A választások előtt szaporodnak a különböző támadások a Jobbik és Vona Gábor személye ellen. Az ellenséges oldalról jövő támadásokban nincs semmi különös – ez akár reklám is lehet. A támadások újabban azonban úgymond jobbról jönnek. Pontosabban jobboldali zsidó körökből. A csicskásaikat uszítják rájuk. A magát svábnak hazudó zsidó, Bayer, Bencsik, Csurka, a Magyar Hírlap. Bedobtak már Vona zsidóságát bizonyító okiratot, újabban pedig állítólagos magánlevelezését teregetik. Vona származását, becsületét támadják, igyekeznek belső zavarokat előidézni a pártban, illetve szövetségeseikkel szembeállítani őket, pl. a Kuruc.info-val. Az úgynevezett bizonyítékok legalább egy fél éve a kitálalók birtokában kell, hogy legyenek. Adódik a kérdés, hogy miért időzítettek így az igazság elszánt harcosai? Senki nem veszi be, hogy a Jobbikért aggódó tagok munkája ez a teregetés. Érdekes, hogy nem a párt valódi problémáival foglalkoznak – nevezetesen a feltörő második (zsidó) vonallal.
Tipikus zsidó támadássorozat kezdete. Az első vonalban mindig a csicskásaikat uszítják az ellenfélre. Most épp azokat, akik nemzeti színekben játsszák kaméleon szerepüket. A módszer is tipikus. Elsőként a politikáját, majd a szavahihetőségét, aztán az erkölcsiségét támadják, támadtatják. Ezt követi a legaljasabb intrika, mellyel a Jobbik vezetőit akarják egymás ellen kijátszani. A végén maguk a zsidók terjesztik, hogy Vona az ő emberük, a Jobbik pedig szintén az ő céljaikat szolgálja. És ebből kiviláglik: nem az a baj, hogy a Jobbik bekerül a Parlamentbe, hanem az, hogy az elsőszámú csicskás, a Fidesz nem kapja meg a számukra életbevágóan fontos háromnegyedes parlamenti többséget. Ez bizony nagy gond számukra, és ezt az általuk felfuttatott Jobbiknak köszönheti. Nem gondolták még a legrosszabb álmaikban sem, hogy Vonáék így megerősödnek, mert neki csak a krampusz szerepet szánták – és mikulás lett belőle.
A Jobbik sikere nagyban köszönhető az „amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére” elv gyakorlati alkalmazásának. A párt az elkerülhetetlenül feltörő nemzeti gondolat kezelhetőségéért kapott lehetőséget, hangos médiareklámot – a gárdája pedig kifejezetten a hungarista kibontakozás beelőzése céljából. Ilyen hátszél a szélsőjobboldalon elképzelhetetlen volt az elmúlt húsz évben. A Gárda esetében egyértelművé vált, hogy visszaüthet a dolog – erről majd egy másik cikkben. Azonban a pártot is féken kell tartani.
Amellett, hogy egy párt soha nem kerülhet sem jelentős médiaszerepléshez, sem a politika közelébe erős ellenséges beszüremlés nélkül, tudni kell azt is, hogy csak és kizárólag akkora szerephez juthat, amennyit engednek neki. A jelenlegi parlamentáris demokrácia keretei között egy nemzeti párt nem kerülhetne a hatalom birtokába. Ezt egyszerűen nem engednék, és minden eszközzel megakadályoznák. Legfeljebb átírnának néhol pár tizedesvesszőt. Legyen bár elzsidósítva az adott párt, a magyar érdek mégis jelen van. Ez nem fér bele az engedélyezett keretbe – mert fennáll a kockázata, hogy valamilyen mértékben érvényesül.
A Jobbik esetében az a problémájuk, hogy a társaság, illetve Vona Gábor kezd önjáróvá válni. A Gárda pedig erre már intő példa. Ezen kívül a vártnál jobban felfutott párt a szavazatok 20-25%-át is viheti, kellemetlen helyzetbe hozva ezzel a döntő többségre törekvő Fideszt. Valahogy el kell Vonát távolítani a vezetésből, vagy valamiféle belső karanténba kellene zárni. Ha Vona megy, vagy háttérbe szorul, nyitva az út az ellenséges érdekeket képviselők előtt. Erre azért kerülhet sor, mert hiányzik Vona mögül az őt támogatók, mellette minden körülmények között kiállók kis, de elszánt csoportja. Vannak páran, de kérdéses, ez mennyire lesz elégséges. Azokat, akik most támogathatnák, kiutálták a Gárdából és a Jobbikból. Most láthatjuk, hogy miért.
A parlamentáris demokráciáról és a Jobbik abban való részvételéről véleményünket már többször leírtuk. Elutasítjuk a választásokat, az azon való részvételt – indulóként vagy szavazóként – a haldokló polgári demokratikus rend továbbéltetéseként, a rendszer legitimálásaként értékeljük.
Nem értünk egyet, hogy minden tevékenységüket – és a jobb küldetést is betölthető Magyar Gárda tevékenységét – a parlamentáris érvényesülés határozza meg. Óriási hibának tartjuk, hogy beengedték a pártba a zsidó érdeket (mely mindig zsidó érdek marad). És ha ezek túl közel kerültek a vezetéshez, akkor át is fogják venni a teljes irányítást. Vona Gábor politizálása számunkra nem elfogadható. De az őt fúró második vonal mégúgy sem!
A nemzeti színű faló első sorában magyaros fizimiska kell, hogy legyen. Ha azonban a szív is magyar, akkor előbb-utóbb buknia kell. Vona ugyanúgy áldozatává válhat a megszokott (a többség által mégsem felismert) machinációknak, mint a Jobbik zömmel becsületes és jobbról álmodó tagsága. Nem beszélve a Gárdáról – esetükben már láthatóak a folyamatok.
Nézzük, mire számíthatunk a választásokon? Legideálisabbnak azt tartanánk, ha minél kevesebb szavazó venne részt, elutasítva az egész rendszert, érvénytelen választást produkálva. A naiv álmodozók létszáma azonban még mindig magas – különösen a nemzeti oldalon. Könnyebb ikszekben bízni, mint dolgozni és harcolni a célokért.
Mi lenne a legideálisabb felállás érvényes választás esetén? Akármilyen furcsán hangzik, jól jönne még az MSZP által biztosított négy év nyugalom! Azok a nemzetiek, akik az MSZP vagy aktuális kormányfőinek lemondását követelték, a Fidesz-éra alatt fogják csak visszasírni az elmúlt éveket – különösen Draskovicsot!
Azonban a következő ciklus semmiképpen nem lesz már békés. A rendszer menthetetlenül be fog dőlni. Így a várható Fidesz győzelem előnyösebb lesz – mert a bukott MSZP után megy a másik lehetőség is, a hangzatos ígéretekkel együtt.
Számunkra a kép a Fidesz-Jobbik koalícióval lenne teljes. Ha már buknak, bukjanak csak együtt. Reális esély van rá, hogy a Jobbik eredménye ilyen helyzetet idéz elő. (Más kérdés, hogy a Likud-testvér, zsidóbetelepítő Fidesszel való lepaktálás a Jobbik számára már eleve bukás.) Ezért a felfokozott támadássorozat.
A támadások célja a Jobbik sorainak összezavarása, Vona eltávolítása, és az út megnyitása a párton belül az ellenséges érdekeket képviselők előtt. Összességében a pártban bízó, jó szándékú magyarok teljes semlegesítése. Gusztustalan ellenséges machináció.
Amit tudni kell a választásokról, demokráciáról, Jobbikról alkotott véleményünket illetőleg, már leírtuk. A választások elutasításának ezután nem fogunk különösebb propagandát csinálni. Nem fogjuk a Jobbik tevékenységét sem minősíteni (hacsak nem követnek el egetverő butaságot) – nem szerezzük meg ezt az örömet az áskálódóknak!
A választások után mindenképpen bekövetkezik a csalódás, és a párt tagságának, híveinek szétszéledése. Gondot már csak az fog okozni, hogy a tagság beleszagolt a politikába – és még a tanulságokat is le fogják vonni. Nyilván lesznek majd különböző (százfelé tagolódó, meddő) próbálkozások – ahogy a különböző gárda-maradványok szakadnak most szanaszét. A tagság legértékesebb része számára azonban egyetlen út lesz, úgymond a végső megoldás, amit már közülük most sokan a „B” variációként kezelnek. A helyzet iróniája, hogy épp ennek ellenében hagyták érvényesülni a pártot és gárdáját. Aki másnak vermet ás…
V. István – Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info
