Alábbiakban tekintsük át, miért tartjuk szükségesnek a szervezeti kapcsolatépítést, mik a feltételei, hogy működik, és milyen szabályai vannak. Szükséges ez mindazért, mert mozgalmunk kapcsolatait illetőleg a legélesebb szélsőségeknek lehettek tanú híveink, barátaink, az érdeklődők, és ellenségeink. Ezen a vonalon pár hónapon belül felmutattunk olyan nemzeti egységet, melyre 65 éve nem volt példa, és láthattunk olyan ellenséges villongásokat is, melyet a most ébredező nemzetben gondolkodók nem is tudnak mire vélni. Biztosan kijelenthetjük: mind a két véglet fokozódni fog! A nemzeti egység parancsoló szüksége újabb és szorosabb kapcsolatokat, közös munkát fog hozni, ugyanakkor szaporodni fog a kohéziós erőt jelentő mozgalom elleni, úgymond saját oldalról érkező támadások sora is. A két irány között annyi különbség lesz, hogy előbbi folyamatos, egyre erősödő tendenciát fog mutatni, míg utóbbi új és új, minden alkalommal porba zúzott, és az erősödő mozgalomhoz képest mind gyengébb támadásokat fog jelenteni.
Az összefogás szükségessége
Kezdjük azzal, miért tartjuk szükségesnek, hogy kapcsolatokat építsünk, együtt dolgozzunk más szervezetekkel, sőt egységbe fogjuk őket. A Magyar Nemzeti Arcvonal – Hungarista Mozgalom egy viszonylag nagy, jól szervezett, szilárd és erős mozgalom. A helyzetértékelései, a korkérdésekre adott válaszai jók, helytállóak. Még ha ezt a kinyilatkoztatás pillanatában sokan kétkedve is fogadják, sőt támadják, rendre beigazolódnak, és a kritizálók évekkel lemaradva kénytelenek felzárkózni. Arról is meg vagyunk győződve, hogy az előttünk álló történelmi kihívásokra a mozgalom válasza lesz csak megfelelő. Felmerülhet a kérdés, hogy ha ennyire meg vagyunk elégedve magunkkal, akkor miért nem járjuk az utunkat egyedül, miért akarunk mi kapcsolatot tartani akárki mással is?
A válasz pont a helyzetértékelésben és a korkérdésre adott válaszban rejlik. Mi úgy látjuk, hogy a történelem – nagyon hamar – olyan kihívás elé állítja a nemzetet, melynek tétje a magyarság puszta megmaradása. Ezen túl úgy gondoljuk: ismerjük a kiutat is, és választ tudunk adni a kihívásra. Ehhez azonban nem egy szervezetre, hanem a nemzetre van szükség! Ha a nemzet nem fogja felismerni az érdekeit, akkor vége. Az MNA-HM a kihívásra egyedül vagy másokkal vállvetve, de megfelelő választ fog adni. Annyi különbséggel, hogy ha magában kell ezt megtennie, akkor mint egy dicső, hősi fejezet vonul be a történelembe. De a magyarság történelmének az utolsó lapja lesz ez. Ha sikerül egységbe szólítania a nemzetet, akkor egy újabb fejezetet írunk együtt a nagykönyvbe, amit még igen sok lap fog követni, mely a magyarság felemelkedéséről szól. Hogy a Nagy Szabadságharc beszámolóiban mekkora szakaszt fog kapni a mozgalom, számunkra lényegtelen.
A kapcsolatépítés feltételei
Sokszor vádolnak minket gőggel. Döntse el ki-ki, hogy erről van-e szó? Az Arcvonal munkáját erős küldetéstudat vezérli. Ez megköveteli a következetességet, a kemény és radikális kiállást, a határozott döntéseket. Tisztában vagyunk tudásunkkal, képességeinkkel – de határainkkal is. Nincs szükségünk sem nagyképűségre, sem álszerénységre. A fennhéjázást épp úgy nem engedhetjük meg magunknak, mint az alázatoskodást. Önmagunk és környezetünk ismerete, a helytálló helyzetértékelések, a várható történelmi események felismerése és összességében a küldetéstudat meghatározzák munkánkat és a kapcsolatrendszer kiépítésének alapjait, módját is. A nemzeti oldalon szokás minden feltétel nélkül egymás nyakába borulni, de okkal, ok nélkül egymást köpködni is. Fentiekből adódóan mi egyiket sem tehetjük meg!
Mi nem fogunk felületes látszatbarátságokat kialakítani vagy hangzatos szólamok mellett egységesülni boldog-boldogtalannal. Nem fogunk fenntartás nélkül elfogadni bárkit az egység nevében. Ez a hazug egységesülés egyszerűen nem működik, és szép lassan minden jó szándékot megöl az egységbe vont fertőző mocsok: erkölcsi halottak, buzik, zsidók, besúgók, kiskirályok, semmittevők és kalandorok.
A kapcsolatoknak feltételei vannak. Vannak bizonyos alapelvek, melyekből nem engedhetünk. Az egységnek akkor van értelme, ha működik, előre visz, nem pedig visszahúz és lezülleszt. Márpedig ilyen egységet alaptörvények betartása nélkül nem lehet alkotni. Az első alapfeltétel a közös cél. Ha az megvan, további kérdés, hogy a felek mennyire tudnak együtt működni, összedolgozni, de legalábbis nem akadályozni egymást. Van-e az egységnek erkölcsi alapja, mik az alap- és irányelvek? Ezek alapján bizony nem tudunk mindenkivel összeborulni. Hiába határozza meg magát két szervezet nemzetiként, ha már az alapcélokban sem tudnak megegyezni, útjaik pedig kifejezetten ellentétesek. (Például ha egyik szervezet szerint alapvető nemzetérdek, hogy a jövő súlyos, fenyegető kihívására az erők koncentrálásával válaszoljunk, és minden más frontot semlegesítsünk, a másik szervezet pedig a történelmi kihívást fel sem ismerve a semlegesítés helyett más frontokat provokál.)
Az egység további akadálya lehet, ha az egyik szervezet erkölcsi alapállása vagy szellemisége elfogadhatatlan, vállalhatatlan a másik számára. Lásd: zsidó, cigány tagság, természetellenes fajtalankodók megtűrése, ilyen példaképek felmutatása és ajnározása, idült alkoholizmus, felületes nemzeti érzések. De ilyenek a minden építő munkát nélkülöző állandó okoskodás, a vitázási hajlam, külsőségekben kimerülő semmittevés, anarchisztikusan működő szervezet, alkalmatlan vezetés. Ha egy szervezet erre azt mondja, hogy így mindenkit kizárunk, akkor azzal jellemezte is saját magát – már csak a kategóriát kell kiválasztania. Ilyenekkel nem kívánunk együttműködni.
Ugyanakkor azt sem tehetjük meg, hogy ellenségesen kezelünk másokat, azért mert nem gondolkodnak pontosan úgy, ahogy mi. Az MNA meglehetősen zárt szervezeti keret, nem befogadó. Az Egységes Magyarország Mozgalom viszont igen, ezért lett életre hívva. A Népi Akciócsoportok részben szintúgy. Ezek a gyűrűk sem egyéni tagjaival sem a betagozódott, illetve baráti szervezetekkel szemben nem támasztanak olyan elvárásokat, mint ami Arcvonal-tagsággal jár. Egy minimálisan meghatározott erkölcsi alapállás és a mozgalom célkitűzéseinek elfogadása elég.
Az egység eszmei alapja
Tudni kell, hogy ezek a vonalak még csak nem is ideológiai irányvonal mentén szerveződnek. A mozgalom külső gyűrűinek kohéziós alaptétele a következő: egységbe fogni mindazokat, akik a soron következő történelmi időkben hajlandóak cselekedni a nemzetért. Hajlandóak harcolni vagy a harcolókat segíteni. Ez a nemzeti szabadságharc mozgalma! Ennyi az ideológia! A mozgalom központjában az MNA-HM áll, a maga hungarista eszmeiségével, szigorú elvárásaival. Hogy Te a nyilvános mozgalom harcosaként, munkásaként mit vallasz, itt nem lehet vitatéma, ha harcba szállsz, munkába állsz az oldalunkon! Lehetsz hungarista – akár fundamentalista is –, nemzeti radikális, szkinhed vagy akármi. Lehetsz keresztény, bigott katolikus, protestáns, magyar vallású, őspogány, muzulmán vagy akár buddhista is. Felismered a korparancsot? Látod, hová mutat az események fonala? Úgy gondolod, hogy a hungaristáknak lesz igaza? De ha csak azt mondod, erre is fel akarsz készülni! Itt a helyed! Akinek más diktál a lelkiismerete vagy a helyzetértékelése, lelke rajta, járja csak azt az utat, ami éppen szimpatikus. Csak ne álljon elénk! De aki ezt a korparancs diktálta nemzeti egységtörekvést akadályozza, támadja, bármiféle egyéni sértődöttség, ideológiai vagy hitelméleti okoskodás ürügyén, az a nemzet sírját ássa, a szabadságharc ellen dolgozik, nemzetárulást követ el!
Kohéziós erő, rendezőelvek
Sokan nem értik, hogy tudunk az Egységes Magyarország Mozgalom égisze alatt megmozgatni és egymás mellé állítani különböző eszmeiségű, tevékenységű, létszámú – akár egymással rivalizáló vagy ellenségeskedő – csoportokat. A fenti célmeghatározás mellett ennek több oka is van, amit nem fogunk itt taglalni. A Becsület Napja során mind a jobb-, mind a baloldal általános megrökönyödésére egymás mellé sorakoztak a különböző szerveződések, ki-ki saját zászlaja alatt, mindenféle ideológiai vitatkozás, szervezeti torzsalkodás nélkül. A jelenlévők mellett több szervezet biztosította erkölcsi támogatásáról szóban vagy írásban a mozgalmat. Sőt még többen lettek volna jelen, ha némely szerveződések vezetősége nem szervez véletlenül pont akkorra programot az ünnepségre készülő tagságának, és nincs az ünnepség körüli gyalázkodás. Rövidre rá az árvízi akció meghirdetése, és a szervezetek újabb értekezlete demonstrálta, hogy nem csupán egyszeri szimbolikus alkalomról volt szó.
Miért működik a mozgalom egységbe hívó és megmozgató erőként? Többek között pont a fentebb vázolt kapcsolatépítési alapszabályai miatt. A mozgalom nem jópofizik. Nem dörgölődzik senkihez, kimondja a véleményét, akkor is, ha jelentősen eltér a többiekétől. Tiszteli a tenni akarás szándékát, de nem tart ezzel felmenthetőnek minden hibás tettet. Elismer és bírál – viszont igazságos. Kemény, de igazságos. Ezért elfogadott, és ezért működik. Mindez az eljárás jellemzi a kapcsolati rendszert is.
A palettán a legkülönbözőbb szerveződések mozognak. Eltérő létszámmal, tevékenységi körrel, erkölcsiséggel és szellemiséggel, igazsággal és hamissággal. Ezek között teljes egységet teremteni lehetetlen, ha pedig megtörténne, az maga lenne a katasztrófa! Kell egy rendező elv, ami irányt szab, szelektál, egyesít és mozgósít. Ezt a rendezőelvet hozta el az Egységes Magyarország Mozgalom.
A baráti szervezetek
Nézzük, hogy kezeljük azokat (ez esetben szervezeteket), akik elfogadják ezeket az egyszerű alaptörvényeket, betagozódnak, vagy baráti álláspontra helyezkednek. Tekintsünk most el attól, ki kezdeményez, mi a módja, stb. Illetve annyit mégis jegyezzünk meg: ha valaki akar valamit, azt nem árt jelezni. Volt rá ugyanis példa, hogy pletyka szinten hallottuk vissza, hogy egy szerveződés rossz néven vette, hogy nem hívtuk meg őket valahova. Egy-egy akció esetén azokkal a szervezetekkel dolgozunk, akikkel már van valamilyen viszony kialakítva. Emellett kinyilvánítottuk azt is, hogy aki az alaptörvényeinket elfogadja, azoktól nem zárkózunk el. Néma gyereknek azonban anyja sem érti a szavát!
A mozgalom számára édeskevés, hogy valaki kijelenti magáról, hogy ő nemzeti vagy akár hungarista. Sok egyéb tényezőt mérlegelünk. Nem kell egy szervezet eszmeiségének, rendjének, véleményeinek tökéletesen egyeznie a miénkkel (akkor nem is lenne értelme külön szervezetként működni). Ha közös a cél, az alaptörvényeinket ismeri, elfogadja, nincs végletes erkölcsi akadálya az együttműködésnek, akkor a viszony csak baráti lehet. Ha mindez működik, akkor előtérbe kerülnek a közös pontok, háttérbe a nézetkülönbségek. A szervezetet lehetőség szerint segítjük, adott helyzetben mellé állunk, esetleges gyengeségeit elfedjük, hibáit lehetőség szerint magunk is igyekszünk javítani, azok élét tompítani. Nem lesz mérvadó, mekkora a létszámuk, tudásuk, stb. Amiben tudjuk, segítjük őket, de ha ők tudnak nekünk nyújtani valamit, örömmel elfogadjuk. (Pl. kiképzőket, táborozási lehetőséget, ideológiai képzést biztosítunk, míg a másik szervezet őstörténeti előadást, bemutatókat nyújt, vagy megtart egy szert.) Mozgalmunk sok mindent elért, megteremtett önerőből, széles területen. De mindig lehet valami plusz, amit a másik nyújtani tud. De ha csak annyit, hogy a szellemiségét hozza, ha csak részvételét adja, ha közösségvállalásával erősíti a népi mozgalmat – már adott! Ha valaki tiszta lélekkel érkezik, tiszta szellemiséget hoz, minden egyéb másodrendű. Létszám, tudás, hibák és botlások, vagy véleménykülönbség – részletkérdés.
Relatív létszám
A kapcsolatépítés során a szellemiséget nézzük, másodsorban foglalkozunk például azzal, hogy az adott társaság hány tagot számlál. Természetesen a számbeli erőt is mérlegelnünk kell, nem árt ugyanis tisztában lennünk vele, adott esetben hány főre számolhatunk szövetségesünk részéről. Ezt persze korántsem csak a létszám határozza meg. Tényező, hogy milyen területen dolgozik a csoport, és azon a területen mennyire felkészült.
A létszám felmérését bonyolítja az a ’parasztvakítás’, amit megfigyelhettünk a különböző szerveződéseket illetőleg. Ha a létszám kérdése kerül szóba, mindenki igyekszik nagyot mondani. (Ez a formális keretekkel rendelkező, toborzást folytató szervezetekre jellemző. Sokszor jelentkeznek ugyanis be zárt baráti csoportok, akik közlik, hogy itt és itt 5 vagy 10 fővel, ilyen és olyan felkészültséggel, eszközrendszerrel készen állnak, és a mozgalom utasítására mozdulni fognak.) Bár általában még ezek az eltúlzott létszámok sem érik el egy-egy helyi csoportunk létszámát, veszélyes játék ez az önjavítás. Főleg, katonás szerveződések esetén. Nem árt megközelítőleg pontosan tudni, hány emberre számíthatunk adott esetben. Szerencsére elég tapasztalatunk van már ezen a téren, hamar fel tudjuk mérni a valós erőt. (Van, hogy tízes osztóval kell számolni!)
Nyilván tényező a létszám (épp úgy, mint a felkészültség, tapasztalat) mind a kapcsolat felvétele, kialakítása és fenntartása során. Például illik a kisebb szerveződéseknek kezdeményezni (főleg ha már a másik kinyilvánította nyitottságát), és nem illik egy húszfős társaságnak osztani az észt, bírálgatni egy jóval nagyobb, szervezettebb és működőképesebb egységet. Mindemellett a kapcsolatépítés során számunkra nem a létszám határozza meg egy szerveződés értéket. Sokkal inkább mérvadó a szellemiség és a felkészültség. (Sőt, ha utóbbi hiányos, akkor szívesen segítünk egy jó szellemiségű közösségnek a felkészülésben, akár eszmei, akár fizikális vonatkozásban.) Semelyik baráti csoport bírálatot nem kapott még a létszáma miatt. Senkit nem minősítettünk azért, hogy miért csak egy kis szakasszal jelenik meg egy megemlékezésen (még ha jóval nagyobb létszámot ígért is), vagy miért csak pár fő vesz részt egy munkában vagy gyakorlaton.
Onnantól viszont, ha egy szerveződés szembefordul a mozgalommal, ellenséges megnyilvánulásokat tanúsít a népi közösség felé, ki akarja oktatni a nagyobb, szervezettebb és működőképesebb szervezetet, ne csodálkozzon, ha nyilvánosan ismertetésre és leszólásra kerül az általa inkább elhallgatott létszáma. A létszám relatív. Egy tíz-húszfős közösség sok tíz-húsz fős közösséggel, vagy egy nagyobb szervezettel egységben erőt jelent. Önmagában viszont nem sokat ér.
Hibák barátként és ellenségként
Nem csak a létszám relatívságát, kezelését, de sok mást is meghatároz a szövetségi viszony. Egy baráti szervezet mellett kiállunk, megvédjük, nem keressük az ütközőpontokat, elnézzük a hibáit – egy bizonyos határig persze. Sőt, a hibáit nemhogy elnézzük, de ha már helyrehozhatatlan, akkor igyekszünk lereszelni az élét, és az ellenségeink kezéből kiütni az ezen keresztül való támadás lehetőségét – mely támadás szövetségesünkön keresztül minket is érinthet. Ennek eszköze, hogy kimondd a leplezhetetlen igazságot, mielőtt ellenséged tenné meg, mindezt úgy, hogy a megelőzött ellenséges reakcióval ellentétben elfogadhatóvá teszed.
Lehet sok más hiba és botlás is, aminek hánytorgatása, teregetése nem állhat érdekében egy baráti szervezetnek. Gyorsan tegyük hozzá, mindez egy bizonyos határig érvényes! Vannak olyan erkölcsi alapnormák, amelyek felett nem lehet így elsiklani. Ez persze nem feltétlenül a szennyes teregetését jelenti. Ilyen esetben vagy rendet tesz az adott szervezet a háza táján, vagy elbúcsúzunk egymástól. Elválni is lehet csendben, békével, vagy hangosan és háborúzva. Utóbbi esetben viszont ne várjon senki kíméletet tőlünk!
Vannak olyan személyek, csoportosulások, akikkel viselt dolgaik miatt egyszerűen szóba sem állunk. Gyakorlatilag a különböző jobboldali szerveződések minden meghatározó alakját ismerjük. A kétes egzisztenciájú személyekről, csoportokról bőven vannak hiteles információink. Olyan terhelő adatok, amit alapból nem áll érdekünkben nyilvánosságra hozni – azért sem, mert a legkevésbé sem foglalkoztatnak minket ezek a személyek, csoportok. Amíg nem állnak szemben a mozgalommal. Ha ezek a saját szűk köreikben befutott nagyokosok úgy gondolják, hogy velünk szemben okoskodhatnak, minket mocskolhatnak, támadhatnak, hazugsággal vádolhatnak, akkor magukra vessenek! Onnantól nincs okunk semmiféle kíméletre vagy takargatásra. Akkor pedig terítünk. És nem egyéni véleményekről, meg gyerekes sértődésekről fog szólni a dolog! Zsidó származás, ügynöki múlt, homoszexualitás, cigány feleség, drogok és alkoholizmus, köztörvényes bűncselekmények (lopástól a nemi erőszakig), stb. Nem érdekünk ilyenekről beszélni. De ha a jövő letéteményese, az új népmozgalom van ilyen utolsó senkiháziak kereszttüzében, akkor nincs kímélet!
EMM, Népi Akciócsoportok
Mozgalmunk különböző gyűrűi folyamatosan bővülnek. Sorra jönnek az egyéni jelentkezők, alakulnak az új csoportok. Folyamatosan zajlik a felzárkóztatásuk és a politikai vonal kiépítése. A szervezeti kapcsolatok terén szintén. Számtalan jó szándékú szerveződés van az országban, melyeket érdemes összefogni, vagy legalább figyelmüket egy irányba fordítani. Korántsem tartjuk kedvezőnek, hogy minden kis csoportocska új szerveződést alakít, ahelyett, hogy csatlakoznának a már működökhöz. Tapasztalataink szerint ennek azonban van egy elfogadhatóbb oka is, a „mindenki a saját szemétdombján kakaskodik” hozzáállás mellett. Ez pedig a bizalmatlanság. Senki nem bízik senkiben. Szomorú tény a nemzeti erők ilyen szétforgácsoltsága. Ha ezt az állapotot tudomásul vesszük, mégsem kell kétségbe esnünk. Mert az új népmozgalom erre is választ adott. El kell felejteni a „Ti hülyék vagytok, mi meg okosak” hozzáállást, de azt is tudomásul kell venni, hogy a „szeressük egymást gyerekek” típusú egységtörekvések nem működnek. Az elmúlt húsz évben minden ilyen (több tucatnyi) próbálkozás kudarcot vallott.
Az EMM viszont nem egy újabb próbálkozást hozott, hanem a megoldást. Mert nem akar sem feltétlenül ölelkezni mindenkivel, sem vérre menően egységesíteni, sem azon vitatkozni, ki mit gondol részletkérdésekről, vagy ki az okosabb és szebb. Egyszerűen teszi a dolgát. Felmutatja az alternatívát, kitűzi a célt, megmutatja az utat. Aki meghallja a kor szavát, jön. A saját szervezeti rendjével, eszmeiségével, normáival, a saját zászlói alatt. És így megyünk előre, egy célért, letaposva mindent, és mindenkit, aki szemben áll a nemzettel!
Az Egységes Magyarország Mozgalom egy politikai-társadalmi szervezet, amelyben mind az egyéni munkásoknak, mind a különböző alapokon nyugvó, nemzetért dolgozó szervezeteknek helyük van. A Népi Akciócsoportok katonai jellegű szerveződések. Ide mindazokat a magyarokat várjuk, akik a politikai, társadalmi, kulturális vagy egyéb munka mellett vagy helyett ezen a vonalon is részt akarnak vállalni a küzdelemből. Elsősorban egyéni jelentkezéseket fogadunk, mivel az akciócsoportok helyi szintű működéssel tudják legjobban folytatni a felkészülést, de adott esetben kifejezetten hasonló tevékenységet végző szerveződés akciócsoport-alakítási szándékát mérlegelni fogjuk.
Itt a tagsággal nagyobb elkötelezettséget várunk a mozgalom felé, mint a politikai vonalon, mert szükséges, hogy az akciócsoportok központi utasításra tudjanak mozdulni. Mindemellett nem összeegyeztethetetlen más szervezeti tagsággal. Ezért a párhuzamos tagság nem okozhat gondokat egy működő szervezetnek. Mindazok, akik féltékenységből tiltják tagjaiknak, hogy az akciócsoportokban folytathassák a felkészülést, önön gyengeségük beismerése mellett tagjaikat az önvédelemre való felkészülés lehetőségétől fosztják meg – magyarul az életüket veszélyeztetik!
Továbbá ne feledkezzünk el róla, hogy ha az események folyása nem törik meg valami csoda folytán, akkor a küzdelem java ezen a vonalon fog zajlani – legalábbis ők fogják megvédeni és nyomatékosítani minden törekvésünket. Ezért a politikai-társadalmi vonal legalapvetőbb érdeke a másik vonal támogatása, bővítése. Továbbá minden szervezet alapvető érdeke, hogy tagsága felkészült legyen egy ilyen eshetőségnél való helytállásra is. Nem is beszélve arról, hogy a magyar katonanemzet – aki nemzeti, az katona! Honvédség nincs – Népi Akciócsoportok vannak!
Futottak még…
A mozgalom folyamatosan épül, a gyűrűk gyarapodnak. A kapuk pedig nyitva állnak az új népmozgalom felé. Vannak azonban csoportosulások, akik már kizárták magukat ebből a népi közösségből. Egyszer és mindenkorra. Mivel tagságuk nekünk nem ártott, sőt nagyon sokan ellenezték a szembehelyezkedést, számukra egyénileg adott a lehetőség a besorolásra. Csakis egyénileg. Ezek a csoportok leírták magukat, végleg. Főleg, hogy nem az első lehetőséget kapták, és nem először fordultak szembe velünk.
Gyakorlatilag ugyanahhoz a körhöz tartoznak, és egy évtizeddel ezelőtt esküjüket megszegve faroltak ki a mozgalomból. Ezt lehet magyarázni, szépíteni, vádaskodni, a tény az tény. Ahogy az általuk felmutatott ’eredmények’ is magukért beszélnek.
Az egyik ilyen csoport a szkinhedek ’szerveződése’, mely arról vált ismerté, hogy nagy hangon meghirdetett rendezvényeit egyetlen esetben sem tudta megtartani. Nem csak a Becsület Napja kapcsán mocskolódó NS-Front-ról van azonban szó. Az új népmozgalomban semmiféle szkinhed kommunának nincs keresnivalója! Azon kívül, hogy a szóban forgó eset kapcsán egyetlen csoport sem szólalt fel „a szkinhedek” nevében nyilatkozgatók ellen, eleve a kommunaszerű, vezető és rend nélküli, fegyelmezetlen társaságokkal nem tudunk mit kezdeni. Nem Nagy Tomival, vagy Kis Edével van bajunk, ők egyenként lehetnek kiváló emberek, hanem a szkinhed szellemiséggel. Ez a rendszerünkbe beilleszthetetlen. Az egyéni jelentkezőktől eltekintve nyilván nem is nagyon vágynak ide, úgyhogy ez a kérdés el is dőlt.
Voltak itt, elmentek, nem hiányoznak. Fórumos legendáikból megtudhatja a koncertjáró nagyérdemű, hogy ők ültették a bőnyi erdőt, ők rakták fel a napot az égre, és neki ugrándoztak a koboldok meg az erdei manók is. Arról nem beszélnek, hogy munkálkodásuk sokszor több kárt okozott, mint hasznot. A derékban döntött fákat pl. Sz. Tamás (aki velük ellentétben a mai napig MNA-tag) egyedül vágta ki, miután ezek levonultak a munkaterületről. Arról sem beszélnek, hogy a szakadást megelőző utolsó aktus alkalmával, a bőnyi táborban tartott majális után, kirabolt kantin és egy csendben zokogó lány látványa fogadta a táborba érkező vezetőket. És vannak még hasonló történetek, melyek némelyike bőven kimeríti a közbűntény fogalmát!
Aki valamilyen értékelhető munkát végzett hajdan, azt a mozgalomért tette. Ráadásul ezt nem mint szkinhed, kőműves vagy cukorbeteg, hanem mint felesküdött MNA-tag végezte. Ez kötelessége volt, nem érdeme! Ha valakinek érdeme volt, azt az árulással át is húzta. Ha valaki kirabol egy öreg nénit, utána ne nagyon szájaljon azzal, hogy előtte átkísérte az úton! Továbbá a „mindent mi kezdtünk, mindent mi csináltunk” szöveg duruzsolói azt is elhallgatják, hogy bőven vannak közöttünk a mai napig olyanok, akik itt vannak a kezdettől. És ők nem követtek el árulást! Csak ők nem jártatják a pofájukat a fórumokon, hanem a végzik a dolgukat! Tizenöt-húsz éve! Arról sem beszélnek a bomlasztók, hogy sokan, akiket annak idején az ő hülyeségük elhúzott a mozgalomtól, mára betagozódtak az akciócsoportokba.
Ez a társaság ma már annyira marginális jelenség, hogy minden szitkozódásuk ellenére önmagukban már szót sem érdemelnek. Különösebb gond nem lenne velük, sehol nem érintjük egymás dolgait, ha egy-két lázító nem szítaná újra és újra az ellentéteket. Jó okuk van rá, mert időközben felnőtt egy új generáció a szkinhedek világában is, akik között sokan sokkal különbek az előzőeknél. Az uszításnak és a gyűlölködésnek az lenne a célja, hogy ezek a valamire való fiatalok soha ne kerüljenek az Arcvonal hatáskörébe, mert akkor elvesznének a tőlük is bezsebelt pénzek. A néhány fő hangadónak ugyanis megélhetési forrásként funkcionál az irányzat.
Mindenesetre a Becsület Napja ügyén folyó csatározás az erőviszonyokat tisztázta. A nagy pofázás után semmit nem tudtak felmutatni, azon túl, hogy meggyalázták az ünnepet, és nevetségessé tették az ellenoldal előtt.
A másik ilyen csoport a magát hungarista szerveződésnek vélő Pax Hungarica, melynek hamis nimbuszát az adja, hogy vezetője személyén keresztül sokan azonosítják a korábbi Vér és Becsülettel, melyhez az ellopott Becsület Napja ünnepségek megrendezése kötődik – az MNA Budapestről való kitiltása után. Nem sokan tudják, hogy egy emberen kívül teljesen más a tagság, és a csoport alapállása is. Ahogy az sem közismert, hogy a korábban magukat hungarista szkinhedeknek (néger eszkimó) aposztrofálók tavaly februári „Becsület Napja” rendezvényük után szakítottak a szkinhed kommunákkal. Akkor is az interneten osztották az észt (a vitatéma az volt, hogy a szkinhed meg a hungarista mégsem ugyanaz – annak idején a PHM vezetője ugyanezen állásfoglalást kritizálva távozott az MNA-ból), aztán az érintettek a Hősök terén élőben kérték számon az okosságot. Na, az már nem az ő terepük! Úgy látszik, azóta sem tanultak!
A nagy nimbuszból mára csak az emlékek maradtak, meg az előadásszervezés. A szerveződés létszáma országos szinten nem éri el a húsz főt! Vannak köztük jó emberek, akik az elmúlt hónapokban jó munkát végeztek a közösségben, sőt csoportjuk akciócsoportot is alakított volna. (Megjegyezzük, hogy nem a PHM vezetésének háta mögött, hanem annak tudtával. Ezt jelezték is vezetőiknek, amit gyorsan meg is tiltottak nekik. De fel lett ajánlva a szervezetnek az EMM tagság is. Ez nekik nem felelt meg, elvégre ők tizenhatan elég erősek magukban is.) Ez a vezetőség kisebbrendűségi érzésének végleg betett, gyorsan lebontottak mindent, amit alig kezdtek el felépíteni.
Kérdés, hogy ezután mihez kezdenek, hisz a fórumos szájaláson kívül csak az előadásszervezés ment. Márpedig a fő előadó halott, a másik MNA-s, a harmadik még sosem ment el hozzájuk, a negyedik meg negyed ízig zsidó. A PHM utolsó baklövésével végleg elásta magát. Szellemi vezetőjükről kiderült, hogy sáros, ők pedig hazugságban maradtak. Innen már csak lefelé lehet menni.
A mi munkánkat a történtek még csak hátráltatni sem tudták. A kiállásokat, erkölcsi támogatásokat megkaptuk barátainktól, de még a PHM-mel együttdolgozók is annyit mondtak: ők nem haragudhatnak, hisz mindenki tudta… A jelentkezők is tovább érkeznek. A ’viaskodás’ napjaiban is annyi új jelentkezőnk volt, mint nekik egész fennállásuk alatt sem.
Múlandó egységfront, aljas szándékból egyesülve, az új népmozgalom ellen
Ami érdekes (de váratlannak nem mondható) fejlemény az ügyben, hogy a korábban egymást (is) anyázgató két vonal milyen gyorsan összemelegedett, mikor az MNA-t kellett támadni. (A fene nagy ortodoxia is összeegyeztethetőbb lett a szkinhed szellemiséggel, mint az időszerű hungarizmussal…) Utolsó hiénaként viselkedtek. Semmi konstruktív együttműködést nem tudnak tanúsítani, de mikor mocskolódni kell, akkor gyorsan összeáll a kórus. Ilyenkor kidugják a fejüket az évek óta eltűnt szkinhedek, de azok a Pax Hungarica-sok is, akiket az elmúlt hónapokban, a közös munka idején egyetlen alkalommal nem láttunk!
Kiegészül mindez a falka a Metapédia nevű oldallal, mely „független lexikonként” olyan elfogult kirohanásokat intéz a mozgalom ellen (is), hogy az már szánalmas! De az is, hogy milyen egyértelműen összedolgozik a másik két bandával. Ami dolog sóját adja, hogy korábban a PHM tagjaival együtt vizsgálódtunk az oldal szabadkőműves kapcsolatokkal is rendelkező szerkesztője után.
A jelenlegi ügy vége pont az lesz, mint két hónappal ezelőtt. A sakálok visítanak, pofára esnek, majd bekussolnak. Aztán várják az újabb alkalmat. Képtelenek levonni abból a tanulságot, hogy a mozgalom minden vinnyogásuk ellenére töretlenül fejlődik! Hogy ennek az okát megértsék, már nem is várjuk tőlük. Gőzük nincs, mi a Mozgalom. Tudós-Takács (minden különutassága mellett) érezte. A múltja körüli botrány kirobbanásakor ő hívta fel a Vezetőt, és számolt be neki őszintén az igazságról.
A mostani köpködés pont úgy nem lesz semmilyen hatással a munkánkra, ahogy nem volt ezelőtt sem. És ahogy nem volt soha az évek folyamán. Szabó Albert, Bácsfi Diána és egy rakás rég eltűnt név. Senki sem emlékszik rájuk. Sakálok mindig voltak, és mindig lesznek. A dolguk pedig az, hogy vonyítsanak. Tegyék.
Nekünk is van dolgunk. És mindenkinek, aki álmodozás és hangoskodás helyett dolgozni és harcolni akar Magyarország megmaradásáért!
Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info
