„Legyenek ünnepeid! Rítusaid, mert azok tartanak meg mint egyént, és azok tartanak össze mint közösséget, népet, nemzetet. Ez az Ősök üzenete…”
A győri MNA csoport ennek szellemében tartotta meg a tavaszi napéjegyenlőség ünnepét, követve őseink hagyományait. Helyszín egy dombtető, a környék legmagasabb pontja, melyet valamikor megszentelt helyként tartottak számon. Gyönyörű tavaszi napsütés várta a szertartásra érkezőket. A szertűz a nemrég az Öregistenhez megtért Karaul táltos utasításai szerint készült.
„Ősi pogány ünnepre gyűltünk itt össze, hogy egy nagyon régi, több ezer, sokak szerint akár több tízezer éves szokást követve tüzet gyújtsunk. Kezemben mégis a kereszténység legszentebb könyvét, az Újszövetségi Szentírást tartom. Biztosan vannak, akik meglepődnek ezen, de mi tudjuk, hogy a kettő nem ellentétes egymással. Sőt. Őseink világképe ugyanúgy a szereteten alapult, mint Jézus tanítása. Ezért terjedt a kereszténység villámgyorsan a szkíta népeknél. A szertartás előtt karikás ostorral tisztítottuk meg a helyet az ártó szellemektől, ahogyan Jézus is tette a jeruzsálemi templomban (Jn 2,13-16).” – kezdte mondanivalóját a szertartás vezetője.
Ezután ősi imák, versek, majd a tűz meggyújtása következett. Az ünnep végig barátságos, közvetlen hangulatban telt, az áldás után a boroskupa is körbejárt. A résztvevők még a szertartás vége után is hosszasan maradtak, vidáman beszélgetve. Az ünnep fényét emelte, hogy voltak akik lovon érkeztek. Később még sokáig együtt maradt a társaság, egyik bajtárs vendégszeretetét élvezve.
Talán a hely kisugárzása, az időpont, a bajtársi közösség, vagy a megidézett szellemek okozták, de a kezdeti emelkedett hangulat egész nap elkísérte a jelenlévőket.
Köszönet érte.
Áldás!
Habara László – Jövőnk.info
