Úgy gondolom, ha valaki hisz a demokrácia intézményében, attól még lehet
felelősen gondolkodó ember. Viszont akkor azzal is tisztában kell
lennie, hogy nem minden ember egyforma. Tehát nem gyakorolhatnak
egyenlő jogokat. Ergó nincs demokrácia. A felelősen gondolkodókat
könnyen kirekesztik, mert olyan dolgot cselekszenek, amelyekért
felelősséget vállalnak! Ez pedig ragályos lehet egy olyan országban,
ahol minden hibáért az időjárás a felelős! A demokrácia hattyúdalát
Antall József miniszterelnök énekelte el akkor, amikor a szállóigévé
vált „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”-megjegyzését tette a
demokratikus viszályságokról szóló eszmecseréhez.
Tegnap végre kihullott hivatalosan is az eddig legkártékonyabb
politikai elem a polgári közéletből. Ha valaki örömtáncot járna emiatt,
akkor felhívnám figyelmét a lappangó betegségek veszélyességére. Amíg
szem előtt van a fekélyes seb, addig nem lubickol az ember, mert látja
a sebet és a többiek is elkerülik. Amint kendőzi vagy belső rontás
gyötri, inkább keresi a többiek társaságát, hogy beilleszkedhessen. Így
lesz ezután is. Itt lesznek, de már név nélkül, arctalanul nyomulnak
minden területen. Úgy is mondhatnám, hogy arcátlanul pofátlanok
lehetnek, mert megtehetik azon törvények szerint, amelyeket ők hoztak a
maguk védelmében.
Egy olyan világ védelmében, amelyet inkább lehet egy süllyedő hajónak
nevezni, semmint egy virágzó paradicsomnak. Azt a hajót a saját
arrogáns és pökhendi viselkedésük vitte a hullámsírba. Jellemző egyes
emberekre, hogy még most is azon veszekednek, hogy ki irányítsa a
kormánykereket, nem pedig azok után vetnék magukat, akik a vízben
próbálnak elmenekülni az örvénylő hajótesttől. Tegnap az utolsó
lehetőségük volt a parlamentben ülőknek, hogy kiszálljanak a hajóról.
Elegánsan és emelt fővel. Olyan értékekről dönthettek volna, amelyek a
gyermekeik és unokáik életét is befolyásolhatnák, javíthatnák s azt a
látszatot kelthetné bennük, hogy törődtek velük. De a hazai politikai
elit nem tudja egyik pillanatról a másikra levetni mindazt a gőgöt,
amelyet álszent módon adott rá busás haszonért a kufár. Az utolsó
pillanatban is eladták a lelküket az unokáikért cserébe. Ahelyett, hogy
a klímaváltozással és az emberek jövőjével foglalkoztak volna, sohasem
volt számokról diskuráltak és ugyanazt csinálták, amit eddig minden nap: A nagy semmit.
Ennyit is ért az eddig elmúlt 20 esztendeji munkásságuk. 98%-os állami
vagyonból szinte semmi nem maradt. Gyermekeiket és unokáikat eladták a
saját jólétükért. Ilyen az igazi felelős politizálás! Ezért érdemes
szavazni, hogy a hattyúkat is kilóra mérjék, mert már nem lesz más,
amit meg lehet majd venni és enni.
B.ZS.
