A minap gyermekfelügyelőként (értsd: kamaszodó húgom könyörgésének engedve) részt vettem egy nemzeti rock-zenekar koncertjén. Tapasztalataim gyakorlatilag megegyeztek azzal, amit egyszer már megírtak itt előttem sokkal jobban, így ezeket a részleteket én kihagynám.
A helyszínre elég hamar kiértünk, de már lézengett pár ember. Gondoltam, a nemzetiek elvileg összetartoznak, így mindenkinek odaköszöntem. Az eredmény: Egy döbbent és halk "Helló" kivételével mindenki csak dülledt szemmel nézett rám, mint ha legalábbis csirkének öltözve és kotkodácsolva rohangáltam volna. Jaj, bocsánat, bizonyára én tévedtem, mégsem vagyunk annyira egy oldalon. Mint kiderült, nem csak ebben különböztünk, de bizonyára bennem lehet a hiba...
Érdekes volt látni ezt a sok embert, akik ennyien összegyűltek egy koncertre. Egyes "harci" daloknál belelkesülve kiabáltak a zenekarral, de a legnagyobb tombolás azért egy töményitalról szóló dalnál volt. Kíváncsi vagyok, hogy egy esetleges éles helyzetben hány ilyen elszánt, harsány "magyar harcost" látnék viszont?
Mindenféle hátsó szándék nélkül megpróbáltam felmérni, vajon milyen kondícióban is vannak ezek a kevély, öntudatos, fiatal "katonajelöltek". Egy atlétikus felsőtestet sem láttam. Hát még azok a skinheadek, akik levették a pólójukat és úgy ugráltak..! Nem kötekedni akarok, de nem 2 cm fölösleg rengett a hasukon, még a vékonyabbaknak se. Izom leghalványabb jelét még a karokon sem láttam. Ezek a fiatalok már egyáltalán nem sportolnak, csak a kocsmában ülnek? Pedig ők üvöltötték a legvehemensebben, hogy "Mindent vissza!", "Ledarálunk minden cigány csecsemőt!", "Erdélyt visszavesszük!"
Azon is nagyon fel tudunk háborodni, ha pár külföldi suhanc eléget egy piros-fehér-zöld lobogót, ugyanakkor azt nem tartjuk zászlógyalázásnak, ha ezeken a koncerteken valaki becsomagolja magát vele vagy a derekára köti, mint valami divatos ruhadarabot, ha elfáradva kispárnát hajtogat belőle és a fal mellett ráül, illetve azt sem, ha valaki annyira részegen tartja kezében a zászlórudat, hogy már el sem bírja: Így a lobogtatásból össze-vissza hadonászás lesz, illetve gyakori, hogy leejti és miközben keresi, össze-vissza tapossa ő is és a belelkesült tömeg is. Nyári szabadtéri koncerteken, tüntetéseken sajnos az is gyakori látvány, hogy valaki a nagy méretű, de rúd nélküli zászlóját szétteríti a füvön, majd kiterül rá, mintha a strandon lenne. A fent említett jelenségeket itt-ott árpádsávossal is tapasztaltam. Az ilyen viselkedés ugyanúgy meggyalázza történelmi jelképünket, mint a zászlóégetés!
A fiatalkorú, de szerintem 13 alattinak kinéző húgomat hátulról letaperolta egy kétméteres, részeg "hazafi", majd szorosan átölelte, testét és ágyékát teljesen hozzányomva, a fejét belefúrta a nyakába és közben talán táncszerű, de másra is erősen hasonlító csípőkörzéseket végzett. Egy férfi nem segített volna rajta, pedig igen szabadulni próbált, mindenki csak nézett, 54 kilós lányként én vakartam le róla a fickó(s)t és menekítettem el onnan a testvéremet.
A lépcsőn két-három büszke harcos is összekuporodva hányt, ahogy kint, a fák tövében is hol egy összegörnyedve hányó, hol egy dolgát végző úrfit lehetett látni (az úttól nem is messze). A női WC-be alig lehetett bemenni, tele volt részeg és okádó leányzókkal. Volt, aki az ajtót nem bírta maga után becsukni, majd a WC-re ülve leszédült onnan és kiesett az ajtón, közben széthullott minden holmija. Ő lesz a következő nemzedék édesanyja? Hát, szép példakép... Volt olyan hölgy is, aki a bokrok közé sietett a lovagjával.
Miért van az, hogy a "nemzeti oldalon" sem képesek úgy szórakozni az emberek, hogy közben nem süllyednek le az általuk szidalmazott punkok szintjére? Pedig teljesen ugyan olyanok, legfeljebb a hajuk nem, és más jelképeket varrnak a kabátjukra, meg más jelszavakat üvöltenek a koncerteken és a kocsmában. Mentalitásban, erkölcsben egy fokkal sem különbek. Valószínűleg tudásban sem. Ahogy egy átlag punk semmit sem tud mondani olyan kérdésekre, hogy mi az anarchia, ki volt Che Guevera vagy Lenin, úgy szerintem ezek a hazafiak sem igen tudnának semmit mondani az általuk hangoztatott eszmékről, vagy példaképekről.
Érdekes, én voltam egyszer egy fiatal hungaristával koncerten. Külsőre, civilben ő is majdnem ugyanúgy nézett ki, mint az ottani fiatalok. Mégis más volt. Ő nem ivott alkololt (ahogy én sem), hiába próbálták többen is meghívni, mégis jól érezte magát. Részt vett a pogóban is (ugyanúgy, mint a többiek, póló nélkül), igaz, ő nem karlengetett, nem üvöltött és nem rengett rajta háj sem. Ő nem fetrengett a buli végén a saját hányásában, nem taperolt le egy idegen lányt sem és nem felejtette el másnapra, hogy hol volt és milyen volt a koncert. Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy valaki ne igyon egy korty alkoholt se, vagy ne üvöltsön koncerten, ha ki akarja ereszteni a gőzt egy kicsit. De lehet normális keretek közt is szórakozni, anélkül, hogy teljesen lejáratnánk magunkat.
Főleg akkor fordul fel a gyomrom, ha mindezt egy lány csinálja. Hogy süllyedhet idáig egy nő? Legyen már bennünk tartás, lányok! Aztán panaszkodunk, hogy nem tudunk egy normális párt találni magunknak? Mikor az ismerőseink myVIP-je/iWiW-je tele van olyan fotókkal rólunk, ahol részegen produkáljuk magunkat, a sarokban hányunk vagy az épület mögé végezzük el a dolgunk? Ezen tessék egy kicsit elgondolkodni. Ha így viselkedünk, akkor egy normális férfi azonnal menekülőre fogja tőlünk, csak az marad, aki direkt ilyen prédát keres. Aztán meg sírunk, hogy folyamatosan megcsal, megver, megaláz, vagy az első éjszaka után nyoma vész.
Nos, talán egy kicsit túl messzire kalandoztam, elnézést, de tényleg ilyen gondolatok kavarogtak bennem a koncert alatt.
Elnéztem ezt a sok csápoló embert. Nekem inkább birkának tűnt valamennyi. A "skinheadek" is, csak ők birkanyírás utáni állapotban voltak.
Már 16 évesen sem éreztem magam teljesen idevalónak, de akkor még együtt tudtam valamennyire szórakozni a zenére a többiekkel. Ezen az estén valahogy nem ment. Inkább kicsit elkeseredetten néztem és hallgattam ezt a sok tudatlan korombelit. Vajon felnőnek egyszer..?
A koncertnek vége lett. Kigyúltak a lámpák és a birkanyáj szépen, lassan kezdte elhagyni a termet. A sörösdobozokat senki nem bírta elvinni a szeméttárolóig, így a koncert végére megtelt vele az egész terem, ami elég siralmas látványt nyújtott, miután a tömeg nagy része elhagyta a helyszínt. Szemét, hányás, kipocsolt sör mindenütt, a terem szélén békésen fekvő részegek. A jövő magyar katonái? Nos, valahogy kétlem...
(A történetleírás még 2009 őszén történt egy vidéki rendezvény után.)
Havasi Csenge - Jövőnk.info
