Érdekes volt nézni ezt a videót, többek között azért is, mert aki valóban ebbe a csoportba tartozik, az nem határozza meg úgy magát, hogy ehhez a csoporthoz tartozik, és azok az emberek, akik azt hiszik, hogy ezt a csoportot tanulmányozzák, azok nem hozzá tartoznak. Az ember nem tanulmányoz olyan dolgot, ami magától értetődő.
Jól elmondta a külső jellegzetességeket, a régi ember gondolati kerete alapján. Ez csak a régi gondolati keretekben működő embereknek hasznos, bár azon mit sem változtat. Azon nem lehet változtatni, pusztulásra ítéltetett. Még egy alapvető dolog. Az ilyen ember nem fog találkozni senkivel ebből a csoportból, egyszerűen alkalmatlan arra, hogy a közelébe kerüljön, vagy ha a közelébe kerül, nem fog felfigyelni rá. Ez a videó részévé válik egy olyan rendszernek, ami érezvén saját haldoklását, próbál lehetőségeket teremteni a túlélésre, ezt elsősorban úgy kívánja elérni, hogy ezen csoport tagjai közül a még úton lévőket másolva létrehoz egy újabb keretet, amit a gyakorlatba akar átültetni a lehető leggyorsabban, közben nem veszi észre, hogy ez még mindig ugyanaz, annak ellenére, hogy másnak látszik.
Ezek az emberek nem értik a lényegét annak, amit meg akarnak érteni. Azért nem értik, mert nem oda tartoznak. A faj megfogalmazás itt nagyon találó, ez fejezi ki a legjobban. Sok dolgot jól megfigyeltek. De nem értették meg. Azt mondják: küldetéstudat, magány, változtatni akarás. Azt tudni kell, ezek a dolgok a régi gondolatrendszer alapján vannak értelmezve, és ennek csak annyi köze van a valósághoz, hogy ők valóban így látják. Megpróbálom elmondani jobban. Nem fog menni. Majd erre is kitérek még.
Küldetéstudat: A látszat ellenére ez nem azt jelenti, fontosnak érzed magad, és tudod, hogy meg kell tenned valamit, amit csak te tehetsz meg, mert erre más nem képes, és képes leszel megváltoztatni a világot. Nem azt jelenti, hogy azt hiszed, különleges vagy. Ezek maszkok, pont az ilyen helyzetekre. Meg kell hagyni, odafönt nagyon jó munkát végeztünk. Jelenti viszont azt, hogy küldetve vagy ide, tudod, hogy azért jöttél ide, mert valamit meg kell tenned, semmi másért. Ugyanakkor tudod, hogy nem te vagy a fontos, hanem az, hogy ami feladatod, az el legyen végezve. Tudod, hogy nem te vagy az egyetlen. Tudod, hogy megteszed, és azért tudod, hogy megteszed, mert sokan vannak mögötted, az elvégzendő feladatnál sokkal hatalmasabbak, és melletted sokan vannak még, akik olyanok, mint te, de még alszanak, és csak arra a pillanatra fognak felébredni és érezni, hogy olyanok, mint te, mikor épp feladatod végzed, és ennek így kell lennie. Később visszaalszanak, és folytatják az életük, de te továbbmész. Még valamit a küldetéstudatról. Soha nem tudod, hogy mi a feladatod. Ez nem olyan, amit ki lehet szedni belőled akármilyen módszerekkel, mert egyszerűen nem tudod. Ez olyan, mintha a sejtet faggatnád, hova megy az emberi test, boltba, vagy megölni valakit. Csak akkor tudod, mi a dolgod, mikor épp meg kell tenned. Az élet nagy része egy üres várakozási állapot, várakozás arra, hogy egyszer csak tudd, most ezt kell tenned, és akkor megteszed. Olyankor tudatában vagy ennek, majd mikor végeztél, visszaformálódsz ebbe a várakozási állapotba. Olyan ez, mint egy báb, amiből néha kikel a pillangó, majd visszaalszik álmatlanul. Közben éled az életed, de nem úgy, mint a többiek. Ők nem élnek. A magyar nyelv a lehető legjobb eszköz a tudás tárolására. Csak az magyar, aki ezt felismeri. Aki már megtapasztalta, milyen tudatosan élni az élete egy részét, az tudja, a tiszta tudat olyan „él”es érzés. Mikor minden éles, minden világos, tiszta és nyers és középpontos. Rendes.
Miért nem úgy, mint a többiek? Mi a különbség? A faj nagyon jó kifejezés erre. Én tizenöt évesen fogalmaztam meg ezt így, hogy nem az a faj, mint én. Csak éled az életed, idegen közösségben, jövevényként. Ők is érzik, hogy más vagy, de azt akarják, hogy hasonulj, mert nem értik a különbséget, de neked is zsigerekig hatoló érzés, hogy más lény vagy. Leginkább olyan, mintha az embert betennék az állatkertbe a majmok közé. Megtanulná az alacsony rendű testbeszédet, de sérültnek, fél-nek érezné a többieket, amiért azok nem érzékelnek olyan dolgokat, ami neki az alap életérzéséhez járul. Éled az életed, és a szembejövő embereken érzed, hogy „ez nem olyan, mint én”. Csak nagyon ritkán érzel olyat, hogy „ő olyan, mint én”. Meg kell hagyni, ez is nagyon jól meg van tervezve. Vannak, akik olyanok, mint te, de őket csak érzed, hogy vannak, mintha egyenletesen elszórva lennének a világban. Tudod, ez olyan, hogy ha csukott szemmel ülsz egy teremben, vagy egy tömegközlekedési eszközön, és bejön, vagy felszáll egy olyan, amilyen te vagy, azt akkor is megérzed, ha épp nem nézel oda, ha épp háttal vagy neki, vagy épp zenét hallgatsz, és nem is hallod, hogy a közeledbe jött valaki. Egyszerűen érzed a jelenlétét. Másokat egyáltalán nem érzel. Nem érzed, mikor veled egy helységbe jönnek, nem érzed, mikor beszélsz velük, és nem érzed, mikor a testükhöz érsz. Nincs semmi különbség e között, és a között, mikor hozzáérsz egy egyéb berendezési tárgyhoz. Mintha nem élnének.
Ennek kapcsán elmondanám, mit jelent az a bizonyos magány. Ami kívülről magánynak tűnik, az csak annak az embernek magány, aki nem tudja, mire gondol a másik akkor, mikor nem mondja ki. A mi természetes állapotunk az egyedüllét. Mindig egyedül vagyunk. Egyedül vagyunk akkor, mikor külső ránézésre is egyedül vagyunk, és egyedül vagyunk akkor, mikor más emberek társaságában vagyunk. Azért vagyunk egyedül, mert egyek vagyunk, és ezt mindannyian tudjuk és érezzük. Mikor a párommal kettesben vagyok, egyedül vagyok, mert egy vagyok vele, és nincs szükség primitív testbeszédre és hangokra, mert egyszerűen tudom, mit gondol, mit érez, és ő is tudja, mit gondolok és érzek. Ez soha nem változik, mindig megmarad, mert állandó. Akkor használunk „metakommunikációt” és szavakat, mikor mások is vannak a társaságunkban, mert nekik ez szükséges. Nem éreznek olyan dolgokat, amiket mi igen. Legfeljebb kutatják, és egész „tudomány”-okat képesek létrehozni azért, hogy megtudják, létezik-e az, aminek ők a létezésében sem hisznek, nekünk meg hétköznapi dolog.
Tudod, milyen tapasztalat az, mikor „szerceg” a levegő? Azért találtam ki ezt a szót, mert sokan elkezdtek rájönni arra, mi az a „szer”. Miközben épp felnőtt a testem, mindig is úgy láttam a világot, hogy az anyaginak látszó dolgok nem különülnek el egymástól, hanem össze vannak mosódva, és ez a kép csak akkor válik szilárdabbá, ha én úgy akarom. Olyan látás ez, mintha kásás lenne a tv, amiben a világot látod, és látod a színeket az ember körül. Ebből akkor is erőt tudsz meríteni, ha minden más rossznak tűnik és mindenki ellened van, mert ehhez hasonló szépséget máshol nem látni a világban. Talán ezért is van ott mindenhol. Olyan színek láthatóak, amik az anyagi világban egyszerűen nem léteznek.
Itt szóba hoznám azt is, ahogyan a hatalom ehhez hozzá áll. Tudod, ennek a „sátáni” „hatalom”-nak egyáltalán nem érdeke, hogy az ember rádöbbenjen, hogy anyag nem létezik. Ezért van az ember vakságban tartva. Vakság, mert ha valaki gondol valamit, azt ők nem látják, hogy valami készülődik, csak akkor kezdenek tudni róla, mikor kimondja. Az úgynevezett „intellektuális meterializmus” (okoskodó anyagelvűség) még nagyon sok elméletet fog gyártani, mikor ezek alapvető emberi képességgé válnak és nagyobb teret nyernek. Ezek az elméletek nagyrészt arra fognak épülni, hogy az ilyen dolgokat anyagi alapon megmagyarázzák. Az anyagi agy egy részének meghibásodása, vagy túlműködése lesz a magyarázat, és a többi. Ezzel párhuzamosan az olyan emberek, akikben a hajlam (életérzés) kialakul, tévútra lesznek csalva egy formálódó világvallás megjelentetésével, tudniillik sorra alakulnak a mindenféle titkos társaságok, „ezoterikus” klubok, tanfolyamok, ezek csak és kizárólag azt a célt szolgálják, hogy a vezetésre alkalmas embert még kifejlődése közben elkapják, és saját rendszerük igazgató szerveibe építsék be, így biztosítván a fennmaradásukat. Az úgy nevezett „magány” a fent említett dolgokkal kapcsolatban létezik csupán.
Néhány dolog a változtatni akarásról. Ez is előre meghatározott módon lett elcsúsztatva. Bár az egész videó csúsztatások sorozata, ez lett elferdítve a legnagyobb mértékben. Itt hozzátenném, hogy soha nem tudatos döntés eredménye ez a csúsztatás, meglehet, hogy ezen videó kigondolója nagyon is „megvilágosodott” életérzéssel áltatja magát, esetleg azt hiszi, magyar érdeket képvisel, netán tagja is valamilyen szervezetnek. Minden esetben az egyénbe nevelt világnézet (program) végez munkát, az emberi egyének semmiféle szabadsággal nem rendelkeznek, se szellemileg, se lelkileg, sem pedig testileg. Az elferdítés itt a következő folyamat alapján történik. Úgy állítja be, hogy azok az emberek, akik valamilyen módon mások (mert nagyon egyértelműen nem határozza meg, csakis külső megnyilvánulás szintjén) nem fogadják el a fennálló rendszert, továbbá utalást tesz arra, hogy ennek eredményeként ez a rendszer csendes átmenet útján fogja az embertömegeket átszervezni egy másik rendszerbe, ami szebb és jobb az előzőnél, de mindenféleképpen békésebb és természetközelibb. Ez édes álom, az ilyen irányzatok arra lettek kitalálva, hogy az ember ne akarjon versenytárs lenni a hatalom megszerzésében, és ne akarja őket megakadályozni a hatalom megtartásában. Ebbe nem is érdemes bővebben belemenni, csak annyit tennék hozzá, hogy aki azt gondolja, elvonulva egy boldog, „tudatos” közösségbe majd békésen műveli a kerteket, az számoljon azzal, hogy ha ez a folyamat, amire ez a videó buzdít, nagyobb méreteket ölt, tökéletes indok lesz a földtulajdon megadóztatására, és az ingatlanadó bevezetésére, illetve megemelésére az olyan helyeken, ahol még nincsen. Ha nem tud fizetni, mert szerinte a pénz nem szükséges, elveszik a földjét. Hogyan? Először felszólítják őket, hogy adózzanak, ha nem, akkor valaki odamegy fegyverrel, és máris tisztázva vannak a hatalmi viszonyok.
Nagyon jól tudom, hogy a „hungarista” (a magyar szó erre „magyarelvű”) mozgalom tagjai ezzel tisztában vannak, csupán a „logikai” láncolat kedvéért írtam le. Istenkáromlás lenne azt mondani, hogy az ember megkoronázása a béke jegyében zajlik. Ezek az új emberek nem akarják megváltoztatni a rendszert, elkülönülni sem akarnak tőle. Egyáltalán, akik a fénnyel jönnek, semmilyen viszonyban nincsenek ezzel a rendszerrel. Ezt a logikusan gondolkodó ember nem tudja megérteni.
Az „intellektuális materializmus” nevelési elve a következő módon épül fel. Megkérdőjelezhetetlen alapállítás, hogy az anyag létezik. Bizonyos kor után, akik nem tesznek úgy, mintha, azok erre kitalált „elmegyógyászattal” foglalkozó intézetekben kötnek ki. Erre az állításra szorosan épül a következő, hogy a „tér”-ben létezik külvilág. Erre épül a következő réteg, hogy az embernek szükségképpen viszonyulnia kell valahogy ehhez a külvilághoz. Ítéletet kell mondani róla, de legalább jelezni kell, hogy „észleltem”. Aki nem tesz úgy, mintha érdekelné, az megbélyegződik autistának, vagy antiszociálisnak. A szavak jellegéből is látszik, ezek nem magyar találmányok, nem magyar érdekkel. (A magyar szemlélődő fajta, mert értéket őriz.) Az ezt követő rétegek a külvilághoz való viszonyulást határozzák meg, nem részletezem hosszabban. Itt viszonylag szabadon lehet választani az egyénbe nevelt programok mentén, ki milyen módon gondol a világgal. Az ilyen módon befolyásolt emberek, akik a mesterséges világvallás megteremtésében tudtukon kívül részt vesznek, mert nem tehetnek mást, azt gondolják, hogy a tudatosság (ami majd elkezd egyre divatosabb fogalommá válni a közeljövőben) együtt jár a szeretettel (amit szándékosan félreértelmeznek) és a hogy a világ majd úgy változik meg, hogy az emberek mind megértőek lesznek egymással, elfogadják egymást, szeretik egymást, és majd ilyen lesz a tudatos ember. Ezek az emberek nem látják, milyen programot futtatnak rajtuk. Ez a program olyan embert akar, aki „tudatosan” elfogadja a behódolást, elfogadja a „degenerált”-ságot (fél-ember-séget) és nem törekszik hatalomra, mert a tudatosságról kialakított kép szerint a tudatossághoz nem illeszkedik sem a hatalom akarása, sem a másik ember anyagi testének elpusztítása.
Itt eloszlatnám ezeket az „illúziókat”. A tudatosságot megélő ember azt tesz, amit akar, mert akarata van. A figyelme összpontosul, így ő irányítja, nem a többi ember (se a média, és semmiféle mester vagy guru, és egyéb angol szavakkal jelölt emberek), a „külvilágra” akkor figyel, ha oda akar teremteni valamit. Nincs se „értékrendje”, hacsak önmagának létre nem hozza használatra, eszközként, se félelmei, negatív érzelmei, és egyáltalán miközben éli az életét, meg sem fogalmaz magának törvényeket és meghatározásokat („definíciókat”) arról, mi az a tudatosság. A tudatosság életérzés. Olyan tapasztalat, mintha minden „élesebb” lenne. Az ember nem elemez olyan dolgot, ami teljesen nyilvánvaló. Nem ír róla könyvet, nem mondja el a szomszédnak és a tv-riporternek. Akik ebben részt vesznek, nem a jó úton járnak. Itt megint felhívnám a figyelmet a magyar nyelv szépségére. A tudatos ember szab-ad. Szabja, és adja a dolgokat másoknak. A tudatosság hatalom. Ennyi elég mindahhoz, hogy az erről „elnyomóink” által kialakított képet szétromboljuk. És a legnagyobb tévedés, a külvilághoz való viszonyulás kapcsán.
Az új ember nem szerveződik csoportokba az alapján, hogy tudatos, vagy nem. Nincsenek ilyen törvények, összefüggések. Nem hoz létre sem szellemi iskolát, nem szervez tanfolyamot, és egyáltalán, semmilyen módon nem akarja megváltoztatni azt, ami van. Nem akarja megváltoztatni, fenntartani sem akarja, és elpusztítani sem. Az új ember az adott pillanatban tudja, mit kell tennie. Tudni az egészhez való viszonyt és megtenni amit kell, ez az egész emberré válás lényege. Nem változtatni akar, odafentről már meg van gondolva, ami lesz. Önmagunkon dolgozunk, és ennek hatása lesz. Nem azért dolgozunk önmagunkon, hogy annak hatása legyen, hanem azért, mert ez a küldetésünk. Ez a társadalom újjászervezésének módja. Ami van, azt nem lehet az anyagi ember gondolkodásával megváltoztatni, ahogyan mi sem vagyunk közösségben (a szó anyagi értelmében) csak ahogy én tudom, ha valaki olyan, mint én, tudom, merre vannak a többiek, ha akarnék, odamehetnék, és „véletlenül” találkoznánk, kölcsönösen tudjuk egymás létét és gondolatait, úgy ezt mások nem érzékelik, mert nem egy faj a kettő.
Évek teltek el azzal, hogy újra és újra meg kellett beszélni az egyforma tapasztalatokat, éveken át meg kellett lepődni azon, hogy gondolok valamire és a másik válaszol, mintha csak kimondtam volna, és meg kellett lepődni azon, mikor a város másik feléből megérzem, hogy a párom bajban van, és mire odamegyek éppen bajban van és így megvédem. Ez csak egy érzés, tudom, hogy most mennem kell, és már indulok is. Ezen az úton mindegyikünk végig megy, több szót nem érdemel, ezt nem lehet szavakban kifejezni, a dolgok előre megtervezett módon, látszólag véletlenül történnek.
Még egy utolsó gondolat a videó kapcsán. Bár a szeretet érzése és a tudatosság sokszor együtt jár, mert nagyon sokan „kulturális” hátterük miatt a szereteten keresztül tapasztalják meg a tudatosságot, ez idővel függetlenedik, és a másik ember anyagi testének elpusztítása semmiféle érzelmi akadályba nem ütközik, ha azt nem teremti meg valaki. A tudatosság ettől független. Mindentől független. A kulcs a figyelem irányítására tett kísérlet, amit a gondolatok megállítása, majd a tiszta tudat megtapasztalása követ. Az ember megvalósíthatja a tiszta tudatot, de ettől még nem válik részévé ennek a bizonyos új fajnak. Ez nem olyan, ami megszerezhető. Valaki vagy az, vagy nem az. Ez már gyermekkorban érezhető, így számíthatunk a már igen alacsony életidő utáni szűrésekre és célzott kinevelésre, elsötétítésre. Ennek így kell lennie. Ami igazán jelentős, az ekkora ellenállással szemben is kifejlődik. Ezeket csak azért írtam le, mert éreztem, hogy most leírom. Nem tudom, kinek küldöm, és nem tudom, mi lesz a következménye.
K.S.
Tisztelt K. S.!
Nagyon is jól értem, hogy miről beszél. Az a helyzet, hogy Önnek nem sikerült megérteni azt, hogy mi pontosan arról írtunk, amit gondol, legalábbis részben. Ugyanis a küldetéstudat, mint leírtuk, nem az ÖN lényege, hanem a KÖZ lényege. A tenni akarás, a munka, a feladat, és nem az önmegvalósítás. Ez a szolgálat.
Nagyon jól tudjuk milyen az egy test egy lélek közösség, hiszen nem csak feleségeink vannak, hanem bajtársaink. Olyan közösségünk, mely Magyarországon (még) nincs több. Ezt milliószor elmondták már nekünk olyanok, akik találkoztak a közösséggel. Egy felső rendező elv. Csakhogy felhívnám a figyelmét valamire. Az önfelismert kreatívok is nagyon jól tudják, hogy ezek az emberek az út elején, a keresési fázisban vannak. Útkeresők. Mi megtaláltuk. Mert 20 éve ezen szemlélet szerint élünk. Mint elmondta, nincs az arcukra írva, hogy ők ezek. De a lényeg elhangzik a filmeben. Ki fog alakulni egy ilyen ország. Igen. De ország hierarchia nélkül nem létezik. A 'mindenki önállóan tudja a dolgát', ez egy lükeség, a SCI-FI kategória. Ilyen világ nincs. Önmagát egy ember el tudja tökéletesen vezetni úgy, hogy nem téved el a világ útvesztőjében. De egy nemzet, egy ország más. Ott iskolák, kórházak, nyugdíjasok, közintézmények vannak. Ez nem működik csak úgy, hogy majd valaki magától működteti. Ennek rendszere van. Mindig is volt. A hungarizmus az alulról építkező, nemzetre támaszkodó kreatív emberek rendszere.
Az anyagelvűség nem kiiktatható. A szellemi világ azonban az anyagi felett van. A kettő közötti harmónia a hungarizmus. Nincs társadalmi rend, amely minden ember számára egyforma lenne. Négernek, japánnak, magyarnak, németnek. Mert minden népnek vannak népi jegyei, melynek a társadalmi rendben jelentkeznie kell. A "mindenki viseljen kék ruhát", a világ halála. Vagyis a népi önrendelkezés csakis nemzeti alapon elképzelhető. Viszont a test anyag és lélek kettőssége. Bele vehetjük a hármasság elvét, test (anyag), értelem (ösztön), lélek (a legfelsőbb szellemi szint), de maradjunk a kettő alapnál, test és lélek. A jelenlegi világ hibája, hogy a szellemet az anyag alá rendeli. A kulturális kreatívok lényege, hogy ebből akarnak kitörni. Részben azzal, hogy visszafordulnak a múlt dolgai felé, részben azzal, hogy új utakat, kitörést keresnek, a megbéklyózott szellem számára. Ezért van ez a világ halálra ítélve, mert az új keresése már megkezdődött. A hungarizmus lényege, hogy egyensúlyt teremt a test és a szellem között, éppúgy, mint a nemzettest és a nemzetszellem között. Tehát az alapvető gond nem az, hogy én nem értettem meg a filmet, hanem az, hogy ön nem ismeri a hungarizmust.
Ne jelentse ki, hogy a múlt megfogalmazásaival élünk, hiszen nem ismeri a mi jövőképünket. Ha ismerné, nem mondana ilyet. Csak mi már egy lépéssel előrébb járunk, mert nem keressük a lehetőségeket, hanem megtaláltuk a lehető legjobbat, és azon fáradozunk, hogy ezt működtessük.
Az a világ, hogy majd tudom, hogy vannak ilyenek mint én, és véletlenül találkozunk, eszméket cserélünk, majd minden megy tovább, és egyszer csak jó lesz, ilyen nincs. Ez egyelő az anarchiával. Nagyon kell vigyázni, hogy az ember akármilyen útkereső, ne lépje túl saját lehetőségeit, határait, ne értékelje túl önmagát, mert az végzetes, főleg az egyénre nézve. Az ember közösségi lény, és ezen nem lehet változtatni. Sem magánnyal, sem bezárkózással. Az már az őrület határát súrolja. Az itt említett magány a belső harmónia csendje. Abba senki sem fér bele. Ha megtalálod önmagad, akkor lehetsz a közösség alkotó tagja. Közösség csak rendben működik. Ehhez kell a belső rendet meglelni, hogy a rend szolgálója lehess.
Aki viszont a belső rendet csak önmagáért keresi, annak létezni is felesleges. Minek van itt, ha nem hasznos tagja a világnak. Se szellemi téren, sem anyagi téren nem tesz a közösségért. Ha tesz, akkor viszont az csak egy bizonyos rendszer szerint működik. Még ha egy párfős önellátó csoportról van is szó, akkor is kell egy rendszer. Mert a világnak is van rendszere. Felkel a nap, majd lenyugszik. Tél után jön a tavasz. Ha elejtek valamit, akkor az leesik. Ezek mind a rend részei. Ebbe kell beleilleszkednünk minél tökéletesebben. A mai világ mindezt kizsákmányolja, és a saját kényelmének veti alá, elpusztítva maga körül mindent. A hungarizmus az egyensúlyra törekszik.
Tehát, amit keresnek, annak már van neve is.
Gyártó István – Jövőnk.info
