Itt az ideje megvizsgálni a demokrácia, a piacgazdaság és a jólét hazai megvalósulását. Magyarországra a nyolcvanas évek végén sikerült behozni egy teljesen nemzetidegen ideológiai felhőbe csomagolt fogalmi csoportot. Ez a fogalmi hármas jelentette az úgynevezett rendszerváltás ideológiai alapját. A trió tagjai a demokrácia, a piacgazdaság és a (nyugati) jólét. Ezt a három fogalmat fújta felénk egy nyugati szellő, mondván, hogy e hármas tagjai egymásra épülnek, illetve feltételezik egymást.
Az 1980-as évek végére egy az azt megelőző évtizedek politikai-gazdasági rutinjába belefásult társadalmat ért el ez a nyugatról érkező szellő. Hamar bebizonyosodott, hogy a szél valójában viharfelhőket hozott. A rendszerváltás előtti időszak "nagy formátumú" ellenzéki szószólói fennkölten magyaráztak a nyugati jólétről, hogy bizony az fog itt bekövetkezni, nektek birkák, csak szavazgatni, választgatni kell. A magyarok vevők voltak a kellemesen hangzó jelszavakra, hiszen elegük volt a ciklikus nadrágszíj-húzogatásból. Egyszer ki, egyszer be... Ezért (is) reménykedtek sokan a jobbra fordulásban. A rendszerváltás rendszerének a jólét materiális jelszava volt az elsődleges húzóereje. A választgatás megengedése és a piacgazdaság már csak hab volt a dezinformáció romlott tortájának tetején.
Nézzük, mi lett a beígért jóléttel. 1992-re az 1 millió munkanélküli országa lettünk, köszönhetően Antall József nagyra becsült politikai teljesítményének. Talán nem véletlenül szeretik annyira még mindig bizonyos külföldi és hazai körök: segített lopni, és szerette Izraelt. Ma hivatalos adatok szerint 11 százalék körül mozog a munkanélküliség Magyarországon, ám a valós szám ennél jóval magasabbra rúg. Jólét, hát persze. Legfeljebb hitelből, egy darabig, utána jön a végrehajtó. Ma nagyjából 1,7 millió embert tesz ki a lakásuk elvesztésével veszélyeztetett banki adósok száma, és 740 ezer ingatlan áll végrehajtás alatt. A rendszerváltás rendszerének fejesei szerint mi vagyunk a hibásak, hiszen "túlfogyasztottunk". Óriási hazugság ez, mert valójában kevesebbet fogyasztottunk az EU-átlagnál. A munkanélküliségen és az otthonok veszélyeztettségén túl közeleg a magyar föld felvásárolhatóságának szabadsága. Azt már nem, hogy a mezőgazdaságot felvirágoztassuk... Szó sincs erről, el kell adni mindent, ami még maradt. A megvezetett narancsmániások irányítójának új szolgálati autó dukál majd, ha nem tévedek, sőt, a kiürült pártkasszát is fel kell tölteni! Jólét? Ugyan. A magyar társadalom emlékezőképessége meglehetősen gyenge, nem sokan - bár számuk növekszik - figyelnek fel arra, hogy a rendszerváltás rendszerének egyik fő bástyája - a jólét ígérete - kidőlt, elporladt, mert ócska szólam volt csupán, amiből ennek megfelelően nem ültettek át semmit a gyakorlatba.
A választgatást 1990-től megengedték, két évtizede ez a legjobb rendszerstabilizáló és -legitimáló eszköz. Ez az eszköz az úgynevezett elit kezében van. Közben aljas módon azt hangsúlyozza az elit, hogy ez a nép eszköze. Mire is, kérem szépen? Én nem fogom a politikusok egzisztenciáját biztosítani, gyűlölöm a parazitizmusukat. Mit intéztek el két évtized alatt? Álságos módon felbomlasztották jobb- és baloldalra az addig többé-kevésbé homogén közösséget, szétlopták az országot, óriási erkölcsi, szellemi és anyagi kárt okoztak Magyarországnak. Van alternatíva? Nincs. A legradikálisabb párt is kénytelen térdre borulni az alkotmányos nemzetgyűlölet előtt, ha egyáltalán be szeretne lépni az Országház kapuján. A rendszerváltás rendszerének politikai arénájában a felsorakoztatott politikai eszméktől a gyakorlati korrupción át egészen a jogalkotási eljárásokig minden úgy van kialakítva, hogy ott nemzeti érdeket ne lehessen átpasszírozni. Egy-egy magyar érdekű rendelkezés átcsúszhat a szűrőn, de az nem az összképet hivatott befolyásolni, vagy megváltoztatni, csupán legitimációs űrt betöltő szerepe van. Gyakran hangoztatják a demokrata politikusok, hogy a népnek annyi a feladata, hogy négy évente megjelenik a szavazófülkékben, utána hazamegy. Ennyi a népuralom? Jelenleg igen. Aki szavaz, az biztosítja 386 magyarellenes ingyenélő parazita étkezését, ruházkodását, szórakozását. Egy párt van, azt nevezhetjük Magyarellenes Pártnak, ennek vannak frakciói.
Magyarországon a piacgazdaságnak egy különösen visszatetsző formája alakult ki. A privatizáció és a liberalizáció következtében rengeteg munkahely elveszett, családok, életek mentek tönkre. Jó minőségű magyar élelmiszer helyett import szemetet lehet kapni a multiknál. Ezeknek a hipermarket-láncoknak az alkalmazottai gyakorlatilag rabszolgaként tengetik az életüket. A multik az ország munkaerejének 10 százalékát foglalkoztatják, ennek ellenére az összprofit 90 százalékából részesülnek. Azt a kevés adót, amit befizetnek, azt visszakapják állami támogatások és adókedvezmények formájában. A magyar kis- és középvállalkozások a kriminalitás határán éldegélnek, alaposan el kell gondolkozniuk, hogy befizessék-e az adót, vagy lehúzzák a rolót. A nemzetközi pénzoligarchia által kirobbantott válság során még inkább szorongatott helyzetbe kerültek ezek a cégek, működésükhöz nincs semmi forrás. A rendszerváltás rendszerében kialakult piacgazdaság egyik legundorítóbb eleme az informális adórendszer. Teljesen mindegy, hogy mi van az adójogszabályokban, a Pénzügyminisztériumban kiagyalják, mennyi adót kellene beszedni. Ezt megüzenik a regionális adóhatóságok fejeinek. A helyi adóhatóság illetékesei ezt megbeszélik a helyi könyvelőkkel. A könyvelők pedig a cégvezetőkkel beszélgetnek arról, hogy mennyit is kellene befizetni, hogy ne legyen ellenőrzés! Eltorzított a magyar gazdasági szerkezet: fuldokló magyar kis- és középvállalkozások, dőzsölő multik, és az egészből mit sem értő állampolgárok.
A fentieket mind a rendszerváltás rendszerének politikusai idézték elő. 1990 után választások útján került ez a nemzetpusztító és magyarellenes csőcselék az ország élére. Választásokkal csak ilyenek kerülhetnek a hatalomba. A két évtizede tartó gyakorlat magától fog összeomlani. A saját erkölcstelenségének, szellemi fogyatékosságának, tolvajlelkületének köszönhetően. Jobbra-balra szavazgatni ma Magyarországon nincs értelme, szellemi és erkölcsi kötelességünk megtagadni az úgynevezett választásokon való részvételt. A választás gyakorlatilag arról szól, hogy kit szeretnénk a húsosfazék közelében látni.
Gazdasági-politikai összeomlás felé tart az ország, ezt jó lesz tudomásul venni. Joggal érezheti reménytelennek helyzetét az Olvasó. Reménységünk mégis van, mégpedig a politikai kreatívoknak köszönhetően. Ma Magyarországon a hungaristák a politikai kreatívok. Nemzeti és szociális gyökerű fordulatra van szükség a politikában, a kultúra világában, a gazdasági rendszerben és a társadalom szerkezetében. A jelenlegi rabló szellemű politikusok helyett a nemzet kizárólagos szolgálatában álló politikusok kellenek. Az ateista, multikulti, modern kultúrhányadék helyett magyar, népi gyökerű, Istent középpontba helyező nemzeti kultúránkat kell feltámasztanunk. A spekulációra, kapzsiságra, korrupcióra beállított, önmagáért, és nem a társadalomért üzemelő gazdasági rendszer helyett a dolgozó magyar emberek szolidáris közösségét szolgáló gazdaságot kell megteremtenünk. A magas erkölcsiségű, magyar érdekű, hungarista célokkal azonosulni tudó ember világának kell eljönnie Magyarországon. Addig még hosszú, kemény és véres lesz az út. Ha törik, ha szakad, végigmegyünk rajta! A magyar társadalomban a látszat ellenére még mindig hatalmas erő van. Népi hagyományaink, legjobb szokásaink, összetartásunk szunnyadó állapotban van ugyan, de nemsokára készenléti állapotba helyezi magát. A jövő nem választgatással kezdődik, hanem az attól való távolmaradással. És a Jövőnk olvasásával!
Hegyi Viktor Botond - Jövőnk.info
