BMPT
Oroszország keserves árat fizetett mind emberben, mind hadianyagban a csecsenföldi városi harcok során. Nem voltak sem megfelelően képzett katonáik, sem városi harcban használható támogató fegyvereik. Gyakran egész zászlóaljak hullottak el, harckocsik tucatjai váltak a gerilla taktikát alkalmazó csecsen harcosok prédájává. Lépni kellett…
A megoldás nem sokat váratott magára, az uráli harcjármű tervezők gyorsan összehozták az „Utcai Terminátornak” is nevezett fémszörnyeteget, a BMPT-t.
Alváza sokaknak ismerős lehet, igen, a T-72 alapjaira építkeztek. Erőforrásként egy ezer lóerős motort kapott a jármű, ami egy teljes feltöltéssel 550 kilométer megtételére képes, maximum 65 km/h sebességgel.
A legénység öt főből áll, egy harcjármű-vezető, két segéd-irányzó, parancsnok, valamint a toronylövész. Védelmükről automata tűzoltó berendezés, tömegpusztító fegyverek elleni eszközök, valamint helyenként több mint fél méter vastag kompozit páncél gondoskodik. A járműre kiegészítésképp felszerelhető Kontakt-5 típusú reaktív páncél, valamint a T-80-asról ismert ketrec páncél, ami hatékonyságát tekintve egyenértékű egy köténylemezzel, csak annál jóval könnyebb. Ködgránátvetőkkel is felszerelték, ami valószínűsíti, hogy lézer besugárzásjelzővel is ellátták, a lézer-vezetősugaras rakéták ellen. Fegyverzete egyszerűen csak brutálisnak nevezhető, az ellenséget két 30 mm-es gépágyú, két 7,62 mm-es géppuska, négy páncéltörő rakéta, valamint két automata gránátvető képes támadni. Ebből állandó fegyverként a gépágyúkat és a négy rakétaindító-tubust hordozza, a többi fegyver variálható. A gépágyúk 600 lövés/perc sebességgel szórják a lövedékeket, amik lehetnek nagy robbanóerejű, páncéltörő, valamint növelt repeszhatásúak. A gépágyúkhoz 900 lőszer málházható összesen.
A négy indítótubusból indíthatóak Ataka-T, illetve az egyik legmodernebbnek mondható Kornet típusú páncéltörő rakéták. (A Kornet rakéták legutóbb a libanoni-izraeli háborúban vámolták meg erősen a Merkava tankokat.)
A 30 mm-es gránátvetőt egyedül, egy PKTM géppuskával kombináltan lehet felszerelni, vagy két gránátvetőt géppuska nélkül, illetve lehetséges még két géppuska gránátvető nélkül, kombináció. Beépíthető továbbá lángszóró is, ám ennek használatáról nem érkeztek hírek, valószínű, hogy a harcjármű személyzetek éles helyzetben még nem vetették be ezt a fegyvert. (Feltehetőleg azért, mert nem szeretnének a második világháborúban fogságba esett angol lángszórós tankok személyzetének sorsára jutni…)
A torony vertikálisan kilencven fokig emelhető, horizontálisan 360 fokban forog, így akár épületek tetejéről tüzelő ellenséggel szemben is hatékonyan harcolhat. A személyzet éjjellátó és hőképalkotó optikai eszközökkel el van látva, tehát a falak mögött rejtőzködő ellenséget is láthatják.
Hasonló technika nyugaton még nem létezik, de az aszimmetrikus hadviselés előbb-utóbb rá fogja kényszeríteni a megszálló hadseregeket, a hasonló eszközök használatára.
MRK-27-BT
Az előbb tárgyalt BMPT „kistesója” ez a harci robot, amely a 2009-es haditechnikai kiállításon mutatkozott be Moszkvában. A robot hatékonyan képes támadni élőerőt, bunkert, vagy akár erős páncélzatú harcjárműveket is. Fegyverzetéhez két lángszóró, egy PKP géppuska, négy páncéltörő rakéta, valamint füstgránát tartozik. A fejlesztők lehetővé tették, hogy a katonák akár saját fegyvereiket is elhelyezhessék a roboton, így a szerkezet akár gépkarabéllyal is tüzelhet. Irányítása 200-500 méterről történik rádió távvezérléssel. A fegyveroperátor két monitoron figyeli az utat és a felbukkanó célokat, majd joystickkal adja ki a megfelelő haladási parancsokat, valamint irányozza a fegyvereket. A robotot jelenleg még nem gyártják, de az orosz Honvédelmi minisztérium érdeklődik iránta. Itt jegyezném meg, hogy az amerikai hadsereg már közel ezer harci robotot tart rendszerben, igaz hatékonyságuk nem mondható kifogástalannak.
Bumeráng akusztikus felderítő rendszer
A koalíciós erőknek érzékeny veszteségeket okoznak nap mint nap az épületekben, pincékben, hevenyészett lőállásokban megbúvó orvlövészek. A lövészek felderítése nem egyszerű feladat, mert általában előkészített menekülési útvonalukon rég eltűnnek már, mire a megtámadott fél rájön, hogy egyáltalán honnan jött a lövés. Ezt a pár másodperces lyukat igyekeztek befoltozni ezzel a hangfelismerő, tájoló berendezéssel. Miután a szerkezet felismeri a lövéssel járó hanghatást, egy másodpercen belül jelzi a csuklóra szerelhető kijelzőn a lövész irányát. Így a katona azonnal tudja, hogy honnan érkezett a lövedék és válaszolhat a támadásra. A rendszer a hangtompított fegyver helyét nem tudja megállapítani. Létezik járműre szerelhető, és egyéni felszerelésen viselhető változata is.
Jász Gábor – Jövőnk.info
