Mély megrendüléssel fogadtam Tudós-Takács János filozófus, teológus halálhírét. Vártam már a hétvégi, Pax Hungarica Klub-béli előadását, és nem tagadom, el is érzékenyültem a rossz hír hallatán.
Kivételes ember volt, aki nemzeti körökben nagy tiszteletnek örvendett. Nemzeti radikális csoportok és az NS-világ is becsülte őt, saját, hungarista berkein kívül. Mondhatni, híd szerepet töltött be fáradhatatlan felvilágosító munkásságával, hallgatósága lelkének mélyére hatoló előadásaival. Rengeteget tanultunk tőle kereszténységről, zsidóságról, szabadkőművességről, történelemről, és természetesen magáról a hungarista eszméről.
Krisztus katonája volt, aki óriási intellektusával bátran vonult harcba a szellem frontján. Egy egész életen át kiállt az igazságért, sokunknak nyitotta fel a szemét. Életpéldájával nagyszerűen bizonyította egy pár évvel ezelőtti Becsület Napi megemlékezésen tett állítását, miszerint a szellem felsőbbrendű az anyagnál - tanítása örök, mindig velünk lesz... Békében és háborúban is.
Vértanú Nemzetvezetőnk szavaival, fájó szívvel búcsúzom Tudós-Takács János Testvérünktől:
"Mindnyájan meghalunk. Egy van maradandó a földön, ha tudunk érte bátran és igazan élni: a Nemzet."
Tanár úr ezért élt. Soha ne feledjük szavait!
A Haza mindenekelőtt,
Isten mindenekfelett!
Úgy legyen.
Hegyi Viktor Botond – Jövőnk.info
