Ünnepség hóviharban és süvítő szélben
- 2010. február 13. Adyliget - Nagykovácsi, Cserkész tábor -
A Nyugat-Magyarországról jövők tudták, mi vár rájuk. Ám a Közép-, vagy Kelet-Magyarországról érkezőket, kik jószerével a kora tavaszból érkeztek, - a legteljesebb mértékben meglepte az Adyliget környéki hegyek hihetetlenül zord időjárása.
Még lenn, Budapest II. kerületének legszélső részén, Adyliget településen, a járművek elhagyásakor megcsapta az ünnepségre igyekvőket a tél lehelete. A havas fenyők és a megmaradt hó mutatta, hogy ez bizony nem a szokványos megemlékezések egyike lesz.
Már maga a több kilométer gyaloglás után elérhető helyszín megválasztása is biztosította azt, hogy csak az az ember lehet ott, aki tényleg el akart jönni. És, akit valóban beengednek a rendezők.
Ehhez hozzájött még a hideg, a hófúvás, és a hihetetlen jeges szél - mintegy természetes kiválasztó erőként meghatározva az ünnepség résztvevőit. Hiszen az odajutás sem volt egyszerű. Gyaloglás majd 30-40 percen keresztül a sokszor mély hóban, szembe a süvítő jeges széllel, mely olyan hideg volt, hogy az embernek nemcsak a füle, hanem az egész arca is szinte lefagyott.
Bizony. Ez volt a Becsület napja, az igazi Kitartás jegyében. Az ünnepségre igyekvők némi ízelítőt kaphattak a téli hadviselés rejtelmeiből, amikor is a tél és a hó elől szinte nem lehet hová bújni.
A szervezés kitünő volt. Mert annak ellenére, hogy még lenn Adyligeten senki nem tudta, hová kell menni, a buszmegállóban várakozó MNA-s terepszín gyakorlót viselő rendezők azonnal eligazították az ünnepségre igyekvőket. A menet elkezdett felfelé kaptatni az emelkedőn, aztán amikor kiért a Petneházy rétre, a lovardához, levette álarcát a tél - és igazi valójában mutatkozott meg. Ahogyan az imént írtuk -a jeges szél, a mély hó, melyben még a járás is nehéz volt-, próbára tette már az ünnepségre igyekvőket is. Akik közül sokan mondogatták; ha már az ünnepségre való odajutás is ilyen kitartás próbát jelent, - mi lesz még az azt követő túrákkal??
Ezen körülményekből adódóan az ellenséges médiából is csak a legkitartóbbak jöttek el. A Népszabadság és az MTI riporterei ott kaptattak a gárdisták között a mély hóban - ugyanúgy lihegve, fázva -, testmelegükkel óvva a drága digitális technikát a hidegtől.
Az ünnepségen résztvevő szervezeteken kívül szép számmal jöttek még támogató civilek is. Lassan mindenki odaért a helyszínre és alakzatba álltak a résztvevő szervezetek önkéntesei.
A fő szervező: a Magyar Nemzeti Arcvonal tagjai, valamint; az Aranykopjások Egyesülete, a Pax Hungarica Mozgalom, az Őrző Magyar Gárda Mozgalom, az Új Magyar Gárda Mozgalom, a Véderő, a Szent Korona Őrzők Szövetsége, és a Székely Pajzs tagjai. Hátul pedig a szimpatizáló civilek álltak, fegyelmezetten.
Az ünnepség szertartásrendje a Magyar Nemzeti Arcvonal eredeti Becsület Napi szertartásrendjét követte, és minden tekintetben katonai rendezvénynek bizonyult. A hihetetlenül zord időjárás ellenére az összes résztvevő kitartóan viselte az arcokat is lefagyasztó jeges szelet és a dermesztő hideget, büszke vigyázzállásban tisztelegve a hősöket szimbolizáló kereszt előtt, mely tetején egy szénfekete, második világháborús rohamsisak volt. A kereszt felirata: "Vérünkből új hajtás sarjad!"
A viharos szél ide-oda csapkodta az alakzatok elején felállított zászlókat, az MNA, a Gárda, a Pax Hungarica és az Aranykopjások lobogóját. A Himnusz után következett a két lelkesítő beszéd, melyet: Ifjabb Győrkös István, az MNA kerületvezetője, majd Barkai Roland, az Egységes Magyarország Mozgalom vezetője mondott el. (Terveink szerint; a beszédeket, írásos formában is olvashatják majd, ezeken a hasábokon.)
A beszédek ideje alatt, melyek nem túl hosszúak és lényegre törőek voltak, az alakzatban álló egyenruhás önkéntesek arcáról - főleg a zászlótartókéról- erő, elszántság, fegyelem, és komoly belső tartás sugárzott. Semmibe vették a zord időjárást, - az Ünnepség lényegére koncentráltak; "Vérünkből új hajtás sarjad!"
Ezek után elkezdődött a koszorúzás az MNA katonai szertartásrendje szerint. Az élen az MNA fegyelmezett harcosaival, kiknek minden mozdulatukból áradt az odaadás és a büszkeség, hogy méltó utódai lehetnek a hősöknek. A fegyelmezettségük pedig, ahogyan az a képeken is látszik majd; Példás.
Utánuk következtek az Aranykopjások, valamint a a Pax Hungarica Mozgalom, az Őrző Magyar Gárda Mozgalom, az Új Magyar Gárda Mozgalom, a Véderő, a Szent Korona Őrzők Szövetsége, és a Székely Pajzs tagjai.
A koszorúk alkalomhoz illőek és szó szerint meghatók és gyönyörűek voltak.
Az ünnepség ezek után véget ért (az időjárás, valamint az ezek után következő Kitörés túra figyelembe vételével nem nyúlt túl hosszúra), és a résztvevők nekiálltak készülődni a kemény útra. Az ég alja erős kontúrokat mutató mélyvörös színben játszott, bizonyságául annak, hogy az éj folyamán sem fog alább hagyni a kegyetlenül fagyos szél, kemény kitartáspróbának vetve alá minden résztvevőt.
A felmálházás után elkezdődött tehát a 2010. évi Kitörés túra, melyről terveink szerint, nemsokára részletes beszámolót olvashatnak itt a Jövőnk Info - Szabad Riport hasábjain is.
Ez a tudósítás pedig nemsokára több tucat fotóval lesz frissítve...
Fort András - Szabad Riport Tudósító Iroda
