A '80-as évek végére Magyarország felügyeleti szerve, zsidó-bolsevik rendszer végrehajtója, az MSZMP a rábízott feladatát teljesítette. A németországi események és a " Nagy Testvér" felbomlasztása egyébként sem tette volna lehetővé, hogy csupán egyetlen, nevén nevezhető csoport végezze tovább Magyarország zsidó megszállására irányuló feladatok végrehajtását. A Szovjet diktatúra mesegépezete elöregedett, a néha szétoszló porfelhők mögött meg-meg villant a valóság a gondolkodó magyar ember előtt. A világ eseményeit már nem tudták olyan ügyesen titokban tartani a cionista médiák, félő volt, hogy a magyar szunnyadó, elnyomott önérzetét annyi külső hatás éri egyszerre, hogy az végül a szellem ébredéséhez, a nemzet robbanásához vezethet. Kellett hát egy új program, amely átveszi a régi feladatait, lehetőleg anélkül, hogy a folyamat akár csak egy pillanatra is leálljon.
"Pesztráinknak" nem kellett keresgélniük, a megoldás már rég kiforrotta magát és tökéletesen működött az USA-ban. Az ősök, gyökerek nélküli fiatal múltú amerikai tömeg könnyedén megette a liberalizmus kotyvalékát, desszertnek eléjük lökték a " Szabadság, Egyenlőség, Testvériség-koktélt", majd erre a legjobban nyaló pincsikutyájukra bízták a világ csendőrsége posztot. Ezeket az "erényeiket" lobogtatják zászlóikon, hiszen egyebük sincsen, csak ez a kezükbe nyomott DEMOKRÁCIA.
Az "új világban" megindult az információáramlás is, egyszerre hatalmas tereket fedezhetett fel az eddig kommunista diktatúra elnyomása alatt élő nemzet. A hirtelen ránk szakadt szabadságban fürödve nem is merült fel, hogy a média megint (még mindig) keményen szűrve van. A magyar emberek többségében az USA-val kapcsolatban kialakult az " Ígéret Földje" álomkép, ami ekkoriban nagyon megkönnyítette a rendszert váltók dolgát. A magyarnak már-már csöpögött a nyála a demokrácia finom falatkáiért, amit Amerika olyan jóízűen habzsol, így a rendszerváltás zökkenőmentesen lezajlott.
A demokrácia nevű hadművelet végrehajtási utasítását Németh Miklós és Antall József íróasztalára vágták (gondolom néhány "baráti jótanács" kíséretében).
Ha Antall József szájából valóban elhangzott, hogy "Tetszettek volna forradalmat csinálni", azzal csupán annyit szeretett volna kifejezni, hogy ha a magyar nemzet felismeri, hogy valójában mi is történik vele, akkor talán ők is másképp cselekedhettek volna. Bár ez a kijelentés sokaknak vérlázító volt, és az Antall-kormány bűnei valóban nem enyhíti, de ebben teljesen igaza volt. Az akkori kormányok csak a cionista megszállás forgatókönyvének egy-egy fejezetei voltak, a könyvet viszont módunkban állt volna becsukni. Nem tettük meg. A demokrácia gyökeret vert kicsiny hazánkban és a fejekben is.
A demokrácia egyik csodálatos intézménye a VÁLASZTÁS.
Ha naponta tízszer ugyanaz az ember pofozna fel, egy idő után elszakadna a cérna. De ha az illető minden nap más-más pribékkel pofoztatna fel, akik velünk élnek, bizalmunkba fogadjuk őket, sőt jótevőinkként tekintünk rájuk? Felpofozott az egyik? Sebaj! Választhatok! Ott az piros kabátos! Ő biztosan jót akar. Vagy amelyik narancsot osztogat? Az talán jobb "vóna"?
Ideje lenne felismerni, hogy ők is csak a forgatókönyv "DEMOKRÁCIA" című fejezetének szereplői. Az összes a világhatalomra törekvő szabadkőművesség pribékjei. A többpártrendszer lényege a hatalom, a felelősség és a figyelem megosztása. Nem követhető nyomon a pofonok útja, ha valamely pribék rosszul végezné a "munkáját", a megbízóik azonnal a kutyák elé dobják ezzel is bizonyítva hitelességüket. Ők "csak" végrehajtók, az igazi ellenségeink azok, akik az ítéletet megalkották és aláírták. De a magyar a porfelhőben megint csak az orráig lát...
A közelmúltban történt tényői gyilkosság igazára fény fog derülni a választás után. Az radikalizmus zászlóshajója fröcsögő nyállal fogja világra hozni, hogy a gyilkosság elkövetői cigányok voltak, és a rendőrség képviselői ezt a tényt elhallgatták, sőt elferdítették. Azonnal a rendőri vezetők felelősségre vonását kezdeményezik, és radikális lépéseket tesznek a közbiztonság helyreállítására.
Csupán csak azokat az apróságokat nem teszik hozzá, hogy a cigányok pontosan a forgatókönyv íróinak buta, könnyen befolyásolható fizetett bérgyilkosai voltak, akik semmit sem sejtenek az eset politikai hátteréről.
A rendőri vezetők azzal lettek leállítva, hogy az igazság nyilvánosságra hozatala igen veszélyes lenne, így - bár ők sem hülyék, sejtik, hogy ez mélyen politika - belementek a játékba, bízva abban, hogy a szeg mégsem bújik elő a zsákból, és majd lassan az egész el lesz felejtve. Pedig pontosan őket dobják majd a kutyák elé. Három legyet egy csapásra: az ál-jobboldal által vezérelt tömeg nekiesik a rendőrségnek, nekiesik a cigányságnak, és meggyőződik a magukat radikális vezéreknek tartó pribékek hitelességéről. A magyar választópolgárok még nem is sejtik, hogy ez a polgárháborúhoz vezető út egyik mérföldköve lesz...
Miért lenne itt polgárháború? Miért akarná megszállni hazánkat Izrael? Az országunk alatt rejlő hatalmas mennyiségű víz miatt. Magyarország területe alatt annyi ivóvíz rejlik, ami az egész világ ivóvíz szükségletét 50 évig fedezné. Ez már senki előtt nem titok, nem most derült ki, csak olyan ártalmatlannak tűnik az egész.
De nem a szomj oltása a lényeg. A világ földgáz- és kőolajkészletei kifogyóban vannak, hogy még meddig elég, titkolják is erősen. A következő energiaforrás a víz bontása által előállítható hidrogén lesz, ami sokkal tisztább és olcsóbb folyamat a kőolaj finomításához képest. Ezért – ahogyan eddig az olajért – Izraelnek már érdemes háborúznia. Csakhogy ok is kell a megszállásra. Magyarország gazdasági megszállása már megtörtént, az ország gazdasága a világbankok akarata szerint működik.
A gond, hogy ezen a kis területen magyarok élnek, és nem amerikaiak. A magyarnak ősei, történelme, mélyre nyúló gyökerei vannak, amelyeket nem lehet egy tollvonással kiirtani. Még ha sokan nem is tudják magukról, a magyarban hatalmas erő szunnyad, és ezt a zsidó tudja leginkább. A Trianoni szerződéssel ugyan sikerült a Kárpát medence nemzeteit összeugrasztani a magyarral, egy nyílt katonai megszállás még az ő érdeklődésüket is felkeltené, nem beszélve Izrael egyre szaporodó ellenségeinek reakcióiról egy ilyen konfliktus esetén. Így aztán ok kell, hogy a világ közvéleménye áldását adja ehhez. Ahogyan ezt George Bush a World Trade Center épületeinek leromboltatásával érte el, úgy most egy Európa közepén kirobbantott polgárháborúval érik el. Természetesen az EU, az ENSZ , élen az igazság bajnokával, az USA-val nem engedhetik meg, hogy 21. században egy EU tagországban polgárháború dúljon.
Miután a zsidó nagytőkések a valaha állami, mára már az ő kezükbe átprivatizált vagyonnal a hónuk alatt ijedséget színlelve kirohannak az országból, meg is érkezik a „segítség” Izrael pincsikutyája személyében.
Persze a cionisták szokásukhoz híven megint a háttérben maradnak, (ezért küldik a kutyájukat) így ha esetleg rosszul sülne el a dolog, még a zsebükben marad az ütőkártya, ők maguk állnának ki „szegény magyarok” védelmére, hatalmas összegekkel felvásárolva azt, amit eddig még nem sikerült volna.
Ezzel a kör bezárul, Magyarország már csak egy földrajzi név lesz, nem lesz önálló ipara, gazdasága, hadserege.
Erre a forgatókönyvre szavazhatunk április 11-én. Ha a szavazás érvénytelen lenne, olyan magyarázkodások, hazudozások sorozata indulna el, ami talán sok-sok magyar ember szemét nyitná fel, a világhatalom pedig zavartan keresne egy újabb lehetőséget az elúszott helyett, amely már büdös lenne a világ nemzeteinek is.
De ez nem fog megtörténni, a magyar nem hisz a szemének, a fülének sem, nem hisz a megérzéseiben. Még kevesebben Istenben. Büszkén el fog menni szavazni, hiszen az kényelmes, nem jár felelőséggel, csak húzni kell egy ikszet, aztán ülni a tökein, mert majd helyette tesznek rendet a megválasztottak, és ha elkúrnának valamit, akkor ŐK lesznek a felelősek, és nem a választó.
Izrael háborúra készül. Mi úgy tűnik, nem. Pedig nekik nehezebb, nekünk magyaroknak könnyebb dolgunk lenne, ha nem egymást irtanánk, hanem azt, aki minket akar pusztítani. Talán ha nem szavaznánk meg a saját polgárháborúnkat…
Gyöngyössy László - Jövőnk.info
