(A Jövőnk.info-n megjelent: 2010. 04. 22.)
A cionisták szabálytalan előzése abban áll, hogy jól érezve a nagy társadalmi változások közeledtét, az alakuló új eszmék, rendszerek élére próbál állni. Vagy anyagi támogatás révén, vagy úgy, hogy túl akar tenni az adott irányzat legmarkánsabb megjelenítőin is, túlzásokba esve. Ordít ahogy száján kifér, hangosabb, erőszakosabb, törtetőbb bárkinél, kiharcolva a pozíciót, majd a vezető helyek elzsidósításával tönkreteszi azt. (Példa erre a bolsevizmus, melyet a szociális állam iránti általános igényt kifejező valódi szocializmus - a nemzetiszocializmus - torz karikatúrájaként a cionisták hoztak létre). Évtizedekkel, évszázadokkal vetve vissza a normális társadalmi fejlődéseket, miközben élősködőként szívja vérét az új társadalmaknak. Ezt a folyamatot azonban nagyon sokan kiismerték, és ezért elutasítják a zsidókkal még a legcsekélyebb párbeszédet is. Ezek a szerveződések a jövő zálogai, mert az új szuperhatalmak, az alakuló keleti tömb nagyhatalmai, csak ezekkel fognak szóba állni. Ezekben az országokban nagyon jól felkészült, óriási mennyiségű információval rendelkező tudós-kutatók tervezik a társadalom fejődését/szabályozását elősegítő folyamatokat. A zsidóság, különösen a cionista zsidóság társadalombomlasztó, destruktív szerepét jól ismerik, és az óvó-védő mechanizmusokat is kidolgozták elhárítására. Ezek egyike a felismerési képesség kifejlesztése. A cionista rejtőzködők (bankok, üzletláncok, jogvédők, környezet védők, emberjogi szervezetek, aktivisták, stb.) esélye a megtévesztés terén ezek után minimális.
Antiszemiták lennének a keleti tömbben? Ezt így nem jelenthetjük ki, hiszen ha valaki nem simogatja a kígyókat, attól még nem lesz antikígyóista. Az országok érdeke és a társadalmak biztonsága ezt követeli meg, és ezzel a kérdés mindenhol le van zárva. Tehát nem azért taszítják el a zsidókat, mert ki akarnák irtani, hanem azért, mert 500 év keserű tapasztalata van az emberiség háta mögött. Ha a gazdasági érdekük úgy kívánja, nyilván tárgyalnak bárkivel, akár a zsidókkal is. De soha nem engedik őket ebből a zárt körből kilépni. És mert a hagyományos zsidó befolyásolási technikák hatástalanok ebben az összezárt térben, a cionista zsidóság látszólag már a kísérletezéssel is felhagyott. A keleti óvatosság azonban állandóan figyelemmel kíséri minden tettüket, és bármilyen közeledést tapasztalnak a cionista hegemóniájú térségek országainak bármilyen jellegű szerveződései, személyei részéről, ez az elsődleges szempont a megítélésükkor.
A zsidóság szeret közvetítői szerepben tetszelegni akkor, ha nincs döntési helyzetben. Hivatkozási alapjaik egyike a jó üzleti érzék. Nincs jó üzleti érzékük, ez egy hamis mítosz. A másik hivatkozási alap a jó kapcsolatteremtő készség. Nem rendelkeznek semmiféle komoly kapcsolatteremtő készséggel. A jó üzleti érzék nem más mint a csalásra való erős belső késztetésük, hajlamuk, a kapcsolatteremtés meg csak behízelgő, kétszínű alakoskodás. Ezt a keletiek nagyon jól tudják. És azt is, hogy Nyugat egy nagy zsidó érdekközösség. Ezért nincs átjárás a két világ között, és ezért vergődik egyre jobban a nyugati világ.
Mit veszíthetünk azzal, ha mi is lemondunk a zsidókkal való együttműködésről? SEMMIT! Egyáltalán. Miért kellene a zsidókkal bármelyik népnek is a továbbiakban együttműködni. A zsidó eszmei, ideológiai téren, a kapott értékekért semmit sem ad. Sok embernek elvették a hitét, és mit kapott? Materializmust, darwinizmust, melyek üres, semmitmondó, lelketlen elgondolások, ezekben sem erőt, sem támaszt nem talál senki. Vagyis elvették a hit erejét, és üres frázisokat adtak helyette. Elveszik az országot, és mit adtak helyette? Pornót és drogokat. Persze mindezt az emberek saját pénzén, vagyis megengedték mindenkinek, hogy önmaga pénzén tönkretegye magát. Adniuk szintén nem kellett semmit, csak kapni. De elég, ha a zsidó művészeket vesszük nagyító alá, írásaik undorítóak, filmjeik semmitmondóak, festményeik a kettő együtt. Eddig adni semmit sem tudtak az emberiségnek, legyilkolt Jézuson, kínon, háborúkon, megosztáson, felszabadított erkölcstelenségen és perverzión, mindenkit tönkretevő üzletelésen kívül.
Ezek a tények a világháború után váltak ismertté, és az utóbbi évtizedben közismertté. Addig, amíg működött a világ kiszipolyozása, nem csinált ebből a nyugati világban senki különösebb gondot. Éltek a meg nem érdemelt jólétben, és félretettek minden erkölcsi aggályoskodást. De a világrablásnak vége. Úgy a fegyveresnek, mint a pénzügyinek. És ezzel vége a cionista hegemóniának is, mert a romló gazdaságú országok lakói fokozatos lecsúszás felelőseit ha keresni kezdik, megtalálják a vezetőikben, akik szinte kivétel nélkül zsidók. A pénz urai és szolgái. A romlás végén nagy összetartó szimbólum, a PÉNZ semmivé válik, mert nincs mögötte más, csak hazugság. A leértékelt istenből egy szükségszerű eszköz lesz újra, mindenki szolgája. A papjaiból pedig mi is lehetne más, mint a szolgák szolgája, a világ rabszolgája.
A zsidóság a saját világán belül egészen más értékrendet követ. Ha ezt az értékrendet vetítené ki, semmi gondja nem lenne velük senkinek. A zsidók, különösen a cionista zsidók számára két világ létezik. Az egyik a zsidók belső, hagyományok és törvények által vezérelt világa, a másik a zsidóság által kiszipolyozandó külső világ. Ideje lenne ha rájönnének, mindenkinek csak egy világa van.
A cionizmus a nemzsidó számára, a rózsaszín csapda, de igazából a tökéletes nesze semmi fogd meg jól!
Gyártó István – Jövőnk.info
(folytatjuk...)
