogy „de hát nálunk nincsen szekuritáté, ami ezeket elkövetné!”, annak csak egy - nem teljes - felsorolás: In-kal security, Patent security, Group4 security. És aki azt mondaná, hogy „de hát majd a hazafias érzelmű rendőrök, meg a honvédek a nép mellé állnak!”, annak csak annyit, hogy ez megtörtént Romániában is, mégis vérfürdő következett. És végül, aki azt mondaná, hogy „de hát ez a terror csak néhány napig tartott!”, annak csak annyit, hogy azért lett vége, mert a forradalom megalkudott a (háttér)hatalommal, és engedte neki, hogy átmentse magát.
Tanulságok: Végül nézzük mindezek fényében, hogy mire számíthatunk, ha majd valódi rendszerváltásba kezdünk!
Először is: Káoszra. A (háttér)hatalmon kívül senki nem tudja majd, hogy mi történik az országban, kivéve azokat, akik erre megfelelően felkészültek.
Másodszor: Előre eltervezett forgatókönyv szerinti terrorra a (háttér)hatalom részéről.
Harmadszor: Az infrastruktúra teljes összeomlására, azzal a különbséggel, hogy nem számíthatunk majd segélyszállítmányokra Romániából.
Negyedszer: Különlegesen kiképzett, gerilla harcmodorral operáló (háttér)hatalomra.
Ötödször: Brutális és kegyetlen zsoldosokra, akiknek semmi sem szent, nem elvekért harcolnak, hanem pénzért gyilkolnak, méghozzá válogatás nélkül, és könyörtelenül a (háttér)hatalom megrendelésére.
Hatodszor: Álforradalmárokra, akik békét ígérnek majd, kiegyezést sürgetnek álnok módon, mert valódi céljuk az előző hatalom átmentése, és az elszámoltatás elkerülése.
Hetedszer: Vezéráldozatra a (háttér)hatalom részéről. Várhatóan fejeket hoznak majd az álforradalmárok, hogy ezzel legitimálják magukat, a koronatanúkat pedig részben eltüntessék, részben megfélemlítsék.
Végkövetkeztetés: A történelem az élet tanítómestere. Ne legyünk naivak. Ezek az események térben és időben is közel zajlottak hozzánk. Amire reálisan számítani lehet, arra fel kell készülni! Ennek fényében (is) jól gondolja meg mindenki, hogy mit cselekszik!
Ébredj, magyar!
Habara László – Jövőnk.info
