A bor története egészen az ókorig nyúlik vissza, Magyarország területére a rómaiak hozták be a szőlőtermelés tudományát. Az éghajlat is kedvezett a növény termesztésének. Nem véletlen, hogy a magyar borok hatalmas karriert futottak be külföldön is, természetesen a tokaji volt a zászlóshajó. Sajnos a filoxéra-járvány szinte az összes termőterületen kipusztította az ültetvényeket, és ez igencsak visszavetette a borkészítést. (Éppen ez történt egyébként más országokban is, pl. a franciaországi Champagne-ban, ahonnan az igazi, eredeti pezsgő származik.)
Megkülönböztetünk asztali és minőségi borokat, valamint a vörös borszőlő esetén festőlevűeket és nem festőlevűeket. Hungaricumoknak minősíthetőek a következő fajták: Aranysárfehér, Budai, Csomorika, Ezerjó, Furmint, Hárslevelű, Juhfark, Kéknyelű, Kövidinka, Pozsonyi fehér.
A bor alapvetően négy egyszerű vegyületből áll:
- legnagyobb mennyiségben víz alkotja
- a másik jelentős összetevő az etilalkohol (általában 10%-nyi, vannak azonban gyengébb és erősebb borok is)
- a harmadik jelentős alkotó két monoszacharid a szőlőcukor és a gyümölcscukor.
A cukortartalom alapján megkülönböztetünk száraz (4 g/l-nél kevesebb), félszáraz (4-12 g/l), félédes (15-50 g/l) és édes (50 g/l felett) borokat.
Ha csak ezeket tartalmazná aligha alakult volna ki a több ezer éves borkultúra. A többi, összesen legfeljebb néhány százaléknyi, mégis több ezerféle összetevő adja az egyes borok jellegzetességét.
Mennyiségük, illetve egyáltalán jelenlétük, nagymértékben függ a szőlő fajtájától, termőhelyétől, a talajösszetételétől, a borkészítés módjától és egyéb tényezőktől.
A bor mérsékelt alkoholtartalom mellett, szőlő eredetéből adódóan értékes polifenolokat tartalmaz. A polifenolok antioxidáns hatásuk révén lekötik a szervezetben jelen lévő káros hatású szabad gyököket, segítik az erek épségben maradását, csökkentik a trombózis, az érelmeszesedés és egyes daganatos betegségek kialakulásának kockázatát. A vörösborok polifenol tartalma jóval magasabb, mint a fehérboroké. A bor savai (almasav, citromsav, borkősav, stb.) elősegítik a szénhidrátok és a zsírok emésztését. A bor egyéb összetevői (fehérjék, vas, aminosavak, kalcium, fluor, stb.) sok fontos elemmel gyarapítják az emberi szervezetet.
A különféle borok eltérő mennyiségben tartalmazhatják az élettanilag fontos anyagokat, mint például káliumot, kalciumot, magnéziumot. A vitaminok közül C és B vitamint tartalmaznak jelentős mértékben. A borfogyasztás ellenzői elsősorban annak alkoholtartalma miatt tulajdonítják a bort károsnak. A közismert káros hatások ellenére sem lehet azonban a bort közönséges alkoholnak tekinteni, s kulturált fogyasztásáról lemondani. A bor étkezésekkor fogyasztva kedvezően befolyásolja a gyomor-és bélműködést, az emésztést. Mértékletes fogyasztásakor gyógyszerként is tekinthetünk rá jótékony hatásai miatt.
Vizsgálatok azt mutatták ki, hogy azoknak az embereknek, akik naponta 1,5-3 dl száraz vörösbort isznak, kb. 50%-kal kisebb az esélyük arra, hogy szív- és érrendszeri betegségben haljanak meg, és átlagosan 10-12 évvel hosszabb ideig élnek, mint akik egyáltalán nem isznak vörösbort. Ezért a férfiaknál napi 2-3 dl, nőknél napi 1-2 dl vörösborfogyasztás egészséges felnőttek esetében orvosilag és társadalmilag is elfogadható.
Fontos megemlíteni a bor antiszeptikus (fertőtlenítő) hatását is. A szervezetben számos baktérium (pl.: kólibacilus vagy tífuszbacilus) különösen érzékeny a bor különböző, szervezetre gyakorolt hatására. A borokban előforduló biogén aminok közül a hisztamin és a tiramin bír jelentőséggel nemzetközi vonatkozásban is. Az újabb vizsgálatok a szerotonin jelenlétét is valószínűsítik. Ez a vegyület mint közismert, antidepresszáns tulajdonságú és talán ennek is tulajdonítható a bor feszültségoldó hatása
Összességében megállapítható tehát, hogy a mértékletes borfogyasztás számos kedvező hatással bír a szervezetre. A bor azonban nem csak az étkezéseink kiegészítője, hanem fontos élvezeti cikk is, a vendéglátásban, baráti összejöveteleken, ünnepélyeken a jókedvre hangolás egyik eszköze.
Azonban fontos megemlíteni, hogy a tartós alkoholfogyasztás szívizomkárosodáshoz, bizonyos daganatos és májbetegségek kialakulásához vezethet. Hazánkban az elmúlt évtizedekben ez okból történő elhalálozások száma nagymértékben megnövekedett. Így minden esetben fel kell hívni a figyelmet a mértékletességre.
Ősi szabály: Első pohár az egészségé, a második a jókedvé, a harmadik a bánaté, a negyedik a gyalázaté, a többiről ne is beszéljünk...
Szabolcsi Hajnalka – Jövőnk.info
