A magyarság esküdt ellenségei örömünnepet ülnek ezekben a napokban dohos, állott levegőjű páholyaikban. Hamarosan műszakváltás következik az általuk kiagyalt, alkotmányos demokrácia névre hallgató politikai felbomlasztó üzemben. Műszakvezetőnek ismét a szabadkőműves szellem által kinevelt, majd a nemzetközi pénzoligarchia által pajzsra emelt liberális demokrata áll be. Elég baj ez önmagában, ám történtek bizonyos kellemetlen események a nemzet vezetésére egyedül hivatott hungaristák körül is. A közelgő kormányváltásnál bizony fontosabb ez utóbbi számunkra. Egy nekrológgal indult a történet. Szakítással folytatódott, most pedig egyelőre a verbális adok-kapokkal vannak elfoglalva a felek.
Nagyszombaton elhunyt Tudós-Takács János, a kiváló hungarista filozófus, teológus. Munkássága óriási jelentőségű volt a hungarista eszme terjesztésében. Szálasi Ferenc eszméjének ismerete elengedhetetlen napjaink Hungarizmusának megismeréséhez. Azonban messze nem elégséges. A Hungarista Mozgalom Vezetője ma Győrkös István, aki átformálta a Hungarizmust, ám a központi, legfontosabb részét mindig megtartotta: ez nem más, mint a magyar érdekűség. A magyar érdekű (=hungarista) politikai válaszok mához, tehát 2010-hez való igazításáról van itt szó.
Rövid kitérőt kell itt tennünk a Hungarizmus mai letéteményeseivel kapcsolatban. A Magyar Nemzeti Arcvonal kritikusai ilyen-olyan okokból kifolyólag meg szokták kérdőjelezni Győrkös István vezetői mivoltát a Hungarista Mozgalom élén. A legitimitási érvelés általában a "ki jelölt ki kit, mikor, és hogyan" kérdéskörének taglalásában szokott kimerülni. A Vezetővel szemben politikát kifejtők, avagy vezetői minőségét más formában vitatók többnyire ennek a megkérdőjelezésével szoktak foglalkozni. Eltekintek most az ilyesfajta legitimitási érvektől.
Érdemesebb legitimációs alapnak a Győrkös István által megkezdett és kontrollált munkát tekinteni, és azt megvizsgálni. Négy évtizednyi bolsevizmus után kellett az alapokról építkeznie. Mindent megtett, amit meg lehetett tenni. Belső bomlasztások folyományaként szembekerültek vele bizonyos csoportok, akik végül kikerültek az Arcvonalból. NS-szkinhed körökből a mai napig hallani az elsöprő mocskolódást a Vezetővel kapcsolatban. Ettől függetlenül már ott is vannak az Arcvonallal való újbóli együttműködésre törekvő hangok. Összességében ma egy jól működő, erős, immunis és egységes Hungarista Mozgalmat látunk. Szembeállítható a valósággal a Vezetőt megkérdőjelezők kritikája. Mégis, van valami titokban működő ellen-mozgalom, amit Győrkös István kritikusai építgetnek? Mennyire erősek? Milyen szellemi, erkölcsi és eszmei alapjaik vannak? Esetleg mondjon le a Vezető, hogy aztán a kritikusok kiválasszák maguk közül az új vezetőt? Azt már nem! Az Arcvonal sziklaszilárd ideológiája és a keretein belül elvégzett hihetetlen mennyiségű munka magáért beszél. Győrkös István, ha lopta volna a Hungarista Mozgalom vezetésének a jogát - ami nyilvánvaló és megmosolyognivaló ostobaság, képtelenség -, még akkor is az egyedüli méltó Vezető lenne.
Nem tudtam mire vélni a Pax Hungarica Mozgalom döntését az együttműködés beszüntetését illetően, hiszen az ominózus nekrológ korrekt volt. Nem érzelmi alapú volt - mint a másik nekrológ a Jövőnk oldalán - hanem szigorúan, kőkeményen és következetesen magyar érdekű (hungarista). Ki kell ütni a fegyvert az ellenség kezéből. A Vezető tisztelte Tudós-Takács Jánost, de az ellenség mocskolódásának élét tompítani kell, redukálni amennyire lehet. Egy ember életének megítéléséhez, a teljes képalkotáshoz bizony hozzá kell nyúlni az elhunyt életének olyan mozzanataihoz, amivel minket hungaristákat megtámadhatnak. Bármire képes az ellenséges söpredékhad, bármilyen ócska, aljas konspirációra; az ellenség nem pihen, mi se tegyük!
A szakítás utáni szópárbaj egy, a Vezetőnek címzett nyílt levéllel (tehát nem a Pax Hungarica Mozgalom hivatalos véleményét tolmácsolva) folytatódott. Bármiről is legyen szó, a Hungarista Mozgalom Vezetőjével nem lehet ilyen minősíthetetlen hangnemben beszélni. Egyrészről, mert az ilyen megnyilvánulások mindig reakciót szülnek... Itt ketté kell választani az MNA Vezetőjének, tagjainak és szimpatizánsainak kemény (érthető) reakcióit (ezek zömmel a tekintélytiszteletből adódnak), valamint a társadalom reakcióit: "már a nácik is megosztottak, ez az, de jó!" Egyikünknek sem kell ez. Másrészről azért nem szabad ilyen nyílt levelet írni - most itt nem fontos a harag jogossága/jogtalansága - mert ez utat nyit a bomlasztás előtt. Vannak ugyanis olyanok, akik az Arcvonal körüli ilyen-olyan eseményekből élnek. Ezek általában ugyanazok, akik a Pax Hungaricát sem kedvelik. A profitorientált megoldásokért lelkesednek, rendkívül veszélyesek. Minden hungaristára! Ha mást nem is, ezt kéretik figyelembe venni a Vezető mocskolásakor.
A Győrkös István mocskolására való mai reakciók a Magyar Nemzeti Arcvonal részéről kíméletlenek voltak. Nem tűrhető el az ilyesfajta mocskolódás a Vezetővel szemben. Nyugodtan le lehet becsülni a Vezetőt, mondván hogy micsoda alak, ám az eredmények és a tények őt igazolják, az ő munkáját, az ő Hungarizmusát. A Magyar Nemzeti Arcvonalat.
Éljen Győrkös István!
Megjegyzés: Tudós-Takács János halála nagy fájdalommal tölt el engem. A támadott nekrológ mellett a másik megemlékezést én jegyzem. Egyáltalán nem éreztem kegyeletsértőnek a támadott nekrológot. Az ellenség kezéből ki kell ütni a fegyvert, ezt valljuk, de tesszük is! A Vezetőt ért támadást elítélem, a kőkemény MNA-reakciót jogosnak tartom, bármennyire is csúnyára sikeredett az egyesek szemében. Domokos Endre Jánost személy szerint tisztelem. Hiányolom ebből a nagyon rosszkor jött "MNA-PHM ügyből" a tiszta, higgadt kommunikációt. Pedig a Pax Hungarica Mozgalom vezetőjétől a higgadtság nem idegen. Miért maradt el most ez a kommunikáció? Miért adunk lovat az ellenség alá? 2010-ben, Magyarországon nem az a legfontosabb kérdés, hogy kié a legtisztább Hungarizmus, vagy egyáltalán kié a Hungarizmus, hanem az hogy egyáltalán van még Hungarizmus. Nem tudták elvenni. Ne is hagyjuk, ha majd nemsokára jönnek érte!
Hegyi Viktor Botond – Jövőnk.info
