- Nemzedék a nagy recesszió árnyékában -
Társadalomtudósok már régen kimutatták, hogy a gazdasági folyamatok visszahatnak nem csak a fogyasztási szokásokra, hanem általában a társadalmi értékekre is. Vajon milyen változásokat indít majd el a 2008-ban kitört gazdasági válság? - kérdezi Rana Foroohar, a Newsweek kolumnistája. Miközben Európa a harmicas évek nagy világgazdasági válsága hatására a szélsőséges eszmék bűvkörébe került, Amerikában virágzott a liberalizmus. Vajon most is így lesz?
„Mindannyian ismerjük a nagy gazdasági világválság idején felnőtt nemzedék tipikus tagjait. A nagymamákat és nagypapákat, akik még a teafiltert is többször használták annak ellenére, hogy tisztes nyugdíjat kaptak. És persze ismerjük az ötvenes évek demográfiai robbanásának az optimizmustól duzzadó, a felkapaszkodás lehetőségét fenntartások nélkül elfogadókat, akik bátran eladósodtak, mivel hittek a folyamatos gazdasági növekedésben" - kezdi cikkét Foroohar.
Társadalomtudományi közhely, hogy a gazdasági helyzet nagyban meghatározza az emberek gondolkozásmódját és értékrendszerét. A válság idején felnövő nemzedékek tagjai gyakran soha nem tudnak szabadulni a nélkülözés során kialakult szokásoktól: a mindennapi takarékosságtól, amely a jólétben abszurdnak tűnik - mint például a többször használt teafilter. És persze a jóléthez szokott generációk tagjai is nehezen alkalmazkodnak a szűkösséghez.
Bár az elmúlt hónapokban sorra jelennek meg az óvatos derűlátásra okot adó makrogazdasági adatok - növekvő autóértékesítési számok, emelkedő tőzsdeindexek, javuló ipari termelés, növekvő GDP -, nem fér hozzá kétség, hogy a válság hatásai elhúzódók lesznek. Márpedig a National Bureau of Economic Research (NBER) 1972 óta vezetett kimutatásai egyértelműen bizonyítják, hogy a makrogazdasági mutatók alakulása kihat a mikrogazdasági folyamatokra: akár egyéves visszaesés is átalakíthatja a fogyasztási és a befektetési szokásokat. Jellemző, hogy a recesszió idején szocializálódott nemzedékek konzervatívabb befektetők, és a gyors és nagy haszonnál többre értékelik a biztos és kiszámítható nyereséget. Nem ellenzik az állami szerepvállalás növekedését, és ha tehetik, a közszféra kiszámíthatóbb állásait választják a magasabb fizetéssel járó, ám bizonytalanabb versenyszféránál. Recesszió idején és után megfigyelhető a balra tolódás - a baloldali liberális eszmék és a baloldali konzervatív eszmék is népszerűbbé válnak. Ez persze számos káros következménnyel járhat: a lassuló gazdaság miatt megcsappanó adóbevételekből egyre kevesebb futja az állami kiadásokra, ami megindíthatja a járulékvadászatot, és a túlzottan bőkezű állam csökkentheti a produktivitást.
Az elmúlt hónapokban számos elemző felhívta a figyelmet a recesszió nyomában kialakult új normákra. Az amerikaiak jóval takarékosabbá váltak - ebben persze a munkanélküliség növekedése mellett a hitellehetőségek beszűkülése és a dollár árfolyamának csökkenése is szerepet játszott. Jelentősen nőtt az állami szerepvállalás és emelkedett a közszférában dolgozók aránya - és bére is. Barack Obama számos olyan az állami szerepvállalás növelésével járó intézkedésre tett javaslatot, amelyek elfogadása másfél éve még elképzelhetetlennek tűnt.
A válság hatásai különösen a fiatalokat érinti: a munkanélküliség a húszas éveikben járók körében jelentősen meghaladja az átlagot. És még ha magára is talál a gazdaság, akkor sem várható a foglalkoztatás ugrásszerű növekedése, hiszen az állami szerepvállalás növekedése adóemeléssel jár, ezért újabb amerikai cégek fogják külföldre tenni a gyártást, és minden bizonnyal sok vállalat költözik valamelyik népszerű adóparadicsomba. A kiszervezések miatt a munkanélküliség tartósan magas maradhat az Egyesült Államokban. Könnyen előfordulhat - figyelmeztetnek kritikusok -, hogy a munkahelyek védelme a protekcionizmust erősítheti, ami viszont lassítja a gazdasági válságból történő kilábolást. A merkantilizmus megjelenésének veszélye persze nagyban függ az árfolyamok alakulásától: ha a dollár gyengülése tovább tart, akkor Amerikának nem lesz szüksége piacvédelemre a külkereskedelmi egyensúly megteremtése és a munkahelyvédelem érdekében.
Szociológusok arra is figyelmeztetnek, hogy a gazdasági válság következtében meginduló társadalmi átalakulás komoly kockázatokat hordoz. A harmincas években a recesszió állt a New Deal baloldali liberalizmusának népszerűsége és az európai fasizmusok megerősödése hátterében - írja Foroohar. Az Egyesült Államokban annak ellenére nem erősödtek meg a szélsőséges eszmék, hogy nyolcvan éve jóval nagyobb volt a gazdasági és az életszínvonalbeli visszaesés, mint a radikalizálódó Európában. Ennek oka egyrészt az volt, hogy az amerikaiak elfogadták a nagy társadalmi különbségeket, mert úgy gondolták, hogy az előrejutás elsősorban az egyéni tehetségen és szorgalmon múlik - ahogyan azt az amerikai álom sugallta. A politikai radikalizálódás másik féke a civil szféra erőssége volt. Mivel az amerikaiak számos társadalmi szervezetnek és csoportnak voltak tagjai, nem lehetett a választókat pusztán osztályhovatartozás és gazdasági érdek alapján megszólítani. Az amerikaiak nem voltak vevők a demagóg ígérgetésre: a szavazófülkében nem csak azt mérlegelték, hogy számukra milyen előnnyel jár az egyik vagy a másik párt győzelme.
Mára azonban megváltozott a helyzet, legalábbis ami a civil szférát illeti. Az amerikaiak már közel sem annyira aktívak, mint nyolcvan éve. Mindebből persze nem következik, hogy az Egyesült Államokban is megerősödnek majd a szélsőséges eszmék - zárja esszéjét Foroohar. Ha az Egyesült Államok felébred az amerikai álomból, és Európához hasonlóan a szerencsét és nem az egyéni serénységet tekinti majd a siker legfőbb okának, akkor jó eséllyel nem a szélsőségek, hanem a társadalmi szolidaritás erősödik majd meg.
(newsweek.com)
Megjegyzés: Nos, eredetileg nem akartam hozzászólni ehhez az íráshoz, de nem tudom megállni, mert a Jewsweek kolumnistája olyan fokon műveli a polkorrekt hazudozás művészetét, hogy még az én fájdalomküszöbömet is meghaladja. Nyájasan összehasonlítja a válságnemzedékek habitusait, emberek reakcióit, de miértekről természetesen mélyen hallgat. Persze hogy hallgat, mert bármely válságidőszakot vennénk górcső alá, a háttérben mint mindig, ott találjuk a zsidót. Természetesen a sok konzumidiótává züllesztett amerikai sikoltozva tiltakozik, de az igazság az, hogy sohasem volt nagyobb sikertörténete a globalista zsidóságnak mint az Amerikai Egyesült Államok. Mert bizony az első generációs emigráns még valahogy tartja magát, ápolja a tradícióit, de a második már majdnem mindig gyökértelenül válik a zsidókórság áldozatává. Az identitását vesztett, sokszor már vegyes genetikájú, elkényelmesedett szerencsétlenekkel pedig valójában azt csinál a zsidó, amit csak akar.
Ennek iskolapéldája volt az ingatlanpiac 2008-as összeomlása. Egyik pillanatról a másikra arra ébredt Amerika, hogy közel 20.000 csődeljárás indult naponta, a kamatos kamatokat kifizetni képtelen ingatlantulajdonosok ellen. Mindenki elkezdett sikoltozni és rohangálni, de arra már kevesen gondoltak, hogy az adott helyzetért mennyire felelős a bennük élő zsidó mentalitás. Mert bizony mindenki mindenkinek hazudik az extra profit reményében. A leendő tulajdonos tudja, hogy a jövedelme nem engedhetné meg egy nagyobb értékű ingatlan megvásárlását, de szívesen elhiszi az ingatlanközvetítő hazugságait a csodálatos befektetési lehetőségről. A bankkölcsön ügyintézője is összekacsint az ingatlanközvetítővel, mert ugyan tudja, hogy az ügyfél ezt nem fogja bírni, de mindketten zsebrevágják a százalékukat, a létrejött szerződés után. Bankároknak persze fülig ér a szája, mert a vevő hosszú évekig csakis a kamatokkal kezdi meg a kölcsön törlesztését. Ezen a ponton aztán történetünk hőse még az új ingatlanhoz passzoló autókölcsönbe is könnyen belesodródik, mert hát puccosabb környéken nem igazán ildomos egy "proli" autóval megjelenni. A legalább harminc évre szóló kamatrabszolgaságnak fittyethányva törlesztget emberünk, de annyira fizetéstől-fizetésig él, hogy lassan a hitelkártyái is kezdenek tele lenni adóssággal. Egy munkahely megszűnése, egy betegség, vagy baleset ismét futkározásra készteti szegény balekot, mert hát fizetni azt ugye muszáj. Nincs mit tenni, irány a következő bank, ahol majd "előnyösebb feltételekkel" átütemezik a kölcsönt. Aztán előbb-utóbb eljön a pillanat amikor a Tv előtt ücsörgők értetlenül szörnyülködnek, hogy a kilakoltatást megelőzőleg sokan ronccsá verik elvesztett ingatlanjaikat. Pedig csak annyi történt, hogy kicsomagolódott a zsidó valóság. Hosszú évek, esetleg évtizedek munkájával nemhogy haszon, de adósság halmozódott fel és még ha ajándékba is adná az ingatlanát akkor is tetemes összeggel tartozna a bankoknak.
A most már katasztrofális hitelminősítéssel a gettók szélére bérlakásokba visszaköltöző szerencsétleneket pedig az illegálisan beözönlő hordák által leamortizált szociális intézmények felkarolni nem tudják. A csődtörvényt pedig úgy módosították, hogy az adósságot csak részben engedik el, a többit átütemezik. A kamatrabszolgaság marad, csak a körülmények válnak egyre nyomorultabbá. A nagyvárosok környékén pedig egyre szaporodnak a sátortáborok, mert az állandóan emelkedő lakbéreket is egyre kevesebben tudják megfizetni.
Érdekes módon Miss Forooharral ellentétben, nekem nem a "derűlátásra okot adó makrogazdasági adatok" elemzése jutott az eszembe, hanem Adolf Hitler, aki az amerikai álom végét már közel 70 évvel ezelőtt is pontosan látta:
"Az amerikaiak a maguk részéről, ha nem rázzák le hamarosan a New Yorki zsidók igáját, akik éppen azon vannak, hogy lefűrészeljék az ágat melyen ülnek, az amerikaiak meg fognak semmisülni anélkül, hogy valaha is elérték volna az állampolitikai értelem állapotát.
Ha Amerika nem képes egy kevésbé naiv gyermeki életfelfogást kialakítania, mint jelenlegije, mely tiszta tömegpszichózisra és az úgynevezett keresztény tudomány által alapított világerkölcsre épül, akkor kérdéses, hogy meddig marad meg ez a földrész fehér uralom alatt. Ekkor ki fog derülni, hogy ez az agyagóriás rakétaszerű
fölemelkedése után már csak önmaga tönkretevésére volt képes."
Vidróczki Márton - Jövőnk.info
