Richard Kemp ezredes, aki a brit csapatok parancsnoka volt 2003-ban Afganisztánban, erős kételyeinek adott hangot. Kijelentései erősen ostorozzák az angol vezetést is. Míg a minisztériumokban vadonatúj ezer fontos székeken ücsörögnek a politikus urak, addig katonáink egyre rosszabb körülmények között harcolnak. Kifejti, hogy az angol haderő olyan képet fest, mint amilyet a 90-es évek (szándékosan) leélt, tönkretett Szovjet hadserege mutatott. Omladozó vakolatok a laktanyákban, leélt harcjárművek, repülési órákat túlfutott helikopterek, romló ellátás. A katonák aggódnak otthon maradt családjukért, megkapnak e minden juttatást, ami járna nekik.Az angol pénzügy először 54 millió, majd 43 millió, most pedig újabb 14 millió fonttal csökkentette a haderő költségvetését.
Kiváló katonáink vannak főleg az SAS keretein belül, kitartóak, kemények, de a pénz hiánya rontani fogja a kiképzés minőségét, az ellátás romlása pedig a morál rovására fog menni. Vagy megfordítják a politikusok a megvonások folyamatát, vagy komolyan megsínyli mind a haderő, mind a sikerek a megvonásokat.
Mindeközben egyre több politikai erő ad hangot az Egyesült Államokban is az afganisztáni háború értelmetlenségéről. Nem értik, hogy az amerikai nemzetnek mi szüksége van arra, hogy viselje egy háború költségeit, ami idáig több mint három trillió dollárba került. Egyre több a találgatás a valódi szándékokról. Akár milyen „buta” is az amerikai nép, egyre kevesebben hiszik el, hogy a fő indok a megalázott népek felszabadítása, vagy a demokrácia terjesztése, mert az amerikai állam bebizonyította, hogy magasról tesz a szegényekre, az elnyomottakra a megszállt országokban, és maximálisan megszállóként is viselkedik. Mindeközben az amerikai állam adósságának csak a kamatállománya évente 500 milliárd dollár. (hozzátesszük, hogy a haderő költségvetése évente 480 milliárd dollár) Az USA pénzügyi számadatai katasztrofálisak, mégis talpon marad a hatalmas gazdasági potenciál miatt. Éves költségvetése 13.1 trillió dollár. Államadóssága 13,7 trillió dollár, vagyis több mint a teljes éves költségvetés. Ebből csupán Kína az elmúlt egy években 1,2 trillió dollárt kölcsönzött állampapírok megvásárlásával. Külön probléma a háborúk kérdésénél, hogy nemcsak elhúzódik, hanem a terhek csökkenése helyett egyre csak nő az éves költségvetés. Normál helyzetben a fő támadás a drága, majd a rendszer megszilárdítása, aztán az egyre csökkenő terhek mellett fokozatos kivonásokat lehetne végezni. A jelenlegi háborúk természete ennek pont az ellenkezője. A gyors győzelem után futótűzként terjedő ellenállások, átterjedés a környező országokra, végeláthatatlan csatározások, állandó feszültség. A hadjáratok, létszámnövelések pedig nem csökkentik, hanem folyamatosan növelik a költségeket. Hol éri ez meg? Mikor, és miben térül meg az eddigi 3 trillió dollár?
Szakértők úgy vélekednek, hogy az USA kénytelen lesz korlátozni globalista szemléletét. Egyre több a jel, hogy nyomást próbál gyakorolni a legfőbb cégekre (ilyen például a Toyota autógyár) helyezzék termelésüket teljesen az államokba. Amint ez a politika nyilvánosságot kap, azonnal megingatja alapjaiban az egész jelenlegi világrendszert. Kérdés, hogy az USA-Izrael hatalmi tengelynek melyik lesz érdeke. Megingatni a világot, vagy átállni egy másik többpólusú rendszerre. Ez a forgatókönyv nincs ínyére a cionistáknak. Inkább azon törekednek, hogy egy újfajta hidegháborús helyzetet produkáljanak. Próbálják megbontani a fő riválisok belső egyensúlyát. Tibet, taiwani fegyver eladások, Grúzia, mind ezeket szorgalmazzák. De ezek az államok már megtanulták a leckét, és nem ugranak be olyan könnyen, mint azt a Pentagonban szeretnék.
Szemel látható, hogy az USA „beragadt” Afganisztánban. Lépne tovább Irán felé, csak azért, hogy szilárdítsa a zsidó állam helyzetét a térségben. Ilyen háttérrel azonban képtelenség továbblépni. Sem Oroszország, sem Kína támogatását nem tudta elnyerni. Egyedül birkózik, de mindeközben a szemben álló hatalmak ténykedése sem csökken. Irán megegyezett a palesztinokkal, a Hezbollahhal, hogy azonnal támadásba lendülnek mind Izraeli, mind szövetségesei elleni akciókkal. Ezek lehetnek USA, de lehetnek a szimpatizáló, szövetséges európai államok érdekeltségei, vagy belső célpontjai is. A lényeg az egység destabilizálása.
Meddig kell az amerikai embereknek mindezt finanszírozni, hisz az USA államvezetése az ő megdolgozott dollárjaikból (no meg az összecsalt-lopott, harácsolt pénzekből) finanszírozza milliók elpusztítását, nyomorékká tételét, csak azért, hogy fenntartsa azt a rendszert, amely ígyis-úgyis bukásra ítéltetett. Az élet egyre drágább az államokban, megkezdődtek az állam felbomlását gyorsító folyamatok. Hol lesz a vége? Beteljesednek-e Panarin professzor jóslatai?
Kapcsolódó cikkek:
.
Mit fog ez okozni a közel-keleten? Vagy esetleg globálisan mindenütt? Mi lesz Kína, vagy Oroszország reakciója? És mi felkészültünk ezekre a folyamatokra? Legkevésbé sem. Szemmel látható ezen országok mozgolódása ebbe az irányba. Csendben a háttérben lassan dolgoznak. De a cél már körvonalazódik. Ha az USA nem látja be rövid időn belül, hogy politikája rossz, ereje hanyatlóban, befolyása csökken, könnyen lángba boríthatja újra a világ jelentős részét. Elképzelhető, hogy ez a célja. Ez azonban éppúgy megnyerhetetlen háború lenne, mint az afganisztáni. Csak vesztesei lesznek. A legnagyobb vesztese pedig a cionista kör lesz, mert még nem tudja kikkel packázik, mikor a medve és a sárkány bajszát egyszerre húzogatja.
A lényeg, látható, hogy nagy változások előtt áll a világ. Nem arról van szó ki nyeri a választásokat, ezek 126-od rangú kérdések. Jó lesz készülődni a valóban nagy változásokra. Mert akkor mindenki, mindenhol be fogja nyújtani a számlát. És ez már nem évtizedek kérdése.
Gyártó István - Jövőnk.info
