BTR-70
A hetvenes évek végén kezdték gyártani a BTR-60 utódjának szánt 70-es modellt. A BTR-60 volt a gumikerekes lövészszállítók kiindulási alapja, ezért elég sok gyermekbetegséggel küszködött, amiket az évek során különböző fejlesztési programokkal igyekeztek orvosolni, több-kevesebb sikerrel. Mivel az elődtípus hosszú ideig volt szolgálatban, a rendszeresítő alakulatoktól rengeteg ötlet érkezett a mérnökökhöz, akik ezen ötleteket alapul véve és a kor követelményeinek megfelelni akarván, újra a tervezőasztalhoz ültek.
Először a jármű erőforrásaira került a sor, a két kilencven lóerős motort két darab százharminc lovasra cserélték, ami jótékony hatással lett a páncélos mozgékonysági mutatóira. A két motor alkalmazásának elve mellett azért tartottak ki a mérnökök, mert így növelni tudták a jármű üzembiztonságát. Bár az üzemanyag fogyasztáson nem sikerült javítaniuk (sőt), azokban az időkben a takarékosság nem is volt szempont.
A gumikerekek továbbra is központi nyomásszabályzásúak maradtak, de jobb minőségű köpenyeket alkalmaztak, mint a BTR-60-as esetében, ezek már kevésbé voltak hajlamosak köves terepen a defektre. Úszóképességén nem nagyon kellett javítani, ezzel a tulajdonságával már az elődtípus is kivívta a katonák rokonszenvét. Azonban annyit mégis változtattak, hogy beépítettek néhány fenékszivattyút, ugyanis bármennyire alapos a deszanttér tömítése, egy-két rés mindig marad, ahol beszivárog a víz. Ezzel az intézkedéssel a páncélos hosszabb időt tölthetett vízben, mint elődje, a 60-as modell, ami inkább csak a gyors átkeléseket szerette, a széles folyókkal, tavakkal már nem boldogult. (Az előbb említett tömítés hiányosságait tömegpusztító fegyverekkel való támadás esetén a deszanttér túlnyomásossá tételével küszöbölhetik ki a bent ülő katonák. Az erre a célra rendszeresített kompresszor még akkor is biztosítani tudja a túlnyomást, ha a tömítések 50%-a hiányzik, de a nyílások le vannak zárva.)
Páncélvédelme inkább anyagminőségben, mint méreteiben javult. Ugyanúgy 9-, ill. 7 mm a páncélzat vastagsága. A járműtestet azonban jelentősen áttervezték. Kialakították a deszanttér oldalán a lőréseket, így a benn ülő katonák kézifegyvereikkel tudják támogatni a toronyfegyver tüzét, jelentős terhet levéve ezzel a toronylövész válláról. Másik újítás, hogy a páncéltest oldalán lévő deszantajtót az övvonal fölül az övvonal alá, a második és harmadik tengely közé helyezték át, így a katonák takarásban maradhattak a jármű elhagyásakor. Később bebizonyosodott, hogy ez mégsem volt jó ötlet, ugyanis rengeteg baleset és haláleset okozói lettek az ajtó melletti kerekek, amelyek maguk alá gyűrték a katonákat.
A személyzet mindhárom tagja rendelkezik éjjellátó berendezéssel, ami jelentősen megnöveli a jármű harci értékét. Fegyverzete a 14,5 mm-es KPVT géppuska maradt, párhuzamosítva 7,62-es PKT típusú géppuskával.
A BTR-70-es modell késői verzióin már megjelentek a ködgránátvetők, amik nemcsak füstálcázást tudtak biztosítani a páncélosnak, hanem betölthetőek voltak könnygáz, durranó és villanó gránátok is, amelyek tömegoszlatásnál használatosak.
Ez a modell is több ráncfelvarráson esett át az évek során, főleg motorikusan javítgatták, de különböző méretű fegyverekkel szerelt tornyokat is kipróbáltak vele. Létezik műszaki mentő, felderítő, tüzérségi megfigyelő, teherszállító, orvosi jármű, stb.
A BTR 70-est 1986-ig gyártották.
Technikai adatok
Tömeg: 11,5 tonna
Max. sebesség: 80 km/h közúton
45 km/h terepen
9 km/h vízen
Személyzet: 3 fő
Szállítható személyek száma: 8 fő
Hatótávolság: 600-700 km
Fegyverzet: 1 darab 14,5 mm-es KPVT géppuska
1 darab 7,62 mm-es PKT géppuska
Hasmagasság: 475 mm
Jász Gábor – Jövőnk.info
