BTR-60
A legelső 8 X 8-as kerékképletű, gumikerekes lövészszállítóként debütált a szovjet hadseregnél 1961-ben. A Varsói Szerződés tagállamaiban szép karriert futott be, de rendszeresítette Finnország is. Fejlesztése nem volt zökkenőmentes, lévén családjának legelső képviselője, így nem volt tapasztalatuk a mérnököknek e fegyvernem köré kapcsolódó igények, elvárások teljesítésében. A problémák sora a meghajtásnál kezdődött, ugyanis az eredetileg beépítésre szánt 90 lóerős benzinmotor nagyon gyengének bizonyult, ezért egy 205 lóerős dízelmotor mellett döntöttek. Ez a motor viszont túl nehéz volt, a jármű farnehézzé vált. Nem volt mit tenni, visszatértek az alap koncepcióhoz – a 90 lóerős benzinmotorhoz -, de egy helyett kettőt építettek be. Az egyik motor az egyes és hármas tengelyt, a másik a kettes és négyes tengelyt hajtotta. Így az összesen 180 lóerő már elegendőnek bizonyult, a mozgékonyság jónak mondható lett. További előnye a két motornak, hogy az egyik meghibásodása esetén a lövészszállító nem válik mozgásképtelenné.
A tervezés során alapkövetelmény volt a jármű úszóképessége, vagyis a BTR-60-as egy amphibia (kétéltű). A vízben való mozgást egy nagyméretű hajócsavar biztosítja, melyet szárazföldön takarólemezek védenek a sérülésektől. A hajócsavar meghajtását a két motor együttesen biztosítja, de természetesen egy motor is képes mozgatni, ekkor azonban értelemszerűen felére csökken a hajócsavar teljesítménye.
A jármű frontpáncélja 9 mm, ami döntött páncél lévén kézifegyverek tüze ellen kielégítő védelmet biztosít. Oldalpáncélja 7 mm, ami kézifegyverek hagyományos lőszerei, és repeszek ellen még éppen megfelel, de páncéltörő lőszerrel már több száz méterről is átüthető. Tömegpusztító fegyverek elleni védelemmel csak 1963 után kezdték gyártani. Kerekei elég rosszul tűrik a sérüléseket, ezek még nem rendelkeznek a BTR-80-as szériánál már meglévő levegő cellákkal, ahol a levegő csak az eltalált cellából tud kiszökni. Viszont a központi nyomásszabályozó rendszerrel változtatható a guminyomás akár menet közben is, így mindig az adott terephez igazítható a jármű útfekvése. 
Fegyverzete elég gyengére sikerült, az alapszéria mindössze egy darab 7,62 mm-es géppuskával rendelkezett, és hiányoznak a jármű oldaláról a lőrések, amelyekből az utastérben helyet foglaló katonák tudnák használni kézifegyvereiket. A fegyverzetet később megerősítették, először egy 12,7 mm-es DSK géppuskával és egy párhuzamosított 7,62 mm-es géppuskával látták el a tornyot, később már 14,5 mm-re növelték a fő fegyver űrméretét a koaxiális géppuska meghagyása mellett. A 14,5 mm-es KPVT géppuska lőszer-javadalmazása 500 darab, a 7,62-es géppuskáé 3000 darab volt. Sajnos a tervezés során nem gondoltak arra, hogy a toronyfegyverek egyszer majd Afganisztán hegyvidékein fognak vizsgázni, ezért maximális emelési szögük mindössze 45 fok körül volt. Később, miután kiderült ez a hiányosság, módosítottak a fegyverek emelési szögén, így a modernizált toronnyal már 80 fok-ig emelhették a géppuskákat, de ez a torony már csak a következő, 70-es szérián állt hadrendbe. (Annak is csak bizonyos típusain.)
A páncélos komoly szállító kapacitással rendelkezik, a háromfős személyzeten kívül (sofőr, parancsnok, toronylövész) további 12 fő felfegyverzett katonát képes magába fogadni. 
A katonák a deszantteret a jármű tetején található búvónyílásokon keresztül hagyhatják el, valamint a páncéltest két oldalán, az övvonal felett elhelyezett ajtókon. Bizonyos típusokon rendszeresítették az éjjellátó rendszereket mind a vezető, mind a toronylövész számára. (Tudomásom szerint a kilencvenes évek elején Magyarországra került BTR-80-as széria egyetlen példánya sem rendelkezett éjjellátó képességgel. Legalábbis gyárilag nem…)
A 60-as széria igen hosszú karriert futott be, 1963-tól folyamatos korszerűsítési programokat dolgoztak ki számára, aminek keretein belül nemcsak a fegyverzetét és a motort erősítgették, hanem bizonyos feladatokra optimalizált változatait is létrehozták, úgymint a félig nyitott csapatszállító, fegyvertelen parancsnoki, légvédelmi, tüzérségi megfigyelő, légi-irányító, stb. Gyártását 1976-ban fejezték be.
Technikai adatok
Tömeg: 10,3 tonna
Max. sebesség: 80 km/h közúton
60 km/h terepen
9 km/h vízen
Személyzet: 3 fő
Szállítható személyek száma: 12 fő
Hatótávolság: 550 km
Fegyverzet: 1 darab 14,5 mm-es KPVT géppuska
1 darab 7,62 mm-es PKT géppuska
Üzemanyag mennyiség: 290 liter
Hasmagasság: 475 mm
Jász Gábor – Jövőnk.info
