A demokráciáról, illetve az abban való részvételről a hungarista álláspont ismert. Itt és most ezt nem kívánom újra megfogalmazni. Ezektől eltekintve, úgy gondoltam, hogy rászánok egy délutánt és ellátogatok a Jobbik március 15-ei megemlékezésére. Bár, - azt hiszem ebben semmi sértő nincs a jobbikosok számára sem - inkább az a helyes, ha kampányrendezvényként határozom meg az eseményt. A Deák térre menvén kisebb-nagyobb csoportokat láttam már, nemzeti, illetve Árpád-sávos lobogókkal felszerelkezve. A rendőri jelenlét meglehetősen gyér.
A rendezvényt Pörzse Sándor nyitotta meg, aki az 1848-as szabadságharcot a mai állapotokhoz hasonlította (persze akkor fegyverrel, most meg iksszel). Nekünk nem kell más tennünk, mint szavaznunk, "a többit bízzák csak ránk", mondta. Majd szólította a színpadra Morvai Krisztinát (a Jobbik köztársasági elnök jelöltje), aki felolvasta a 12 pontot, s párhuzamot vont az akkori, és a mai állapotok között.
Ezután a Kormorán együttes lépett fel, kik a Harangok dalának c. Petőfi Sándor verset zenésítették meg. A következő felszólaló Hegedűs Lóránt, református lelkész volt. A beszédének fő mondanivalója az volt, hogy elutasította azt a vádat, hogy újpogányoknak bélyegezzék őket. A következő szónok Szegedi Csanád volt, aki nemes egyszerűséggel leszögezte, hogy az MSZP a halál pártja. Természetesen megoldást is kínált: "aki szeretné, ha az MSZP eltűnne a föld színéről, az szavazzon a Jobbikra" - fejezte be beszédét.
A párt elnöke, Vona Gábor következett ezután. Mondanivalójából kiragadnék egy gondolatot:
"Lehet, hogy egész életemben fizikai, egzisztenciális és lelki terrorban fognak tartani, lehet, hogy egy életen át fog tartani ez a küzdelem. De én ettől nem hátrálok meg, mert van, amitől sokkal jobban félek: hogy egy napon elém áll a rabszolgasorban élő fiam, és kérdőre von: édesapám, annak idején, miért nem tettetek ez ellen semmit?"
Igen, ezt mi sem gondoljuk másképpen. Persze a kérdés már megint adódik, hogy mit lehet tenni parlamentális úton? Azon a helyen, ahova ha be akar jutni valaki, annak el kell fogadnia az ellenség által készített szabályokat. A tömegben nagy ováció fogadta Vona kijelentéseit. Tiszta tekintetű magyar emberek tekintetei voltak ezek többnyire. A nap utolsó felszólalója Kiss Róbert, az Új Magyar Gárda Mozgalom kapitánya volt. Ő is párhuzamot vont a 162 évvel ezelőtti, illetve a jelenkori körülmények között. Véleménye szerint most is forradalom van.
Pörzse Sándor végezetül megemlítette, hogy az áprilisi választási "csatát" nem csak a szavazórurnáknál kell megvívni. Igen, jól látja. De sajnos nem arra gondolt, amire mi. Hanem arra, hogy a minél több embernek kell jelentkeznie a számláló bizottságokba. A rendezvény a Magyar Hiszekeggyel, illetve a Szózat és a Székely Himnusz eléneklésével zárult.
A számadatokkal még adós maradtam. Jobbikos vélemény szerint 50 ezer résztvevő volt, de más források is több 10 ezer emberről írnak. Annyi biztos, hogy Magyarországon a legnagyobb tömeget vonzó rendezvény 2010. március 15-én a Jobbik nevéhez volt köthető (ellentétben például az MDF 30-40 fős bohóckodásához képest). Az, hogy a nemzeti öntudat kezd egyre inkább teret nyerni (még ha hagy is elég sok kívánni valót maga után ennek minősége) már nem vitatható. De az sem, hogy nem ez lesz a végállomás, és az is, hogy nem úgy, ahogyan most sokan elképzelik. Magyarul nem választások újtán, és nem a nemzeti radikalizmus lesz a változás beteljesedése. Mert ahogy Vona Gábor szokta mondani, miszerint az ország kétharmada jobbikos, csak még nem tud róla, az kiegészítésre szorul - tekintve, hogy a Jobbik retorikájában és szimbólikájában vannak "kölcsönvett" hungarista gondolatok és jelképek is. Tehát; az ország kétharmada hungarista, csak még nem tud róla. De ami késik, az nem múlik. Első lépésként tehát rá kell jönnie a Jobbik tagságának, szimpatizánsi körének, - például a kétharmadának - hogy amit ők keresnek, az valójában a Hungarizmus. Persze ehhez meg kell ismerniük, hogy valójában mi is az, s nem az ellenséges forrásokból. Ez idő kérdése.
Lantos János - Jövőnk.info
